Zsidó temető épületei
Lajta Béla jelenlegi ismereteink szerint 1903 végén került kapcsolatba az elsődleges tevékenységeként a zsidó közösség temetkezési ügyeit intéző, temetőit fenntartó Pesti Chevra Kadisával, amikor megnyerte a rákoskeresztúri (Kozma utcai) temető árkádsírjaira kiírt pályázatot. A temetői főépület mögött húzódó út mentén felállítani szándékozott árkádos sírboltokat Lajta a lechneri szecesszió formáival, pirogránit-burkolattal tervezte.
Az építészt már a következő évben temetőinek állandó „műszaki tanácsosául” kérte fel a szentegylet. Szerény díjazással honorált külső szakértő lett, akit folyamatosan kisebb-nagyobb feladatokkal bíztak meg, amelyeket az éves jelentések szerint „nagy buzgalommal és szaktudással látott el”. Az elöljáróság a temetők műszaki ügyeivel kapcsolatban Lajta szakvéleményei alapján döntött, és többnyire a munkák kivitelének felügyeletét, a művezetést is rábízta. Az ügyek a Kozma utcai temető általános rendezésétől (nem tudjuk, ennek tervét elkészítette-e), föld alatti sírboltok és kisebb mellékhelyiségek tervezésén át csatornázási, útépítési, víztelenítési munkáknak, sőt a „központi temető épületén tapasztalt nedvességi foltok” kiküszöbölésének a felügyeletéig terjedtek.
Ezzel párhuzamosan 1907-től 1914-ig a Chevra Kadisa nagyszabású megbízásokkal is ellátta az építészt, így az Amerikai úti szeretetházi komplexum mellett a Salgótarjáni úti temető kapu- és szertartási épületének a tervezésével. Az alépítmény zárt hasábja és az ívelt kupola, illetve az eltérő textúrájú és színű anyagok (sötétebb terméskő, csiszolt márvány, fehér mázas kerámia) hatásos kontrasztja révén a mű Lajta egyik legerőteljesebb, archaikus monumentalitást sugárzó alkotása lett.
A síremléktervezés 1903–1904 után – feltehetően szentegyleti megbízatásaitól nem függetlenül – vált Lajta Béla munkásságának önálló fejezetévé. Jelenleg harmincnál több síremléke ismert, amelyeknek formálásmódja az építészeti alkotásokkal párhuzamosan változott, jutott el a szecessziósan lágy formáktól a szigorú geometrikus tömegekig, mindvégig lehetőséget adva az építésznek ornamentális művészete kibontakoztatására.
A szöveg és a képek a Lajta Béla Virtuális Archívumból származnak.
