ÁNTSZ - Szék. Főv. Fertőtlenítő Intézet
A háború óta a túlnyomóan hadi célt szolgáló fertőtlenítőintézetek közül a terveim szerint készült IX. ker. gyáli-úti régi fertőtlenítő intézet 1898-ban, az V. ker. váczi-úti új fertőtlenítő intézet pedig az 1912-1913. év folyamán épült. Ezek közül főleg az V. ker. váczi-úti úttörő a maga nemében, mert ilymódon berendezett fertőtlenítőintézetek az úgynevezett nyugati kulturvárosokban nagyobb arányokban eddig sehol sem épültek. Az intézet az egyéni és ruhanemű fertőtlenítésén kívül mindenféle bútor, fölszerelési tárgy, állatok, s ezek trágyáinak és alomszalmáinak fertőtlenítésére, illetőleg az utóbbiak elégetésére szolgál. Van ezenkívül szerszám- és kocsifertőtlenítője is. Az épület három erőteljes tagozásra osztott előkertes főhomlokzata a Váczi-útra van állítva. A célnak megfelelően egyszerűen, de színesen azzal a törekvéssel kiképezve, hogy azok, akiket a kényszerűség a kapukon keresztül ide visz, ne averzióval lépjék át annak küszöbét. Ezen törekvés elérésére belül minden falfelület és bútorberendezés tiszta fehéren van tartva. A gőznek és nedvességnek kitett helyiségben a falak mázolva és menyezetek fehérre meszelve, az oldalfalak átlag két méter magasan fehér csempékkel kirakva, minden közcélra szolgáló helyiség a menyezet alatt kezdődő magas és széles ablakokkal megvilágítva. Az alapelrendezés lényege az, hogy a telek középtengelye szigorú választóvonalat alkot a fertőzött baloldali és a tiszta jobboldali rész között. Ebben a vonalban van beállítva a két részt tökéletesen elkülönítő határfal.
Minden fertőzött, vagy fertőzésre gyanús bútor, ruhanemű, egyéb holmi, ember vagy állat csakis a bal kapun juthat az épületbe s itt a megfelelő fertőtlenítőbe. Az épülettömb utcai középszárnya személyek, az emögötti rézbútorok, ruhák és egyéb tárgyak fertőtlenítésére és elégetésére szolgál. A földszintes márványmedencék tömegfertőtlenítésre, férfiak és nők, valamint az intézeti munkások részére oly alaprendezéssel, hogy a fertőtlenítendő egyén először a vetkezőbe, innét a fürdőmedencébe, ezután ezen át a tiszta öltözőbe jut, s a tisztaoldali kapun távozhatik. Három nagy márványmedence áll a férfiak s ugyancsak három a nők részére. Karrarai, fehér márványburkolatuk s a falak 2.60 m. magasságig terjedő fehér csempeburkolata s a többi falrész fehér szilikát mázolása a legideálisabb tisztaságot teszik lehetővé. Hogy mindenki ellenőrzés nélkül is kénytelen legyen a fertőtlenítő fürdőnek alávetni magát, a medencéknek csak a két hosszoldalukon van lépcsős perronja, tehát a vetkező perronjáról csakis a medencén keresztül lehet az öltöző perronjára jutni.
Amíg az illető megfürdik, ruháját a vetkezőből a fertőtlenítő kazánba, innét pedig a tisztaoldali öltözőbe szállítják.
