2015-ös Milánói Világkiállítás: Fafű
Magyarország otthona – a Kárpát‐medence – számtalan időbeni, földrajzi és kulturális kötődéssel rendelkezik a közép‐európai régió területeivel és népeivel. Időbeni kapcsolatot jelentenek az elmúlt kétezer év népvándorlásai, birodalmak születése és elmúlása a területen ‐ a római Pannónia tartománytól a magyar honfoglalásig majd az újkori drasztikus migrációs folyamatokig. Földrajzi és kulturális kapcsolatot jelentenek az elmúlt évszázadokban a magyarok által fenntartott határok folyamatos változása, az adott területek lakóinak együttműködése, a népek közötti együttműködés és a kölcsönös tanulás.
A magyarlakta terület folyók által szabdalt termékeny föld Európa közepén. A termékenység fizikai és szellemi síkon is értelmezhető. Fizikai síkon tekinthetjük a Kárpátmedencét egyfajta éléskamrának, mely a megfelelő kezekben termőre fordulva ellátja önmagát, majd a környező országokat a föld kincseivel. Szellemi síkon értelmezve a terület kinevelt és folyamatosan kinevel magából világviszonylatban is jelentős személyiségeket – feltalálókat, művészeket, alkotókat, sportolókat –, akik utat mutatnak nekünk.
Az általunk tervezett pavilon együttműködik a környezetével – kert és épület együtt hordozza a mondanivalót –, multiszenzoriális élményt nyújt, minden érzékszervünket megdolgoztatva mutatja meg a látogatónak, hogy állunk most, beszámol a magyarság természeti és kulturális környezetének fizikai és szellemi lehetőségeiről.
Koreográfia, telepítés, térhasználat A látogató az Expo fedett kelet‐nyugati gyalogos tengelye irányából közelítheti meg a magyar pavilont. Az első látványelem egy zárt tömegű épület, rajta egy befelé hívogató, hat méter magas kapu, mely oldalfala és teteje befelé szűkül, hívogatva a belépésre. A kapuépítményben a belépő dönthet, tovább halad a belső udvar és kiállítóterek felé vagy betér a kapuépítménybe a recepció, büfé, konferenciaterem és kiszolgáló funkciók kubusába.
Amennyiben az épületbe tér be, ott szakszerű iránymutatást kaphat a kiállítás felépítéséről, használhatja az épület nyújtotta kiszolgáló funkciókat, felmehet az épület tetején elhelyezkedő kilátóteraszra.
A bejárati épületen való átkelés után egy öt méter magas, fűzkötegekből álló mezőben haladhat a három tematikus kiállítási torony felé. Közben a lába alatt különböző minőségű stabilizált és laza agyagfelületek változnak. Az öt méteres fű között elveszik az ember, teljes léptékváltást él meg, a tér megszokott viszonyai felborulni látszanak. A kiállítási tornyok egymás után vannak felfűzve a közlekedési tengelyre, először a VÍZ kerít hatalmába minket, szembesülünk a gyógy‐ és ivóvizek ízével, illatával, használatával. Ezután belépünk a GYÜMÖLCSÖSKERT pavilonjába, ahol termő gyümölcsfákat tekinthetünk meg kiragadva környezetükből, közben megízlelhetjük a Kárpát‐medence gyümölcseit. Utoljára a BÚZA pavilonjába érkezünk, ahol országunk gabonakincseit vehetjük szemügyre, tapinthatjuk meg, sőt megőrölhetjük a felsorakoztatott kézi malmokon. Majd innen távozva újra az ötméteres fű között gyalogolhat az ember tovább a kijárat felé.
Kapuépítmény A bejárati építményünk az EXPO keleti‐nyugati gyalogos tengelye mentén hosszabb tömör homlokzati szakasszal és egy 6 méter magas hívogató fedett kapuval kerül kialakításra. A főhomlokzaton a tervezett pavilon helyszínrajzának hieroglifaszerű feldolgozása található, a kapuépítmény bélletében az UNGHERIA felirat hirdeti a pavilont építő országot. A fedett átjáróban egy kis térbővület felé fordulva feljuthatunk a tetőn elhelyezett kilátófelületre, ahol ráláthatunk a teljes területre. Az átjáróból nyílik a háromszintes fogadórész, ahol a pinceszinten vizesblokkot, gépészetet és kiszolgáló helyiségeket, a földszinten recepciót, kiállító‐, konferencia‐ és színháztermet, az emeleten irodákat kívánunk elhelyezni.
