Tánccsűr, Népművészeti tábor, Nagykálló
Ekler Dezső 1986-1990 között dolgozott a Makona Tervező Irodában. Ebben az időszakban tervezte a nagykállói szabadidőközpontot, amely pályafutásának fontos állomása, s amelyet az olasz építészeti sajtó nagy része eddig nem méltatott figyelemre. A mediterrán építészet, amely leginkább Olaszországban tartja magát, és amely módszerében-nyelvében soha nem távolodott el igazán a racionalizmustól és a klasszicizmustól, néhány szórványos elismerést kivéve (Ekler 1991-ben a Palladio-díjasok egyike volt) elzárkózik az ilyesfajta kifejezésmódoktól. A negyvenes éveiben járó Ekler energikusan és merészen kutatja az építés folyamatának, az építészet dramaturgiájának jelentőségét, amit a nyugati felfogás úgynevezett részvétel-elmélete még nem ismert fel, és amely az inspiráció pillanataiban és az improvizáció gyakorlatában mutatkozik meg számára. Egy olyan módszert keres, mely a végsőkig víve szélsőséges kísérletezéshez vezet: némely munkájánál - ahogy a nagykállói épületeknél is - számítások és részletrajzok nélkül dolgozik, szó szerint improvizált szerkezeti megoldásokat és részleteket hoz létre. Ezért talán nem is lehet pontosan megmondani, hogy ki is volt az egyes épületek alkotója, vajon az építész, a történelmi helyzet vagy a társadalom adott közössége? Ekler Dezső szerint az építész feladata az, hogy feltárja az emberek közösségformáló vágyait, és azt mutassa meg építészetével, amilyenné a közösség válni szeretne. Egy ilyen kevéssé szokványos építészet bemutatásánál a gyökerekig kell visszanyúlnia az embernek, meg kell vizsgálnia az építész legkorábbi munkáit is, amelyek oly elementárisan hatnak a high-tech uralma idején, s oly provokatívan egyszerűek a dekonstruktivizmus időszakában.
