A ketté-vágott MAG-Ház, Debrecen

A ketté-vágott MAG-Ház, Debrecen

Tervező:
Helye:
4032 Debrecen, Debreceni Egyetem
Munkatársak:
Barabás Lajos, Bartha Tibor, Ferenczi Ottó, Kazamér György, Kecskés István, Molnár Éva
Statika: Balogh Béla, Dr. Török Ildikó
Épületgépészet: Hámori Sándor
Elektromos: Pipó Károly, Gécsi Imre
Gyengeáram: Szemán Gábor
Környezetrendezés: Sándor Tamás
Közlekedés: Mocsári Attila
Tűzvédelem: Herperger Sándor
Akadálymentesítés: Schrenk Attila
Akusztika: Józsa Gusztáv
Szigetelés: Higi Balázs
Tervezőiroda:
Archiko Kft., Lengyel Építészműterem Kft.
Építés éve:
2011
Fényképek:

 

1868-ban nyitotta meg kapuit a Debreceni Országos Felsőbb Gazdasági Tanintézet a Debrecen melletti Pallagon, majd 1906-ban ugyanitt létrejött a Debreceni Gazdasági Akadémia. Az I. világháború kezdetétől 1920-ig szünetelt az oktatás, később 1945-ben a Földművelésügyi Minisztérium átszervezte a magyar agrároktatást. 1953-ban Mezőgazdasági Akadémia, 1962-ben Debreceni Agrártudományi Főiskola, 1970-ben Debreceni Agrártudományi Egyetem lett az intézmény neve. 2000-től a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma.
Az intézmény (DEATC) történetének főbb állomásai az adott kor építészeti gondolkodásához is kapcsolódnak. Debrecenben, a Böszörményi úton, az Agrárcentrum területén az 1940-es évek elején felépült mezőgazdasági középiskola épületében 1953-ban szerveződött újjá az agrár felsőoktatás mezőgazdasági akadémiaként. 1962-64-ben Mikolás Tibor építész tervei alapján elkészül a főépület déli oldalán az új aula és oktatási szárny, majd a kollégium és a színház épületegyüttese. Később tanári lakások, tornacsarnok és egyéb fejlesztések készültek el.
2000-től az oktatásban rejlő új lehetőségek évtizedes fejlődési korszakot eredményeztek. Ebben az időszakban több épület tervezésében vettünk részt. 2000-ben PHARE-os támogatással elkészült a tornacsarnokkal szemben a Szaktanácsadó Centrum épülete, a „Fényház". A 2001-ben kiírt tervpályázat eredményeképpen épült fel a.
Ezek után újabb megbízást nyertünk el 2006-ban az Interregionális Műszaki-Agrár Szaktanácsadási Központ épületére. Az U-alakú épület több áttervezést élt át nyugati felének felépítéséig. A 2006-ban elkészült építési engedélyezési tervben a földszinten oktatási helyiségeket, előadókat, szemináriumi termeket, irodákat, az emeletein szállásfunkciókat terveztünk. Az épület nyugati szárnyában a Továbbképzési Központot, a keleti oldalán a nappali tagozatos hallgatók szálláshelyeit alakítottuk ki.
A DEATC döntése alapján az – EU pályázati lehetőségei miatt – 2008-ban elkészült az épület módosított engedélyezési terve, mely szerint a ház két ütemben valósulna meg. A „kettévágott ház" nyugati szaktanácsadási oldala az előcsarnokkal I. ütemként, míg a keleti oldali kollégium II. ütemként készülne el. A II. ütem megvalósítása már ekkor bizonytalannak tűnt. A kisebb programmal a tervezés újrakezdésére nem volt lehetőség, ezért maradt a kettévágott ház I. üteme, amely 2011-ben átadásra került.

A telepítés
Az egyetem korábban épült épületei a Böszörményi úttal párhuzamos zónában helyezkednek el, térfalként szinte lezárva a belső területeket. A szabályozási terv ezért a belső területeken jelölt ki építési helyeket. A tornacsarnokkal szemben, a már meglévő Fényház és a Gazdasági Hivatal épülete közötti területen, a Fényház általunk kitalált rendszerét folytatva észak-déli hossztengellyel újabb épületszárnyakat alakítottunk ki U-alakban összefogva, „beékelve" a meglévő épületek közé.
A fésűs jellegű beépítés szabályos ritmusú elrendezése összetartja az eltérő habitusú épületeket. A Mag-ház főbejárata előtt tervezett fedett tér kiterjesztésével létrejött a GH épülettől a Fényházig terjedő gyalogos zóna, amelyet északról áttört nyersbeton falakkal határolva a belső tér folytatásaként fogtunk fel – feloldva a beépítés merevségét, egyben a hallgatók részére „passage" jellegű funkciót kialakítva.

Az épületről
A megépült I. ütem L-alakú tömege, a kettévágott ház jobb oldala a Fényház mellett található. Az előcsarnokra mint funkcionális alapegységre szerveződnek a középfolyosós, galériás elrendezésű, 2 és 3 szintes traktusok. A főlépcsőház és lift tömege a sarokátfordulás függőleges hangsúlyát adja. A szinteket összekötő „belső", egykarú lépcső összeforrt a traktusokat áthidaló közlekedők és hidak rendszerével.
A déli irányban szétnyíló, eltérő szintszámú traktusok magasságkülönbségét lezáró keleti, déli üvegfalakon át intenzív fényzónák, tükröződések, árnyékok jelennek meg. A fény mint „anyag" van jelen a tér építésében. A kétszintes, galériahidas előcsarnok passage-ra néző döntött, fehér falait „megtámasztó" nyersbeton falak határolják a ház auráját.

Kovács Péter DLA, Lengyel István