Havas-villa (Dreher-villa), Budapest
Havas József Pest városi tanácsos valószínűleg 1856-ban és valószínűleg Hild Károllyal - a jóval híresebb Hild József öccsével - építtette az eredeti "Gartenhaus"-t. Havas még 1834 és 39 között a környékbeli apró szőlőstelkek felvásárlásával jutott hozzá a területhez. Itáliai utazásai nyomán ámulva írt az ottani villákról - ez minden bizonnyal szerepett játszott abban, hogy a ház klasszicista stílusban épült meg, noha akkoriban már a romantika is divatosnak volt mondható. A ház felépítésére 1856 március 31-én érkezett meg a Szépítő Bizottmány engedélye. Valószínűleg még ebben az ébben elkészült a ház a mai Halom utca 42. alatt. (A terveket nem szignálták, így csak valószínűnek tekinthetjük a tervező személyének Hild Károlyt.) Havas Józsefnek azért volt szüksége itt egy házra, mert abban az évben megnyitotta az ország első konyakgyárát ("Destillier Fabrik") Kőbányán, a szomszédos telken. 1859-ben Perlmutter Jakab szerezte meg az épületet - ő már sörgyártással foglalkozott. 1862-ben pedig Dreher Antal vásárolta meg a birtokot. Dreher hamarosan országos, majd európai hírű sörgyárrá fejlesztette vállalkozását.
A gyár sikerei nyomán anyagi lehetőség nyílt a villabővítésre, fejlesztésre is, ami már Feszl Frigyes tervei alapján készült el 1872-ben. A két oldalirányú toldás teljes mértékben illeszkedett az eredeti épület stílusjegyeihez.
1907-ben Hubert József tervei alapján a hátsó homlokzathoz is toldottak egy kiugró részt, de továbbra is megmaradt klasszicista épületnek.
A második világháborúig a Dreher Sörgyárak mindenkori vezérigazgatójának volt fenntartva, majd a háború után államosították, a kastély kertjét pedig közparkká nyilvánították és aszerint átalakították. A ma Csajkovszkij-park nevű területen később a rendszerváltásig KGST piac működött. A villát a munkásőrség bázisává alakították és leválasztották a parkról, így máig az épület bejáratától alig pár méterre egy vasbeton kerítés igyekszik a bámészkodókat távol tartani, feltéve ha a gondozatlan, elhanyagolt parkon át valaki idáig próbálna merészkedni. A szocializmusban megszokott módon az épület kívül is és belül is gyors romlásnak indult, de különös módon az egykori cserépkályhák többsége (szinte minden szobában volt egy, lévén építésekor nem alakítottak ki központi fűtéses rendszert) használható állapotban fennmaradt.
A rendszerváltás után sem fordítottak gondot állapotának legalább a megőrzésére, de őrzését megoldották, így a további pusztulástól némiképp megmentették. Ma kamerák figyelik a kerítésen belüli területet. A lecsupaszított épületet 2008 óta a kőbányai önkormányzat szervezésében évente egyszer, a kőbányai pincerendszerrel együtt bárki ingyenesen meglátogathatja.
Építészetileg
Téglány alaprajzú, két traktusos, földszintes villa. 4+3+4 tengelyes főhomlokzata előtt potrikusz négy lábazat nélküli toszkán oszloppal, timpanonnal. Mögötte a falsík visszalép. Hátsó homlokzatának középső három tengelyében két ablaktengelynyire előrelépő, emeletes rizalit. A középső, három tengelynyi, kiemelkedő tömeget haránt nyeregtető fedi, az oldalszárnyakat nyeregtetők. A homlokzatokat három részes főpárkány koronázza, a nyeregtetők oromzatai klasszikus timpanonként vannak kialakítva. A homlokzatokat lizénák keretezik, ezek között a fő- és az oldalhomlokzatokon könyöklőpárkány fut végig. Az oldalhomlokzatokat 4-4 spalettás vakablak tagolja. A nyesett sarkú hátsó rizalit pilaszteres tagolású. A fallábazatban pinceablakok találhatók.
