DMJV Fogyatékosokat Ellátó Intézmény
DMJV Fogyatékosokat Ellátó Intézmény, H jelű épület bővítése és felújítása
Debrecen gyorsan fejlődő városrészében, a Böszörményi úton helyezkedik el a megrendelő telke. Jelenleg is a város fogyatékosokat ellátó intézete található itt. A telken meglévő téglaburkolatú épületegyüttes zömében az 1960-as években épült, lapostetős kivitelben.
Az első gondolatok között a meglévő 3 modul pozitív adottságként való átgondolása szerepelt. A ki-be ugráló, pozitív-negatív épületrészek mozgalmas egységet alkotnak, mindezt a folyamatos fény-árnyék hatás tovább fokozza. A helyszínen, illetve annak követlen közelében jelenleg álló épületek nem szolgáltak követendő előképül, csupán tömegben, illetve karakterben próbáltunk hozzájuk illeszkedni, de mindenképpen egy minőségi ugrást szerettünk volna elérni a meglévő, közel 50 éves épületek mellett. A megrendelő kérése volt, hogy a lapostető alkalmazását próbáljuk kerülni, viszont a meglévő házak nehezen bírják az agresszív, magastetős beavatkozást; ez a szomszédos lakóotthon kontyolt kivitelén is érezhető - mintha idegen lenne tőle. Konkrét előképül,a szentendrei művésztelep, a lisszaboni világítótorony múzeum, az Alcácer do Sal-i idősek otthona, illetve a hokkaidoi bentlakásos kiskorú nevelőintézet szolgált.
A tömegalakításban fontos szempont volt, hogy a jó arányú kubusok állandó mozgást biztosítsanak az épületnek, emellett nyitott, szélvédett teraszok és udvarrészek jöjjenek létre, ahol az intézmény „lakói” töltik majd mindennapjait. A belső udvar felé az épület lecsillapodik, nyugalmat teremtve a belső udvarban. A tömeg az északi oldalon zárt, szinte csak a bejárati üvegajtó töri meg a tömör felületet. A délkeleti és délnyugati homlokzatok viszont nagy, eltolható üvegfelületeket kaptak, mozgatható árnyékolókkal. A ferde lapostetős kialakítás a tartós tartózkodásra szolgáló helyiségekben (közösségi helyiség-étkező, csoportszobák) a belmagasságban is érezhető.
Az anyaghasználatnál nagyon fontos volt a gazdaságosság, ezért a meglévő, rossz állapotú téglaburkolatot eltakarva az épület egységes hófehér vakolatot kapott, mely a talajtól a lábazaton át az attika tetején lévő antracit színű bádoglemezig tart. A fehér felületen a fény-árnyékhatás tovább fokozódik.
A jó funkció kialakítása nagyon fontos. A majdani használók miatt is egyszerű, jól átlátható közlekedőre szervezett funkciósort helyeztünk el, „U” alakban telepítve, amellyel cél volt a telekre benyúló gázfogadó eltakarása is. Az egyes blokkok csoportszobákból, egyéni fejlesztőből és akadálymentes WC-ből állnak, amelyek találkozásában a közösségi helyiség, az étkező, a tálaló kamrával, a vezetői iroda egy betegpihenővel és a mosdóblokk kapott helyet. Az északi homlokzatra helyeztünk minden olyan funkciót, amely kevés megvilágítást igényel, így az akadálymentes mosdók, a gépészeti helyiség, a kocsitároló és a dolgozói öltözőblokk került ide. Fontos szempont volt továbbá, hogy a közösségi helyiséget és az étkezőt együtt kezelve, a közlekedőkkel bővíthetővé alakítsuk ki, így az nagyobb létszámú intézményi rendezvényeknek is helyszínéül szolgálhat, mozgatható mobilfalakkal azonban el is szeparálható a közlekedőtől. A közösségi helyiség és a csoportszobák előtt, illetve mellett elhelyezett teraszok szerves részét képezik az épületnek, tulajdonképpen bővítményként is értelmezhetőek, a későbbiekben akár pergolázhatóak is.
Az épület egészére jellemző az egyszerűség, mértékletesség, gazdaságosság és fenntarthatóság mind a formára, mind a szerkezetre kivetítve. A terület a rendezési terv szerint a központi vegyes zóna egyéb karakterű kialakult építési övezetbe tartozik. A telken adottságtól függően helyezhető el épület (szabadonállóan). A legnagyobb megengedett beépítettség 30%. Az építménymagasság a telken meglévő épület vagy épületrész legnagyobb magassága (kazánház 6,80 m). Ezen előírások betartásával bővítettük a meglévő épületet. A terv jogerős építési engedéllyel rendelkezik.
Batizi-Pócsi Gergő