Batthyány-Montenuovo-kastély, Bóly
Osztrák hercegi család, az első, aki e címet viselte, (1821-1895) Montenuovo Vilmos volt. Neipperg Ádám Adalber osztrák tábornok és Mária Lujza osztrák főhercegnő és francia ex-császárnénak fia. Ferenc József császár 1864 júl. 20. megengedte, hogy Neipperg Vilmos gróf a Neipperg név olasz fordítását, a Montenuovo nevet használhassa és Vilmost egyúttal hercegi rangra emelte. Monteuovo Vilmos később a németújvári Batthyány-Strattmann Julianna grófnőt vette feleségül.
A Batthány család a 18. században választotta kastélyának Bóly település mai főterét. A mai kastély klasszicita vonásokat hordoz magán. A középső traktus timpanonos rizalit bejárója, és az ablak feletti csekély díszítmény jelképezi a klasszicizáló stílust. A Montenuovo hercegi család vette át a bólyi birtokot. A kastély utolsó tulajdonosa Montenuovo Nándor, felesége pedig Solymos Ilona bárónő volt. Sikerült uradalmukat fejlett gazdasággá alakítani.
A II. világháború végéig gazdag, fényűző bútorokkal, fegyver- és trófeagyűjteménnyel volt berendezve a kastély a leírások szerint. A bútorok I. Napóleon palotájából származtak felesége, Mária-Lujza révén, aki férjhez ment Neipperg-Montenuovo Ádám Adalbert grófhoz. Házasságukból született 1821-ben Montenuovo Vilmos Albert, aki feleségül vette Batthyány Júliát. Így kerültek a bólyi kastélyba a Montenuovo családból Mária-Lujza Napóleontól kapott empire bútorai, amelyekből néhány darabot ma a szekszárdi múzeumban őriznek. A kastély berendezését a II. világháború végén az átvonuló katonaság részben elpusztította, részben elszállította a könyveket és a bútorokat. Montenuovo Nándort koholt vádak alapján lecsukatták. A fogságot már nem élte túl.
A Batthyány-birtok mai kastélyának helyén - Bóly központjában - a XVIII. században vadászkastély állt, amelyet 1805 és 1807 között építettek át klasszicista stílusban. A finom eleganciájú épület díszei az ablakok fölötti mintázatok, illetve a kissé előreugró, timpanonos középrizalit. Az előtte lévő kis kert növényei már ízelítőt adnak a külön bejáraton elérhető, a kastélyhoz tartozó 27 holdnyi területen 1809-ben létesített egykori kastélypark hangulatából. Napjainkban sérült gyermekek otthona a kastély. Hatalmas egykor 27 hektáros parkját leválasztották a kastélytól, de a 11 hektáros parkja, csodálatos faritkaságokkal, óriási platánjaival egyedülálló látvány. A kastély közelében megtekinthetőek az egykori kiszolgáló épületek is. Csak a hozzá tartozó kastélypark látogatható.
A leválasztott park ma közpark, amelyben sportpályákat és azok kiszolgáló épületeit helyezték el. Szerencsére a fák sértetlenek maradtak, a fa- és cserjeszint fajgazdag. Itt található az ország legnagyobb ezüsthársa és kocsányos tölgye. A park legidősebb fái több száz évesek, lehetséges, hogy a park helyén álló egykori erdő maradványai. A fák többségét azonban 50-100 éve telepítették. A legméretesebb fák a fehér nyárak, a legnagyobb egyed törzskerülete 550 cm. A szelídgesztenye törzskerülete 335 cm, a legnagyobb platánfáé 325 cm. A "Park" a Montenuovo hercegi család kastélyát övezte, és a szokásnak megfelelően szolgálta a hercegi családot, közvetve a falu lakóit is. Hozzá szervesen csatlakozott a kertészet, amely a park fenntartásához és a kastély környékéhez a szükséges növényanyagot előállította. Nyugati irányban egy nyárfás út vezetett a békáspusztai uradalomba. A területet az idők során körülölelte a falu. A gyermekotthon terjeszkedésével tovább csökkent a park kiterjedése. A park szabad nagy tisztásán sportpálya létesült, az utak eredeti nyomvonala eltűnt. A park állapota rendkívül elhanyagol, fái elöregedtek voltak. Ezért az Önkormányzat több vállalkozót bízott meg a fák gondozására, az aljnövényzet kialakítására, a parki utak teljes felújítására, a füves területek rendezésére. Már ma is látszanak az ez ügyben tett erőfeszítések
