Református templom, Ebes
A templom tömegképzésének alapja a hajótól külön épített torony, amelyeket egy kisebb nyaktag köt össze. Ez a fej-nyak-test teremtmény, egy hasaló lény (szfinx) felerősödve érvényesül attól, hogy a kiszélesedő hajó teteje hátrafelé emelkedik, s a nyaktag alacsony.
Ez a test hordja magában a történeti emlékeket. A külön épített torony, a hosszában toldott hajó, a középre, a diadalívre ültetett szószék, a köré rendeződő padok, székek kényszerűségből adódtak, s ezáltal emlékeztetnek a református egyház múltjára. Itt a diadalív erőteljesebb, s hangsúlyosabb eleme a térnek. Ezzel emeli ki az igehirdetés fontosságát, s egyesíti ezt a boltív világképi jelentőségével.
A torony formája az alföldi népi építészet egyik legszebb alkotásának, a magas, boglya alakú tyúkólaknak az utódja. (Ezeket Kunkovács László fényképeiről ismerhetjük.) Díszes sisakjának párkánydíszét Rácz Áron, ötéves gyermek képzeletének köszönhetjük. A torony alakja a hajó szószékében ismétlődik. Itt inkább a búbos kemencét idézi, amely melegével maga köré gyűjti az embereket.
A belső tér Erdély és Szatmár-Bereg közeli vidékének református szokását eleveníti fel, Buka László, debreceni festőművész jóvoltából, aki a karzat kazettáit alkotta. A toronysisak kakasos díszítését is ő tervezte, a miskolci avasi középkori templom csúcsdísze alapján.
A templomot 1997. október 5-én szentelte fel Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyar Református Egyház Zsinatának elnöke.
