Széchenyi István Szakközépiskola

Széchenyi István Szakközépiskola

Tervező:
Helye:
1088 Budapest, Vas utca 9-11.
Építés éve:
1908
Fényképek:
Barka Gábor (2010), Bartha Levente (2011)

 

A Vas utcai volt a főváros nagyszabású lakás- és iskolaépítési programja keretében emelt legnagyvonalúbb költségvetésű épület. A telek kedvezőtlen adottságai, a szűk utca miatt már az 1909. júliusi vázlattervek is olyan L alaprajzú épületet mutatnak, amelynek utcai homlokzata a széleken emelkedő két lépcsőházi tömb közötti részen hátra van húzva, hogy több fény jusson az alsó szintek termeibe. Itt még a jobb oldali lépcsőházi tömeg az erőteljesebb, mert ez foglalta volna magában az egyaránt két emelet belmagasságú tornatermet és dísztermet is.

Az 1909. szeptemberi tervváltozat már nagyjából a megépült változat tömegét mutatja, de a két lépcsőtorony közül a bal oldalit bagolyfigurákkal övezett kupola, a jobb oldalit pedig földgolyó koronázza. Az 1910 júliusában jóváhagyott változat már egészen közel áll a megvalósulthoz. Az ez évben megkezdett építkezés 1912-re jórészt be is fejeződött, de kisebb belső munkák még a használatbavételi engedély 1913. januári kiadása után is folytak.
A homlokzat középrésze az AEG Peter Behrens tervei szerint 1909–1911 között épült berlini Kismotorgyárának hatását mutatja. A függőleges hangsúlyt erősítik a lépcsőtornyok állóhasábjain és azok hosszú ablaksávjain túl a berlini mintára manzárdemelettel lezárt középrész négy szintet átfogó, lépcsőzetesen előreugró téglalizénái is.
A lépcsőtornyok aljában nyílik az ókori Kelet építészete által ihletett, bélletes fő- és mellékbejárat. A sima kőfelületeket népművészeti inspirációjú domborműsávok ellenpontozzák, amelyekben a kereskedelem, a közlekedés és az ipar néhány modern jelképe is feltűnik. A belső részleteket, így az előcsarnok és a lépcsőház díszítőfestését, a folyosók falait burkoló terazzólapok mintáit, a ruhatári rácsok és a meg nem valósult ivókút motívumait vagy a tantermek ajtóinak festett díszítését a népművészet ihlette.

Ritoók Pál

A szöveg és a képek a Lajta Béla Virtuális Archívumból származnak.