Néprajzi Múzeum - Igazságügyi palota, Budapest
Az Igazságügyi Palota tervezésére Szilágyi Dezső igazságügy-minisztertől Hauszmann Alajos (1847-1926) kapott megbízást 1891. november 7-én, aki 1892. június 11-én terjesztette elő tervezetét. Műleírásában római stílusúnak nevezi az épületet, melynek főhomlokzata teljes egészében - oldalain csak a talapzat és a párkányok - kőből készülnének. Az alapozást betonrétegek adnák, a födém vastartók közötti boltozat, a nagycsarnok és a II. emelet felett vasbeton szerkezet. A Hauszmannal megkötött szerződés második pontjának kiegészítése szerint az egész épületet, de legalább az előcsarnokot, a nagy csarnokot, a lépcsőket és a dísztermet 1896. május 1-ig köteles készen átadni, hogy a millenniumi ünnepségeket itt tarthassák meg.
Az építési engedélyt - a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hozzájárulása alapján - Pest Város Tanácsa 1893. június 15-én adta meg. A jóváhagyott tervektől csak apró részletekben tértek el a megvalósítás során. A kivitelezési munkálatokat 1893. augusztus 16-án kezdték meg, és 1896. május 1-jén átadták az épületet. A palota teljes költsége 2 454 851,23 forint, melynek törlesztését 1899-ben új törvénnyel, a XXVI. törvénycikkel biztosították. A corvinapergamenre írt zárókőokmányt az épületbe falazták. Hauszmann Alajos érdemeiért megkapta a "Pro litteris et artibus" jelvényt.
Mind forma, mind térképezés szempontjából kétségtelenül az Igazságügyi Palota Hauszmann Alajos egyik legkiválóbb munkája. A feladat hangsúlyozott monumentalitást és ugyanakkor bizonyos tartózkodást írt elő. A négyhomlokzatú (főhomlokzat: Kossuth tér, oldalhomlokzatok: Szalay, illetve Alkotmány utca, hátsó homlokzat: Vajkay utca), 6392 négyzetméter beépített alapterületű és 165 104 köbméter beépített térfogatú épület stílusa neoreneszánsz, barokkos részletekkel, szigorú arányokkal, de ornamentikájában - különösen belül - gyakori a játékosabb vonalvezetés. Szerencsés a tömegek eloszlása, tagolása, elegáns a vízszinteseknek a függőlegesekkel való kiegyenlítése.
Kettőzött földszint az épület alapzata; ezen nyugszik az oszlopsorral, portikusszal ékesített és egyben összefogott két emelet. A kapuépítmény, a kísérő pilonok, a homlokzatból előreugró épületrészek, az úgynevezett sarokrizalitok, a háromlovas diadalszekér (triga) és a főpárkányon ülő szobrok együtt alkotják a nemes főhomlokzatot. A belső helyiségek egymásba kapcsolása, különösen a nagy csarnok térkompozíciója nagyszerű. A lépcsők szellemes megoldása, ferde "hídjainak" az óriási árkádnyílásokkal való összhangja építészetünk jeles értéke. Az Igazságügyi Palota klasszikus pátosza, kiegyensúlyozottsága, nemes arányai következtében a kései eklektika egyik értékes képviselője.
Hauszmann Alajos e palotával örökre beírta nevét a magyar építészet és művészet történetébe. Munkásságának negyvenéves jubileuma alkalmából 1914. május 2-án a főhomlokzat jobb oldali pilonja oldalán a mester arcvonásait megörökítő emléktáblát helyeztek el.
A monumentális épület Kossuth Lajos térre néző főhomlokzata 125 méter hosszú, hatalmas főpárkánnyal, alig látható tetővel. A figurális díszek csak a főpárkány fölött emelkednek ki a tektonikus formákból. A vízszintesen hézagolt s durván, alig faragott alsó és felső földszint adja az épület talapzatát, rajta nyugszanak a felső két emelet, a pilonok és a sarokrizalitok. Az alapzat rusztikája fölfelé az épületen fokozatosan enyhül sima kőfallá. Az alsó földszint a középrizaliton szürke gránit, fölötte a főhomlokzat sóskúti és erdélyi mészkő. Az oszlopok közötti fal vakolt, s a többi oldal is egyszerűbb kivitelű. Itt csak a talapzatot és a párkányokat készítették terméskővel. A főhomlokzat héttengelyes középrizalitjából az emeleten hatoszlopos portikusz lép elő, mely háromnyílásos alépítményen nyugszik, s figurális dísszel ékes timpanont hordoz. Fölötte hatalmas, de tömegében és ornamentálisan is tagolt attika uralkodik, mely középen és a szélein előugrik, talapzata az érctrigának és a két trónoló férfiaktnak.
