Kazinczy utcai zsinagóga, Budapest
Miután a 19. század végén három ágra szakadt a pesti zsidóság, egy erzsébetvárosi ortodox zsinagóga építésének gondolata 1909-ben merült fel. Az építkezésre alkalmas helyszínül a Pesti Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség tulajdonában álló Kazinczy utcai telket jelölték ki. A hitközség elöljárói ugyanazon év június 25-én írták ki a pályázatot egy teljes épületkomplexum megtervezésére, amely a zsinagóga mellett hitközségi székházat, óvodát, iskolát és közkonyhát is magában foglalt. A november 1-jei határidővel beérkezett pályamunkák közül a bírálóbizottság Porgesz József és Skultetzky Sándor, Ágoston Emil, illetve Löffler Sándor és Löffler Béla terveit választotta ki. A pályázat második fordulójának 1910. áprilisi lezárultával a bizottság Porgesz és Skultetzky munkáját ajánlotta kivitelezésre, a hitközség azonban a döntést felülbírálva májusban a Löffler fivérek pályázatát fogadta el. 650 ezer koronát különítettek el az építkezés költségeire, s Löffler Sándor és Béla részletes tervdokumentációját 1910. november 8-án hagyták jóvá. Ezzel kezdetét vehette az építkezés.
Az épületkomplexum első része, a hátsó telekhatáron elhelyezkedő iskola és hitközségi székház már 1911-ben elkészült, s 1912-ben adták át rendeltetésüknek. A zsinagóga építése 1912 tavaszán indult meg, majd miután a kivitelezés elhúzódott és vélhetőleg a költségvetési keret is a vártnál gyorsabban fogyott, 1913 júliusában a Löffler fivérek tervmódosítást nyújtottak be egy dísztelenebb és kevésbé anyagigényes főhomlokzatra. Az épület elkészült, s a hivatalos használatba vételi engedélyt 1913. szeptember 29-én adták ki.
A Kazinczy utcai zsinagóga a pesti zsidóság ortodox ágának vallási-kulturális központja lett. 1928-tól az épületben mikve (rituális fürdő) is működött, egészen a vérzivataros 1940-es évekig (ezt csak 2004-ben nyitották meg újra). Az épülettömb 1944–1945 során a pesti gettó területén állt, s a világháborús pusztítások következtében megsérült, a berendezés egy része elpusztult. 1945 után az épületegyüttest helyreállították és a berendezést is rekonstruálták. Az elkövetkező évtizedekben a nagyzsinagóga fizikai, épületgépészeti állapota megromlott, előbb fűthetetlenné, majd a 20. század végére veszélyessé vált. Az izraelita hitközség megkapta használatra az ELTE szomszédos Tanárképző Főiskolájának földszinti traktusát. Itt épült fel Bokor Sándor hitközségi mérnök tervei szerint egy kis, modern imaház, a Sász-Chevra-zsinagóga. A nagyzsinagóga belépődíj ellenében látogatható.
A Löffler fivérek épülettervei a századfordulót követő, az első világháborút megelőző nemzeti építészet, a lechneri szecesszió szellemiségében fogantak, ugyanakkor a bécsi késő szecesszió formai hatásai is érvényesülnek rajta. A homlokzatok elegáns tagolása, a takarékosan, de részletgazdagon díszített felületek méltóságot kölcsönöznek a monumentális épülettömbnek, amely ugyanakkor építészetileg a kor legmodernebb technikáját képviseli. Az építésre kijelölt telek meglehetősen szűk volt egy efféle grandiózus terv kivitelezésére, ezért a főhomlokzatot szegélyező szárnyépületeket teraszosan képezték ki, s így a homlokzat tagolt tömege (a Rákóczi út felől közelítve) uralni és lezárni látszik a Kazinczy utcát.
A kétemeletes, pártázatos főhomlokzaton kapott helyet négy lépcsőfoknyi magasságban a kovácsoltvas főkapu két kisebb oldalbejárattal. Az emeleti részeken téglalap, illetve félköríves záródású ablakok, legfelül rózsaablak látható. A nyerstéglával burkolt homlokzat egységét helyenként színes műkő díszítés töri meg. A travertinnal burkolt földszinti rész felett, az első emeleti ablakok között helyezték el a kettős kőtáblát. A bécsi szecesszió hatását mutatják a festett üvegablakok Dávid-csillag- és menóraábrázolásai. A magasban futó pártázat alatt kétsoros, héber nyelvű ótestamentumi idézet fut végig a homlokzaton ("Milyen félelmet keltő ez a hely: nem más ez, mint Isten háza és ez az ég kapuja", 1Móz 28,17).
A templombelső kialakítása – hatásában és részleteiben egyaránt – a Löffler fivérek és a korabeli pesti iparosműhelyek ízlését dicséri. A téglalap alakú tér négy sarkán lépcsőfeljáratok futnak a kétemeletes női karzatokra. A keleti (jobb oldali) fal közepén, két műmárvány oszloptól és a rabbi, valamint az előimádkozó olvasópultjától körbevéve található a pártázatos frigyszekrény. Felette a kohaniták jelképe, az áldást osztó kéz, valamint a Dávid-csillag és a két kőtábla ábrázolása látható (Rákos Manó munkái). A terem közepén kapott helyet az öt lépcsőfokon keresztül elérhető Tóra-olvasó emelvény. A Hochmann József készítette kovácsoltvas rácsos díszítmények, a Valkai István műhelyéből kikerült faragott frigyszekrény és a padok korabeliek, ez utóbbiakon szecessziós-magyaros tulipán- és rózsamotívumok láthatóak. A kovácsoltvas rácsos karzatok pilléreire szerelték fel a menóra alakú kandelábereket, amelyek a rozettás félgömbre szerelt központi csillár mellett a világításról gondoskodnak (mind Kulcsár Sándor munkái). A templombelső kedvező térhatását segítik elő a mennyezetet lezáró, ritmikusan tagolt vasbeton tartószerkezetek. A templom hátsó udvarán kovácsoltvas esketési sátor (hüpe) található.
