Mágikus fekete ház, Budapest
A Ház szerkezete előre gyártott, rétegelt-ragasztott fapanelekből készült. Kívül egy kicsit érdes és szálkás, belül pedig bútor simaságú, puha és meleg. Hogy az Erdő szélén ebből fogunk építkezni, egy percig sem volt kérdés. A gyártónak megküldött digitális adatszolgáltatástól a helyszínen összeszerelt, szerkezetkész állapot között egy hét telt el. A gyártmánytervek véglegesítése után két nap volt a gyártás, egy a szállítás, újabb két nap alatt pedig összeszerelték a Házat. Gyors, tiszta és precíz munka volt, kis kalanddal. A Házban tapasztalható klimatikus és légállapotok (a fa illata…) messze meghaladják minden előzetes várakozásunkat. A szó szoros értelmében lélegző, élő szerkezetről van szó, melyet a Család gyorsan birtokba vett és belakott. Télen fatüzelésű kályhával és kandallóval fűtik, nyári éjszakákon az Erdőből leszálló hűvös levegővel átszellőztetik, reggelente pedig madárcsicsergésre ébrednek.
A Ház az első perctől és skicctől kezdve fekete volt. A homlokzati felület végleges anyagát aztán Élet és az anyagi lehetőségek közösen határozták meg. A lehető legegyszerűbb, UV álló, kívülről vízszigetelő, de belülről páraáteresztő homlokzati fólia mellett döntöttünk. Télire aztán elkészült a steppelt pehelykabát is, amit aztán a következő nyáron deszkákkal szorítottunk rá a stafnivázra − nem azért, hogy szebb, hanem hogy tartósabb legyen. Lehet, hogy egyszer még egy újabb réteg (fekete deszkaburkolat?) kerül rá, ha úgy hozza a Sors (vagy az ún. „Műszaki Szükségszerűség”…).
A Ház folyamatosan beszélget az Erdővel, akivel pár éve összeköltözött. Az élettársi viszonyból mára jól működő házasság lett. Közös életüket a Fotográfus nap mint nap, minden évszakban megörökíti. Néha legálisan, előre jól megválasztott beállításokat komponál, néha − lesifotósként − az éjszaka kellős közepén, holdvilágnál vagy az utcai lámpa alatt kapja le Őket. De Batár képein – Gregory Crewdson képeit idézve – még a közvilágításnak is fontos szerepe van. A téma, vagyis a Ház és az Erdő lassan Múzsává nemesedik, és a fotóművészet inspirációja lesz. A sorozatok bensőséges viszonyról, megértésről és személyességről tanúskodnak, és önálló alkotásként, az életmű fontos állomásaként értelmezhetők.