A hármas főkapu a földszinten a fal mélyén fekszik, fölötte félkör alakú ívmezők (lunetták), külső köríveiket csak zárkő hangsúlyozza. A kapuzat két szélén, a falon díszes keretezésű, csigavonalas (kartusszerű, volutás) foglalatú márványtábla, felül oroszlánfővel. A portikus oszlopai mögött a díszterem. A kiemelt kapuzatot az épület egész magasságában egy-egy tengelyes beugrás köti össze a pilonokkal, ez utóbbiak fölfelé keskenyedve függőleges jellegükkel ellensúlyozzák a palota vízszintes nyugalmát. A két pilon falazása a főpárkányig vízszintesen hézagolt, majd áttört, kővel burkolt. Az első és a második emelet ablakát kissé kiugró falazás kapcsolja össze, és mindkettőt lezárja a párkányt helyettesítő füzérdísz, két szélén lecsüngő, oroszlánfejes kartussal. A főpárkány fölött kezdődő pilon szabadon felszökő része nyitott, oldalt oszlopokkal, fent oromzattal lezárt ablakkal, lunettával áttörve. A sima falsíkot gyámokon nyugvó párkány zárja, melynek sarkain sasok ülnek, közöttük a párkányra hajló kartus. Ezen áll a négyszögletes, bábos mellvéddel, kőtömbökkel körülvett terasz. A pilonok között - a középső rizalit mögött - a nagycsarnok attikával övezett bádogfedésű teteje emelkedik ki.
A középrizalittól jobbra és balra visszaugró szárnyak nyolctengelyesek, a sarkokon enyhén előrelépő rizalittal, s így a főhomlokzat 23 tengelyes. A zártabb, csupán ablakokkal áttört földszint vízszintesen sávozott, fölötte erőteljes övpárkány. Az első és a második emeletet keskeny, jón oszlopsor fogja össze, ezen belül az első emelet uralkodik. Hatalmas, antik jellegű, erősen tagolt főpárkány zárja le a szárnyakat, rajta attika és az oszlopok fölött szobrok. Az egy-egy tengelyes, kiugró sarkokon az alsó földszint ablakait oroszlánfő koronázza, kétoldalt voluták nyúlnak ki belőle, fölötte erkély. A felső földszint ablakait előugró, magas oszlopszékek határolják. Két-két hatalmas jón oszlop foglalja össze az első és a második emelet nyílásait. Az első emelet ablakai félkörívesek, maszkos zárkővel, a második emeletét viszont két voluta osztja három részre. Az oszlopokon szoboralakok állnak. A sarokrizalitokat kartuskeretes táblákkal, volutákkal tagolt, kockaszerű, díszes felépítmény zárja le, párkányain, a sarkokon maszkos, legördülő vonalú kartusok, fölöttük gömbdíszekkel.
A Szalay, illetve az Alkotmány utcára néző 11 tengelyes oldalhomlokzatok kiképzése szerényebb. Az alsó földszint fölött itt is három függőleges vájatú övpárkány, középen megtört, háromszögletű orommal ellátott kapu. Az első emelet félköríves és a második emelet egyenes, füles ablakait csak zárókövek tagolják, és kissé előreugró lizénák választják el egymástól. Itt a tervező a két emelet között a párkányszerű, sima övet hangsúlyozta. Csak a sarokrizalit első emeleti ablakai mellett állnak fél oszlopok, a másodikon itt is voluták osztják három részre a nyílást.
A Vajkay utcára néző hátsó homlokzaton az öttengelyes középrizalit a második emeleten levő dísztermet emeli ki. A három nagy, négyszögletű ablak között korinthoszi falpillérek, fölöttük fekvő, tojásdad nyílások, kartusdíszek láthatók, a szélső ablakok viszont gyámokon nyugvó erős párkányt kaptak. Az öt tengelyt erősen tagolt, tömör attika koronázza.
A palota külső figurális díszei között a legfeltűnőbb Senyei Károlynak a főhomlokzat középrizalitját koronázó diadalszekere. A figurális díszek mintáit, terveit külön erre a feladatra kijelölt bizottság bírálta el. Az általánosan elterjedt megoldásoktól eltérően a diadalszekeret nem páros számú (kettő vagy négy) paripa röpíti, hanem három. Hajtója a felvilágosodás nemtője. A géniusz jobbjában fáklya, baljában pálma. A három tajtékozó paripa közül a két szélső szinte ágaskodik, a középső a nagyobb erőkifejtés érdekében a föld felé hajtja fejét. Mintája egyharmad nagyságú volt, majd Steiner Ármin és Ferenc három milliméter vastag vörösréz lemezekből kalapálta ki a csoportot.
