Füleky Pincészet, Bodrogkeresztúr

Ipar, mezőgazdaság, Félix Zsolt, Fialovszky Tamás

A magyar borvidékek egy részének, így Tokaj-Hegyaljának is sajátos különlegessége a vulkanikus eredetű talaj, amely nemcsak a szőlőtermesztésben bizonyul roppant hasznosnak. A helyiek évszázadok óta építkezésre is használják a különféle tufakőzeteket, így nem ritkán kiderül egy-egy házról, hogy jóval régebbi, mint aminek látszik. Ez történt a Füleky Pincészet számára kiszemelt, bontásra szánt családi háznál is. Kompromisszum helyett azonban a múlt nyomait érzékenyen őrző, szemet gyönyörködtető végeredmény született.
Az 1998-ban alapított Füleky borház a tokaji kistérséghez tartozó, ezer-egynéhány lelkes Bodrogkeresztúron nézte ki a helyszínt jövőbeni központjához. A 15. századi katolikus templomtól kőhajításnyira, az Iskola köz 15. számú telkén a vásárlás idejében egy, a hatvanas-hetvenes évek jellegzetes jegyeit viselő „kockaház” állt. Hagyományos beosztását az utca felé két szoba, az udvar felé konyha, a hátsó udvar felé fürdőszoba jelentette. A ránézésre jelentéktelennek tűnő házról a régészeti kutatás kiderítette, hogy főfalai évszázados, szépen rakott kőfalak. A beruházó és a tervezéssel megbízott Félix Zsolt és Fialovszky Tamás, az Építész Stúdió munkatársai úgy döntöttek: a történelmi falakból a lehető legtöbbet megőrzik, mintegy a régiből növesztve ki az új épületet.
Ez persze jelentősen megnehezítette az építészek dolgát, hiszen a családi ház telkén egy teljes borászati üzemet kellett elhelyezni, 700 négyzetméteren, csatlakozva a telek hátsó határán nyíló, egy középkori pincébe vezető lejárathoz. A lejtős telek, amelynek tetején a pincészet tulajdonát képező, 18. századi egykori kolostorépület áll, szerencsére megkönnyítette a helyzetet: a természetes fényt nem igénylő üzem nagy részét a föld alá lehetett rejteni. A főépület a történelmi kőfalak folytatásával, a szélességet megtartva épült tovább, belesimulva az emelkedő terepbe, amelynek túlsó oldalán támfalakkal biztosított gazdasági udvart alakítottak ki. Az ipari helyiségek nagy része emögött rejtőzik; a hordós érlelő és az új pince már teljesen eltűnik a domb alatt. A boltozatos középkori pincébe a tartályos erjesztőn keresztül vezet az út a meghagyott házrésztől.
Az utca felé továbbra is a régi ház tömege a meghatározó. A vakolattól megszabadított utcai homlokzat mögött két szint rejtőzik. Alul, a boltíves pincében most kis kiállítóteret alakítottak ki, az utcára vezető, korábban elfalazott ajtónyílást kibontva. A kiállítótérből pár lépcsőfokon lehet eljutni a kétszintes magasságú préstérbe, amelynek belsejét a nyersen hagyott kőfalak és a látszóbeton tetőszerkezet dominálja. Innen lépcső vezet az emeleti irodákhoz és a kiállítótér felett elhelyezkedő, galériaszerű laborhoz; erről a szintről közelíthető meg az épület hátsó részében elhelyezett erjesztőtartályok szervizhídja is. Ide egy, az udvarról is megközelíthető előtéren keresztül lehet eljutni, ahol a dolgozók mosdója és öltözője is található.
A nagyobb, új építésű épületrészben raktár, hordós érlelőtér, valamint palackraktár, palackozó és címkéző helyiségsor található. A raktár és az érlelőtér kazettás betontetejébe felülvilágítók mélyednek, világosabbá, kellemesebbé téve a belső teret.
A komplexum valódi különlegessége a meghagyott falak felhasználásával elkészült épületrész. A régészeti kutatás egyetlen, a falak építésével egykorú nyílást talált; ennek méretét használták az építészek az utcai homlokzat két régi-új ablakánál. A párkánymagasságig meghagyott, a szükséges helyeken kiegészített falak egységes megjelenését vékony cementes vakolat biztosítja. Az új épületrészek homlokzata a környéken fellelhető mádi kőből készült, minimum hat centiméteres vastagsággal. Ebből készült a hagyományos nyeregtetők formáját idéző, de a gerinc eltolásával aszimmetrikussá tett tető is, az utcai homlokzaton sima felülettel, oldalt és a kontyolt hátsó részen kőlapok cserépszerű elhelyezésével. A különleges, a mediterrán városokat idéző technológiát az Építész Stúdió már alkalmazta a zajos sikert aratott pécsi Kodály Központ épületénél, de egyértelműen otthonos érzetet kelt Tokaj-Hegyalján is. Az épületet természetes fából készült nyílászárók és kapu, valamint az utcai kerítésen diszkrét elhelyezett, fémlemezbe vágott cégfelirat egészíti ki.
A természetes kőfelületek használata persze nem újdonság – és különösen nem az a tokaji borvidéken, ahol az elmúlt két évtizedben sorra épültek a jobbnál jobb színvonalú borászatok és pincészetek. A kétségtelenül magas esztétikai nívó ellenére is kevés azonban köztük az olyan, amely merészebben próbál elrugaszkodni a hagyományoktól, és azt keresni, mivel adhat napjaink ízléséhez közelebb álló, a jövőbe mutató esztétikai élményt. Bodrogkeresztúron ilyen épület valósult meg. A rakott kőfalak rusztikus felülete és a simára csiszolt lapok közötti finom ellentét, a részletek, az aszimmetrikusan elhelyezett nyílások keresetlen egyszerűsége kis méreténél, eldugott helyénél jóval komolyabb jelentőséggel ruházza fel a házat. Nem véletlen, hogy a Magyar Kőszövetség és a Magyar Építész Kamara a Füleky Pincészet épületét ismerte el a Természetes Kő az Építészetben 2011 díjával.

Füleky Pincészet, Bodrogkeresztúr