Tematikus kert A kert alapeleme az átjárható, 90 cm tengelytávolságra ültetett 30 cm átmérőjű 5 méter magas fűz kötegekből nőtt mező. A fűz (Salix) használatának jelentése sokrétű. Kérgét számtalan betegség gyógyítására használják, faanyaga puha, mentes a tartósító anyagoktól (gyanta, csersav, viasz), használati tárgyak készítésére alkalmazták, vesszője kosárfonásra, bútorkészítésre alkalmas, illetve a magyar építési hagyományokban alkalmazott falszerkezetekben (paticsfal) is előfordul. A füzek terveink szerint a vizes terület okán fél év alatt kihajtanak, tehát a kiállítási terület élővé válik. Az öt méteres magasságú fűz‐fű igazi léptékváltás az emberi környezethez képest.
A lábunk alatt többfajta minőségű agyagot találhatunk a területen. A füzek között durva felületű föld húzódik, míg a kijelölt közlekedési zónában tükörsimára csiszolt stabilizált agyagfelület kerül.
A teljes kültéri kiállítási terület alatt a Duna és mellékfolyóinak vízrajza látható besüllyesztve a felületbe, mégpedig két állapotot ábrázolva, egyik a Pannónia idején látható, másik a napjainkban tapasztalható vízrajza a Kárpát‐medencének és környezetének. A víz felülete süllyesztett led‐világításként vonul végig a tematikus kertben, a víz áramlását a led‐felület áramlásával szeretnénk érzékeltetni.
Tematikus tornyok
I. Magyarország a víz országa ‐ IVÓCSARNOK
Az Ivócsarnokba lépve hirtelen elemi erővel érezzük meg a víz jelenlétét. A tér közepén egy üveghengerben áramló vízoszlopot találunk, a kör alaprajzú épületben a falazat mentén eozinmázas modern ivókutakat találunk, ahol a minden kútban más gyógy‐ és ásványvizet tudunk megkóstolni a Kárpát‐medencéből. Az épület hengeres testét felfelé egy kupola zárja, melyben kivetítésre kerülnek a magyar gyógyfürdők belső terei, a kép folyamatosan változik, így egy időbeli és térbeli utazásban van részünk a pavilonban megpihenve.
II. Egészséges hagyományok – GYÜMÖLCSÖSKERT
A pavilonba belépve egy öt méter magas kazettás belső homlokzatot találunk, ami nap mint nap fel van töltve hazánk gyümölcseivel. A látogató nyugodtan leemelhet egy gyümölcsöt a polcról, elfogyaszthatja. A pavilon igazi éléskamra, táplálja környezetét, ahogy a Kárpát‐medencének is viselkednie kell. A levegőben öt méter magasan kiemelve földlabdás kordonos gyümölcsfák, melyeket a beszűrődő fény táplál, gyümölcsök teremnek rajtuk. A fák között lehálózott felületben pillangók repkednek fáról‐fára, közvetítve egy idilli paradicsomi állapotot.
III. Örökség a jövőnek – BÚZASZEM
A harmadik tornyot a mezőgazdaságnak szenteltük. Az oldalfal mentén a magyarlakta területeken megtermelt gabonafélék láthatóak üveghengerekben, amiket a hengerek alján található kézi darálókban meg is lehet őrölni, sőt kisebb újrahasznosított papírtasakokban hazavinni. A fejünk felett körkörös kivetítőkön imamalom szerűen a földművelés munkáinak monoton ismétlődési láthatóak kisfilmeken, ezzel hajolva meg a földet művelő ember kitartása előtt. A felső épülettömegben háló mögött a magyar területek énekesmadarait szeretnénk bemutatni, amelyek állandó mozgásukkal és hangjukkal élettel töltik meg a pavilont.