A háromlovas diadalszekér mellett Fadrusz János sóskúti kőből faragott, erőteljes antik római jellegű alakjai - a Törvényt adó és a Törvényt látó - ülnek. Zala Györgynek a főhomlokzat kapuja feletti háromszögű timpanonban levő csoportja három részből áll: középen az ötalakos Bírósági tárgyalás, a sarkokon a Törvényhozás és a Törvénytanítás fekvő férfiallegóriái. A törvényszéki tárgyalás bírája a főalakja a szimmetrikusan felépített középső csoportnak, óriási pallossal a jobbjában, mellette jobbra és balra a vádló, a védő, a panaszos és a bűnös.
Az északi sarokrizaliton Róna Józseftől az Elítélt és a Felmentett, a déli oldalon Donáth Gyulától a Közvádló és a Védő alakja. Hauszmann szerint különösen az Elítélt és a Közvádló sikerült jól. A főhomlokzat attikáján álló többi tizenkét kőalakot Stróbl Alajos tehetséges tanítványai mintázták, tanáruk felügyeletével.
A stukkóval díszített, fiókos donga közepén Lotz Károly nagy allegorikus festménye látható. Lotz Andrea Pozzónak (1642-1709) a római St. Ignazio templomban levő óriási mennyezetképét vette mintául, de nem a figurális kompozíció tekintetében, hanem az alulnézetben ábrázolt látszatarchitektúra és ennek távlati megoldása szempontjából. Pozzo korai barokk látszatarchitektúrájából Lotz azonban csak a végtelenbe nyíló középtér körüli részeket vette át, elhagyta a nagyszabású csarnokot, és a barokk mozgalmasságot kissé visszafejlesztette.
A bejárat felőli oldalon áll pecsétes pergamenbulla, törvénykönyv, pálmaágak fölött, felhőtalapzaton Justitia, a kompozíció főalakja. Mögötte a nap sugarai mint fehér fénykévék áradnak szét. Lábfejét a rövidülés következtében az alatta gomolygó felhőcsomó eltakarja. Az alak ezáltal még inkább monumentálissá válik, még méltóságteljesebb hangsúlyt nyer. Királynői termetét párhuzamos redőkben aláomló fehér, hosszú, ingszerű alsóruha és vállon csattal megerősített, ujj nélküli felsőruha fedi, mint Athénéét; jobbjában meztelen pallos, baljában magasra tartott mérleg. Justitia két oldalán jobbról az Igazság és a Béke, balról a Bűn és a Megtorlás csoportja úgy épül fel az előtérben, mintha az architektúra figurális folytatása lenne.
A festmény másik hosszú oldalán az igazság áldásos hatásait megszemélyesítő alakok vonulnak föl. Középen a Justitiának megfelelő helyen a Rend, a Bőség és a Dicsőség alakjai harsonás géniuszokkal tornyosulnak. Balról a kereskedelmet jelképező, meztelen Hermész ül kontraposztban, vele szemben pedig csípőre tett kézzel az Ipar allegóriája áll. Az Ipar mögött a Földművelés ülő és az Őstermelés nyugvó alakja. A másik oldalra a Művészet és a Tudomány allegóriái kerültek.
A nagy csarnokban trónolt eredetileg Stróbl Alajos fenséges Justitia-szobra, amely később átkerült a Pest Megyei Bíróság épülete elé, ma pedig a Legfelső Bíróság épületének előcsarnokában található. Mintáját, valamint Lotz Károly mennyezetvázlatát a bírálóbizottság egyhangúlag és változatlanul fogadta el. Sárga márványtrónusát és pallosát aranybronzból akarták önteni, végül Triscornia Paolo és Ferdinánd faragta az alakot márványba Carrarában. A talapzat két mellékalakját Senyei mintázta.
A második világháborúban megrongálódott Igazságügyi Palotát Csánk Elemér építész állította helyre. A Munkásmozgalmi Intézet kapta meg 1950-ben, majd 1957. áprilistól az épület nagyobb részét a Magyar Nemzeti Galéria használta, az Alkotmány utcai szárny pedig a Párttörténeti Intézeté lett. A Néprajzi Múzeum 1973-ban költözött a Magyar Nemzeti Galéria helyére.
neprajz.hu
