Sacelláry-kastély, Budapest
A Bizáncból származó Sacelláry család 1875-ben jelent meg Budafokon (Promontor), mint vásárló. A kastélyt a 19. század végén építtette Sacelláry György, leánya, Irén részére, aki 1885-ben Törley József felesége lett. Az 1879. évi összeírásból tudjuk, hogy a Sacelláry féle házban a kerületi körorvos dr. Nagy János lakott.
1890-ben Törley József hatalmas birtokot vásárolt az újonnan felépítendő pezsgőgyára számára. Így a Sacelláry és a Törley ingatlan közvetlen egymás mellé került, de soha nem lett közös, hiszen a két ingatlant mindig is hatalmas kőfal választotta el egymástól. Irén számára az 1890-es évek végén kezdődött el a kastély építése. Az építés valószínűsíthető ideje 1895-1899 közötti évek.
Sacelláry Irén kedvence a vadgesztenyefa volt, ezért az épület külső díszítésén sok a vadgesztenye-motívum. 1937-ben a kastélyt átalakították. A bejárattól egy keskeny folyosón lehetett eljutni az úgynevezett Nagyterembe vagy hallba, amely a kastély központi része volt. A hallból lehetett megközelíteni az ebédlőt, a szalont, a télikertet, a könyvtárszobát és a biliárd-szobát. A hallban látható a családi címer a címerpajzsban szereplő hattyúval. Innen a hallból gyönyörűen faragott lépcső vezetett fel az emeletre, ahol a hálószobák voltak. Az egész belső kialakítása a szecessziónak volt alárendelve, melyből még ma is felfedezhetők részletek. Róth Miksa készítette az aula ólomüveg-ablakait, máig épen megmaradtak a belső faburkolatok és gipszstukkók. Az épületet húszezer négyzetméteres őspark veszi körül vadgesztenyékkel.
Sacelláry Irén (ekkor már özv. Törley Józsefné) 1925. januárjában meghalt. A kastélyt két fiútestvére örökölte, akik 1926-ben eladtál a Postának. A Posta tüdőszanatóriumot rendezett be a kastélyban. Az államosítás után az épület a Tétényi úti kórházé lett, aki továbbra is szanatóriumként használta. 1987 nyarán a Magyar Hitelbank Rt. megvásárolta, majd felújíttatta. A felújítás Harrer Cézár belsőépítész tervei szerint zajlott.
Az 1920-as évektől az 1980-as évekig szanatóriumként működött, rövid ideig iskolaként szolgált (Közép-Európai Egyetem Rt.), 2002-től magánkézben. Az épület és a kert alkalmanként rendezvények helyszíneként működik. A kastély körüli hatalmas park rengeteg vadgesztenyefával, valamint díszcserjékkel volt betelepítve. Ez a park a gesztenyefákat kivéve szinte teljesen elpusztult az 1940-es évek végén.
Parkban szabadon álló egyemeletes, változatos tömegformálású historizáló villaépület. Az épület főhomlokzata az Anna utca felé eső előkert felé tekint. Az épület magas lábazatát pinceablakok sora töri át. A főhomlokzat bal sarkán diagonálisan elhelyezett, az épület tömegéből előrelépő helyiség látható, melynek homlokoldalát és bal oldali homlokzatát szegmensíves záradékú ablak nyitja meg. A diagonálisan elhelyezett földszinti helyiség födémén az első emeletről elérhető terasz található, melynek épített korlátja stukkóbetétes tükrökkel van tagolva. Az épület főhomlokzatának közepén kettős rizalit lép elő, melynek földszintjén négyszakaszos, felülvilágítós, szegmensíves záradékú ajtó nyílik. Az ajtó a legutóbbi felújításkor készült kétkarú betonlépcsőn át közelíthető meg. Az első emeleten két, egyenes záradékú ablak látható a rizaliton. A rizalitot saroktornyok, lőréssort utánzó pártázatok élénkítik, mely motívum az épület egészének párkányszintjén megjelenik. A főhomlokzat jobb sarkán kettős saroktorony látható, melyek közül a nagyobb és vastagabb párkánya alatt a Sacelláry-címer látható. Az épület vakolatsávozásos földszintjén szegmensíves, emeletén egyenes záradékú ablakok nyílnak. Az épület bal oldalhomlokzatának vakolt sávozású földszintjén szegmensíves, emeletén egyenes záradékú ablakok nyílnak. A homlokzat második tengelyében annak síkjából félköríves torony lép előre, melynek földszintjén historizáló ajtó nyílik a belsőbe. A lépcsőházat magában rejtő toronyszerű rész homlokzatán a szintközökben lévő lépcsőfordulókon ablakok nyílnak, melyek közül a földszint és első emelet közötti kettős szegmensíves záradékú, az első emelet és a padlás közötti pedig két félkör alakú szárnyból kapcsolt körablak. Az épület hátsó homlokzata háromszakaszos, melyek közül a szélsők két-két tengelyesek és előrelépnek, a köztes, visszalépő szakaszon széles ablakok törik át szinte a teljes falfelületet. Az épület jobb oldali homlokzatának középrészén kettős rizalit lép elő az alapsíkból. A rizalit földszinti részének szélső szakaszai vakolatsávos falsíkba metsződő két-két ablakkal vannak tagolva, az emeleti részen két-két egyenes záradékú ablak van közös, szegmensíves záradékú tükörbe fogva, melyek felső sarkainál egy-egy átlósan állított üres címerpajzs látható. A középrizalit középső szakasza előtt bástyafokos zárású szélfogó áll, melynek oldalait pillérekkel szakaszolt szegmensíves nyílások törik ét, és amelyben színes ólomüveg betétekkel gazdagon díszített kétszárnyú historizáló ajtó látható. A rizalit középső szakaszának emeleti részén rózsaablakot utánzó stukkóbetét díszíti a többszörösen tört vonalú, historizáló vakolatdíszű oromzatot. A rizalit középső szakaszából kétszárnyú ajtó vezet a földszinti szélfogó tetején lévő teraszra. Az épület egykori magas tetőzetét még az 1930-as évek vége felé alacsonyabbra cserélték, így az egykori kémények ma magasan a tetők fölé emelkednek.