Az emeleten hasonló elrendezéssel kádfürdők vannak, még pedig hat kád a nők, és hat a férfiak részére ugyancsak oly elhelyezéssel, hogy a fertőzött oldalról csakis a kádon és zuhanyon át lehet a tiszta oldalra jutni. Az egyéni fertőtlenítésre szolgáló utcai szárny mögött 23.55 m. hosszú és 11.35 m. széles csarnokok vannak, egyik a fertőzött, másik a tiszta oldalon. Itt történik az ágyneműek, bútorok, ruhák s a fertőzött személlyel érintkezésben állott egyéb tárgyak fertőtlenítése is a határfalba olyképen befalazott négy gőz, két formalin fertőtlenítő készülékkel és egy légsterilizátor segítségével, hogy ezek egyik fele mindig a fertőzött oldalra, másik pedig a tiszta oldalra nyílik. A gőz- és formalinfertőtlenítők különböző nagyságú, középponti záródású ajtókkal légmentesen elzárható kazánszerű készülékek, melyekbe sínen járó kocsikon rakják be és ki a fertőtlenítendő ruhákat, bútorokat és egyéb tárgyakat. A finomabb posztófélék, bőr, szőrmék és fényezett fa bútorok, tehát oly tárgyak fertőtlenítését, amelyekre a kazángőzök káros hatásúak, két formalinkészülék végzi. Ezek légtelenítésére, illetőleg szárazzá tételére két darab 5-5 lóerős elektromotorral hajtott légszivattyú szolgál.
Fémtárgyak, műszerek, sodronyágybetétek fertőtlenítése forró légsterilizátorokkal történik, amelyeknek belsejében 200 C°-ra hevíthető a levegő. A személyzet szennyes fehérneműinek fertőtlenítését naponkint 400 kg. mosásra berendezett külön ruhamosó végzi.
Tömeglakások, kórházak és magánosok fertőzött szalmazsákjainak és mindenféle fertőzött szemét és istállótrágya elégetésére napi tíz tonna teljesítményre méretezett trágyaégető van berendezve ; s ugyancsak ezzel kapcsolatban egy kisebb készülék a fertőzött kötszerek elégetésére is. Mindkét készüléknél az elégett tárgyak által fejlesztett hő vízmelegítésre hasznosíttatik.
A fürdők melegvízszolgáltatását az épület padlásán elhelyezett 50 m³ tartalmú vasbetonmedence táplálja, melyen keresztül az automatikus szabályozókészülék óránkint 500 hl. 25 C° melegvizet képes szállítani.
Az egész intézet gőz- és energiaszükségletét saját kazán- és gőzgéptelepei termelik. A kazántelep áll három darab egyenként 80 m² fűtőfelületű, láncrostély-tüzelésre és automatikus víztáplálásra berendezett kazánból. A gépházban fel-állított 25-lóerős gőzgéppel hajtott dinamógép termeli az összes (14 darab) elektromotor hajtására és az egész intézet világítására szolgáló elektromos áramot.
A fertőzött bútor, ruha, fehérnemű és egyéb tárgyak a fertőzött oldalon a kazánokba beraktároztatnak s onnét kellő fertőtlenítés után a tiszta oldalon kiemeltetnek. Amíg ez megtörténik, az-alatt a kocsik külön erre a célra készített kocsifertőtlenítő épületben, a lovak és szerszámok szintén külön-külön medencékben szublimátoldattal megmosva fertőtleníttetnek.
Rendelkezésre állanak még kellő számú istállók, kocsi- és automobilszínek, asztalos-, cipész-, kovács-, bognár- és kocsifényezőmű-helyek. Legénységi háló- és étkezőtermek, ehhez tartozó főzőkonyha, összes mellékhelyiséggel, vegyi laboratórium, aligazgató, gondnok és egyéb alkalmazottak részére lakások s az évenként itt megtartandó fertőtlenítő-tanfolyam hallgatói részére iskola.
Minden része az épületnek, de különösen a padlók és falak úgy készültek, hogy azok pormentesen, könnyen tisztán tarthatók és fertőtleníthetők legyenek. Tagozások, élek és sarkok helyett úgy a kőműves-, mint a kőfaragó-, asztalos- és más egyéb munkán csak sima, letompított felületek és hajlatos sarok-kiképzések alkalmaztattak. Az összes belső helyiségek betonlapra fektetett, túlnyomólag 15-15 cm². fehér és piros színű keramitpadlóburkolatúak, az oldalfalak átlag 2·60 m. magasan fehér csempével burkoltattak, a mosóberendezés áztatója, szappanozója kívül-belül csempével burkolt betonfalazatból készült. Zuhanyok, kifolyó csapok, mosdók konzoljai s az összes felszerelési tárgyak nikkelezettek. Az udvarok aszfaltburkolatúak. Úgy az utcai, mint az udvari homlokzatokon a sarkok, ablakkeretek és összes beszegések szárazon sajtolt disznóbőrszínű téglával burkoltattak, az ezekkel határos mezők pedig fröccsentett vakolatúak.
