Állami Balettintézet - Drechsler-palota, Budapest
Franciaországi tartózkodásának igazi hatásáról Lechner először a MÁV Nyugdíjintézetének a szegedi Milkó-házzal egyidejűen elkezdett és a nagybecskereki megyeházzal együtt befejezett palotáján számolt be. Szeged után itt indult el az Iparművészeti Múzeum palotája felé vezető úton. 1881 novemberétől 1882. március 1-ig készítette a szegedi városház tervét, 1883. május 31-én pedig már megkapta a MÁV Nyugdíjintézet palota építési engedélyét. Így látjuk a vonalat, melyen a kívülről jövő kényszer és művészi képzeletének belülről kifelé való sugárzása révén haladnia kellett. Látszik, hogyan gyűrte maga alá lassankint korának művészeti elfogultságait, és hogyan bírt felülkerekedni a barokkért lelkesedő közhangulat felett, a korai francia reneszánsz formáinak monumentalitással kimérlegelt Andrássy úti homlokzatán. Megmutatja azt is, hogy mekkora önmérséklettel, művészi józansággal tette magáévá a francia reneszánsznak a művészt könnyen szertelenségbe ragadó formarendszerét.
A palota alaprajzi elrendezésén Lechner példásan megértette Ybl Miklós gondolatát, amikor az Operaház főhomlokzatának pompázatos középrizalitjával együtténeklő középrizalittal oldotta meg saját főhomlokzatát, melyet teljesen franciaországi emlékeivel telített. A választópárkányok, a főpárkány, a baluszteres párta, a fedélidom tömegei, a tetőablakok, a saroktornyok, ezek kupolás laternái, az ablakkeretezések módja, a hegyesszögű erkélyek, a középrizalit középső fülkéje, a fiálészerű díszítmények, a földszinti kosárgörbékkel határolt ívek pilléreinek félig a gótika kötegpilléreire, félig az olasz reneszánszra emlékeztető módja, az udvar ragyogó világa, a belső térképzés a kávéházi helyiségekben, mind-mind azt mutatják, hogy Lechner e palotán, mint a francia mesterek a középkor és olasz reneszánsz beléjük vésődött elemeivel tették, eggyé forrasztotta, új életre keltette Blois, a caeni St. Pierre és a francia reneszánsz egész világát.
A szegedi városház és az Andrássy úti palota korának olyan mesterművei, melyekben Lechner a formaművészetnek Ybl Miklós-i magaslatára emelkedett. Az 1885. évi országos kiállításon Budapesten járt francia építészek is elképedve nézték a francia reneszánsz világának mesteri továbbfejlesztését. A szegedi Dugonics Társaság ülésén felolvasott vallomása éles fénnyel világít rá Lechner Ödönnek folytonosan magát mérő önkritikájára és arra, milyen józanul, legkevésbé sem elbizakodottan haladt el a lelkesedés mellett, mely e két művét oly általánosan fogadta.
Lechner dicsőségét növeli, hogy szerénysége, önkritikus szemléletmódja sosem hagyta el. Mint írta: "Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon."
Az épület kapui az oldalsó utcákból nyílnak. Elkápráztató a mester képzőerejének az a gazdagsága, mellyel a kapualj boltozatain és a lépcsőházak architektúrájának kialakításában szinte kimeríthetetlenül tobzódni látszik. Ilyen csodálattal szemlélhetjük a két udvar architektúráját is és a lépcsőház utolsó emeletének ablakából a tetőarchitektúra gazdagságát. A földszinten volt egykori Drechsler Kávéház belső berendezése, mesébe illő falkárpitozó munkájával és annak gazdagon faragott, faburkolatú keretezésével emlékezetesen lenyűgöző művészi látvány volt. Érthetetlen, hogy a helyiségnek étteremmé történt átalakításakor ezt a burkolást kegyetlenül letakarították a falakról, hogy sima, festett falfelületekkel helyettesítsék.
Forrás: Kismarty-Lechner Jenő: Lechner Ödön
A Drechsler Kávéház helyiségeinek Lechner tervezte berendezése elpusztult. A pince bajor sörözőjének boltozatos térsora még megvan, az étterem az első emeleten működött. Az Andrássy úton egymással szemben álló két épület egy időben készült el: az Operaház csúcspontja, összegzése a neoreneszánsz historizáló stílusnak. Lechner épülete a reneszánsz felől továbbinduló személyes stílus kialakításának első nagyszabású állomása. Díszítőmotívumai között már megtalálhatók az életművet végigkísérő, a reneszánszból eredő, de keleti hatásra is utaló formák, mint például a konkáv ívekből szerkesztett keretek, amelyeknek vonalvezetése az oromfalak körvonalaira is jellemző. Lechner formanyelvi kísérletének egyik jellemzője az ornamentika ikonográfiai rangra emelése. Ennek jegyében alkalmaz a díszítő formákkal szerves egységbe komponálva az épület rendeltetésére utaló motívumokat, jelen esetben gőzmozdonyokat. A két, egymással szimmetrikus, öntöttvas szerkezetű lépcsőház, amely felfelé haladva egyre légiesebbé válik, szerkezeti és térművészeti bravúr. Csipke finomságú részletformái szintén közvetlen előzményei a romantikus felfogást megőrző, ám technológiai szempontból messzemenően a legegyszerűbb előállítás feltételeihez igazodó későbbi Lechner tervezte lakatosmunkáknak. Az árkád alatti főbejárat kétszintes, nyolcszög alaprajzú, áttört pavilonja a kecskeméti városház főhomlokzatának középrizalitjával mutat közvetlen rokonságot. Az épület, amelynek alsó szintjein évtizedeken át az Állami Balettintézet iskolája működött évek óta kiürítve és szálloda céljára eladva várja, hogy felújítsák.
