Vörös-kastély, Kunbaracs
A falutól északnyugatra, egy majorban áll a közkeletű nevén "vörös-kastélynak" nevezett épület. Az idők során többször átépített épület központi tornyát egy időben vörös míniumos lemez fedte, innen kapta nevét. A kúria homlokzatán ma is látható a márványba vésett Vörös Kastély felirat. A kastély legrégebbi része, a földszinti boltozatos terem, az 1780-as években épülhetett marha vagy juh istállónak. A majorság kezdetben a Teleki család, később a Zeyk család tulajdonában volt. Száz évvel később, az 1870-es években alakították a gazdasági épületet kastéllyá emeletráépítéssel és új épületszárnyak kialakításával. A legutóbbi felújítási munkálatok során egy XII-XIV. századi templom maradványaira is rábukkantak a kunbaracsi birtokon. Mint kiderült, az épület külső, bástyaszerű részébe egy Árpád-kori templomból származó köveket építettek az 1800-as évek végén. Az ősi szentély valaha az épülettől körülbelül nyolcszáz méterre található templomdombon állt.
A körülbelül 400 katasztrális holdat kitevő birtok központjában álló építményt valószínűleg a széki gróf Teleki család gyömrői ágának valamely tagja építtethette, melyre a téglákon talált GTS és T betűk utalnak. A főként erdélyi birtokokkal rendelkező Zeyk hamarosan eladhatta baracspusztai földjeit, a kastély helyét ugyanis az 1872-84-es III. katonai felmérés már Tavaszi-major néven említi. Ekkoriban történhetett az addig gazdasági épületként használt ház emeletráépítéssel való kastéllyá alakítása, melyre a földszinti folyosó falába vésett 1873-as évszám alapján következtethetünk. Az 1910 körül már biztosan dr. Kelemen Béla tulajdonát képező épületen 1920-ban komolyabb átépítést végeztek: átalakították a korábban nyitott, hagymasisakos bejárati tornyot, és két félköríves lépcsőt építettek az új torony két oldalán újonnan kialakított bejárati ajtókhoz. A huszadik században meglehetősen viszontagságos története volt a kastélynak, gazdái sűrűn cserélődtek (a teljes neve Teleki-Zeyk-Kelemen-Harsányi-Járvás-Schaaf-Michels-kastély lehetne :) - a szerk.). Azért nem államosították 1945 után, mert tulajdonosai paraszti származásúak voltak, és sokat tettek a környékbeli mezőgazdaság fejlesztéséért. A kunbaracsi termelőszövetkezet 1979-ben vette meg a birtokot, de anyagi eszközök híján az állagmegóvást sem tudta megoldani. A dongaboltozatos "lovagterem", a termelőszövetkezet idejében traktortárolóként és szerelőműhelyként működött, vastag olajréteg borította padlóját. A kastély kálváriája tovább folytatódott, amikor 1984-ben megvette egy vállalkozó, aki panzióvá akarta alakítani. Miután kerete elfogyott, ő is továbbadta a tulajdonjogot. Az épület állapota egyre romlott, a kilencvenes években tető sem fedte. Felújítása az utolsó pillanatban kezdődött el, és 2000 végére fejeződött be.
A kastély jeleneleg is magántulajdonban van, 2010-ben vásárolta meg egy Pest megyei család, az akkor 12 hálószobás kastélyt, melyet saját igényei alapján alakított át. Óriási telek közepén áll a kastély, öreg vadnarancsfák között vezet az út a kastélyig. A kastély 8 szobáját a "Falusi vendéglátás" keretében (egyedileg berendezett szobák) vendégek igénybe vehetik, előzetes megrendelés (foglalás) útján. Az épület kiváló példája annak, hogyan lehet egy összeomlás határán álló műemléket megmenteni.
Építészetileg Szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes épület manzárdtetővel, beépített tetőtérrel. Délnyugati, főhomlokzatán két poligonális rizalit. Közöttük a középtengelyben elhelyezkedő, timpanonos főbejárat előtti terasz, két oldalán íves lépcsőkarokkal. A hátsó homlokzat közepe fölött törtívű timpanon. A falfelületek lizénás-tükrös kialakításúak. Földszintje egytraktusos, csehsüveg- és dongaboltozattal.
