Barthodeiszky-kastély, Beled
Barthodeiszky Antal a lipcsei születésű, Bécsben és Magyarországon egyaránt tevékenykedő Ludwig Schöne építészt bízta meg a tervek elkészítésével. Az osztrák kutatás szerint Schöne első önálló épülettervezése a 80-as évek elejéről származik. Így a beledi kastély terveit a korai munkásságába sorolhatjuk. Schöne Magyarországon főként NyugatDunántúlon működött.
A telek túl kicsinek bizonyult a tervezett kastély számára. Barthodeiszky Antal ezért a szomszédos, Cziráky család által birtokolt telket ("Divéky fundus") csere útján szerezte meg. A beledi ún. Kettős malom Barthodeiszky és Cziráky tulajdonban is volt, így a Czirákyak könnyen beleegyeztek a főutcáról nyíló telek malom részre történő cseréjébe. A Barthodeiszkyek birtokkal 1847-től rendelkeztek Beleden, de a közeli mihályi kastélyban éltek az 1860-as évekig, amikor is eladták azt. Az építkezés ideje alatt Barthodeiszky Antal és családja a Vásártér utca felőli, ötszobás úgynevezett sárga házban laktak. Később személyzeti lakásokat alakítottak ki ebben az épületben, a Fő utca felőli részt Háncs Vilmos kereskedő bérelte boltja számára. Az 1920-as években a Hangya szövetkezet üzlete volt a helyén, majd a második világháborút követően szövetkezeti irodák működtek itt. Ma általános iskola áll a helyén.
1890-re készült el a Beled főutcájának képét jelentősen meghatározó épület, a döntően neoreneszánsz elemeket tartalmazó késői historizáló stílusú kastély. Barthodeiszky Antal nem érte meg az új kastélya építésének befejezését. 1890-ben 64 évesen váratlanul elhunyt. Az építkezés munkálatait egy soproni vállalkozó végezte. A téglát Bécsből hozatták, de a majorház téglavetőjében készült téglákat is felhasználták kisebb részben. A kastély eredeti belső kialakításáról a beledi lakosok visszaemlékezései alapján alkothatunk képet. Az alagsorban alakították ki a konyhát. Ezt ételfelvonó kötötte össze a magasföldszinti ebédlő tálalójával. Az alagsorban kaptak helyet még a befőttes kamrák, az alma- és krumpli tároló, a mosó- és mángorlóhelyiség, néhány cselédszoba is. Egy jégverem is volt ezen a szinten, ahová télen a Rábáról hordták be a jeget, amit náddal fedtek be. A magasföldszint középső részében nagyméretű előszoba kapott helyet, mely felülről kapta a fényt.
Visszaemlékezések szerint a tetőtér nagyméretű üvegfelülete csillogott nap- és holdfényben, az északi oldalról messziről észrevették. A hall falát az ősöket ábrázoló festmények díszítették. Sajnos ezeknek jelenlegi helyéről, állapotáról nincs tudomásunk. Közepén egy ovális asztal állt 18 székkel. A hallból kilenc szoba nyílt. Az utcai fronton volt az ebédlő, a szalon és további két szoba. A hátsó traktusban kapott helyet a háló és a vendégszobák, ezek a kert felé néztek. A padlót parketta borította. A nappaliban kandallóval, a többi szobában cserépkályhával fűtöttek. A kastély vízvezeték tároló tartályát a tetőrészben helyezték el. Amikor télen nagy hidegben egy befagyott, akkor az alagsori nyomós kútból kézi szivattyúzással pumpálták fel a vizet a vezetékbe. A tetőtérben a személyzeti szobák kerültek kialakításra.
A kastély külseje megtartotta eredeti kialakítását. Nem sokkal az építkezést követően készült egy festmény, amely a kert felől ábrázolja az épületet. Jól látszik, hogy eredetileg sárgásbarna színt kaptak a homlokzatok. A XX. század elejéről származó képeslapokon, melyeken az utca felől tűnik fel a kastély, a középső oromzaton egy 1890-es felirat látható a félköríves ablak felett. A számok között a Barthodeiszky címer kőből készült nagyméretű domborműve látszik. Az épület kőfaragó munkáit Hild Lipót végezte, a dombormű is az ő alkotása lehet. 1891. január 24-én keltezett levelében köszöni meg Hild Lipót a munkájáért kapott 1000 forintot Barthodeiszky Antal özvegyének, Kiss Katalinnak. Visszaemlékezések szerint a kastélyhoz tartozó parkban gesztenyefasor húzódott a kaputól a kocsifelhajtóig. Mellette japánorgonák és egzotikus növények nőttek, a pázsitot pedig szobrok díszítették. A parkban egy kis kerti lak állt, hátul a gyümölcsöskertben filagória volt. A hatalmas telek végében egy rét feküdt, amelynek egy részét 1927. május 28-án Barthodeiszky Béla eladta a községnek levente- és vásártér céljára. A kocsiszínben négy hintó, egy felhúzható, bőr tetejű könnyű kis kocsi és egy zárt kupékocsi állt. A hintók elé 4 fehér lovat fogtak távolabbi vagy reprezentatív utazások alkalmával.
A kastély utolsó tulajdonosa Barthodeiszky Béla 1940-ben halt meg, unokahúga Udvary Katalin örökölte. A II. világháború után a kastélyt kifosztották, majd az államosítást követően gépállomást alakítottak ki, a park fáit kivágták. Az 50-es évek közepén a község tulajdonába került a kastély és általános iskolát helyeztek az épületbe, ma is ezt a célt szolgálja. A falai között helytörténeti gyűjtemény is található.
Edelmayer Kamilla
