Szerves ornamentika, Tiszaug
Ha az építészetre vonatkoztatva az épületek gondolati alapját az ősképek, népművészeti jelek adják akkor ebben a gondolatmenetben az ornamentika (forma, design) nem kitalált, hanem újra megtalált elem lehet, egy adott gondolat szerves része és nem „díszítése”. Részben ezen objektív alapokra épülő gondolkodásba a szubjektív elemekre is épülő szépség eszméje kell, hogy beleszövődjön, mert ha ez a szívvel átszőtt gondolkodás kimarad egy adott épületből (amit sokszor láthattunk a modern építészet kapcsán) akkor csak a száraz látszatvalóság marad, mely az emberek természetes, belső szépérzékének elfogadhatatlan lesz.
Ha ezeket tekintem kiinduló pontnak és alkalmazom építészeti alapként, az épület tömegformálására vonatkozó újszerű kiindulási pontokat kaphatok és ebben a modern építészeti ornamentika nem díszítésként jelenik meg, hanem az adott alapgondolat szerves részeként és annak kifejező eszközévé válhat. Ahogy ez a népművészetben mindig is így volt.