Az építkezés 1,400.000 K-ra, a gépberendezés 270.000 K-ra irányoztatott elő. Az előbbieket a tanács megbízásából én terveztem és vezettem, az utóbbiakat Zboray János főmérnök kartársam ellenőrizte.
A Szent-István kórház orbáncos betegpavillon ragályos sebészeti betegek elhelyezésére épült. A pavillon alagsorral kiképezett kétemeletes épület. Az alagsorban a pulziós szellőztetés gépberendezésén, továbbá a melegvízfejlesztő kamrán s a különféle raktár- és hűtőhelyiségeken kívül fertőtlenítő berendezés is van a fertőzött ruhaneműek és bútorok fertőtlenítésére. Az alagsorból egy járható alagút vezet a gépházhoz, amelyben az épület részére szükséges fűtő-, világítási, csatorna- és egyéb vezetékek nyernek elhelyezést, a második alagút pedig a kertből vezeti a friss levegőt a szellőző készülékekhez, amelyek megszűrve - télen felmelegítve - továbbítják a friss levegőt az egyes helyiségekbe. A földszinten három bejárattal, egymástól teljesen izolálható hat osztály nyer elhelyezést. Az egyik szárny az orbáncos férfiak, a másik a nők elhelyezésére szolgál. Az első emelet egymástól négy részre izolálhatóan, phlegmonás betegek részére van berendezve.
A második emeleten van a laboratórium, azonkívül az orvosok és szolgák lakóhelyisége, továbbá megfelelő számú fürdő-, raktár- és egyéb mellékhelyiségek. Betegek elhelyezésére egyelőre csak a földszint és az I. emelet szolgál, még pedig négy darab tizenhatágyas közös, nyolc darab szanatóriumi jellegű egy-, két -és háromágyas külön szobával. Úgy a földszinten, mint emeleten sterilizátor- és műtőtermek kellő számú fürdő-, mosdó-, társalgó-, ápoló-, ruharaktári s egyéb mellékhelyiségek, kelet felé és nyugat felé is két-két darab fedett erkély egészítik ki a berendezést.
Ha szükséges, úgy a II. emeleti szobák is használhatók betegek részére. Egyelőre a pavillonban csak 81 betegágy nyerne elhelyezést, de minthogy ezen ágybeosztás mellett a nagy kórtermekben 1 ágyra körülbelül 34 köbméter levegő, a különszobákban körülbelül 40 m³ levegő jut fejenként, ezen ágylétszám a hygenia követelményeinek minden hátránya nélkül 100-110-re is könnyen emelhető.
Az épület, arra való tekintettel, hogy ilynemű betegségben szenvedő jobb polgári elemek felvételére a szanatóriumok és magánkórházak berendezve nincsenek, elsőrangú kiképzést nyert, vagyis az exponált falsíkok a könnyű dezinficiálhatás céljából mindenütt csempével burkoltattak. A padlóburkolatokra ugyanezen oknál fogva keramitlapok alkalmaztattak. Porréteg- és szennylerakódás elkerülésére a falsarkok letompítva, padlóburkolatok hajlatokkal és az asztalosmunkák mindenütt teljesen símán, tagozás nélkül, készültek.
A fűtés alacsony-nyomású központi gőzfűtéssel, a pulziós szellőzés pedig önműködő hőmérsékletszabályozó berendezés útján történik. Magára az építkezésre 448.000 korona engedélyeztetett, tehát 100 betegágylétszám alapulvételével egy betegágyra 4480 korona építési költség esik. Az épület terveim szerint 1913-1914. év folyamán épült, s a háború alatt ragályos sebészeti katonák elhelyezésére szolgált.
A IX. ker. Szent István-kórházi bujakóros-pavillon ezidőszerint bőr- és buja-kóros katonák elhelyezésére szolgál. Három, a blokk- és pavillon-rendszer kombinálásából kialakított, egymással összefüggésben lévő földszintes pavillonból áll. Tizenkét darab egyenkint átlag 25 ágyas kórteremmel; a kórtermek szélessége 7.70, hosszúsága 21.82, magassága 5.10, egy ágyra esik 34.28 m³ levegő. Vannak ezenkívül háromágyas kórtermek, ahol egy ágyra 35.90 m³ levegő esik. Teljes építési költség 692,000 korona, betegágyfekvőhelyek száma 320, így egy betegágyra átlag 2162 korona építési költség esik. Az összes szerkezeti falak aerolit-féle rendszerben, menyezetek alul tűzbiztos vakolattal kiképzett borított gerendafödémmel, tetőfedések eternittel, falak csempézve és a padlóburkolatok keramit-lapokból készültek. A helyiségek központi fűtésűek, fürdők, klozettek elsőrangú kivitelben tartva.
Hönig Dezső műsz. tanácsos. (Magyar Építőművészet 1916.(XIV. évfolyam) 11-12. szám)
Majdnem kilencven éve, 1913. február 17-én nyitotta meg kapuit a Fővárosi Fertőtlenítő Intézet a székesfővárosban. Az intézmény ugyanott működött akkor, ahol ma is megtaláljuk: a Váci út 174. szám alatt. Ez volt az első olyan közegészségügyi otthon Budapesten, amely végre modern, korszerű eszközökkel védekezett a fertőzések ellen.
Budapesten a tízes években a lakosság számának növekedése és elszegényedése miatt nagyon megnőtt a fertőzések veszélye, a tífusz és a kolera, amelyek elleni védekezésre a Gyáli úti intézet már alkalmatlan volt.
Három év alatt készült el Európa egyik legkorszerűbb és legjobban felszerelt fertőtlenítőközpontja. Hatékonyságát részben azzal érte el, hogy a területet elzárták a külvilágtól, azaz a fertőtlenítőt határoló telket gondosan beépítették. Így a fertőzötteknek kitűnő védelmet biztosítottak. A Váci úti rész elején a fürdők kaptak helyet, ezt követték a fertőtlenítő csarnokok.
Langyos zuhanyt, lysoformoldatot és káliszappant használtak egyéni fertőtlenítésekkor. A fertőzötteket először az intézet fertőzött oldali udvarában gyűjtötték össze; az egyéni fertőtlenítés után egy kijárón szállították át a tiszta oldali udvarra.
A rendszer úgy épült fel, hogy a gőzfertőtlenítőket és a sterilizátort a fertőzött oldalon, míg a formalingépeket és a légszivattyúkat a tiszta oldalon alkalmazták. A középső épületben kialakított mosókonyhákba szállították át a fertőzött ruhaneműt. Először lúgos meleg vízben áztatták, kifőzték, majd a gőzmángorlóba helyezték át.
Az épület harmadik traktusában, a tiszta udvarban találhatók az irodahelyiségek, a műhelyek, a garázsok, a tálaló és az ebédlőhelyiségek.
1915-ben 203 munkatárs dolgozott az intézményben. A fertőtlenítések mellett szaktanfolyamokat tartottak a vidéki orvosoknak és ápolóknak. 1945 után a fertőtlenítőt szovjet mintára átalakították. Ekkor már a rovarirtó szerek hatásmechanizmusának tanulmányozásával és egyéb kutatási tevékenységekkel is foglalkoztak az itt dolgozók. Rendszeressé váltak a laboratóriumi tudományos orvosi kutatómunkák és a járványvédelmi munkák is.
A Váci utcai székház csakhamar Budapest járványvédelmi központja lett, ahol statisztikát vezettek a fertőző betegekről, és innen tájékoztatták a tisztiorvost is. Ma az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi Intézete kapott helyet az épületben.
