Királyi bérpalota, Budapest
1894-ben még a 2. szám a 293 hrsz-on volt bejegyezve a magyar állam igazságügyi osztálya részére. A 4. szám a 300 hrsz. alatt a Magyar kir. kúria épülete volt.
1900-ban a két házszámot és a két hrsz.-t összevonták, így lett belőle Curia a 2-4. szám és 292-300 hrsz. egyben megkapta a Kígyó tér 1. számot is. Ettől kezdve a Fővárosi közmunka tanács tulajdonába ment át. 1902-ben mint Kígyó tér 1. szerepel, de változatlanul 293-300 hrsz. alatt, már akkor a "Császári és királyi legmagasabb családi alap" tulajdonaként van bejegyezve, a 299 számú telekkönyvi betétben. E telken épült a legmagasabb magán- és családi alapok császári és királyi Vezérigazgatóságának megbízásából emelkedő bérpalota.
A bérház építésére 1899. elején kért engedélyt a ráckevei uradalmi igazgatóság a "Legmagasabb császári és királyi magán és családi alapok" nevében. A Közmunkák Tanácsa és a Fővárosi Középítési Bizottság támogatta az építkezés tervét. Így a benyújtott tervek alapján a négyemeletes lakóház építésére Budapest Székesfőváros Tanácsa 1899. december 20-i kelettel (59585/1899-III. szám alatt) a "IV. kerületben, a Ferenciek tere, Kígyó tér, Curia és Zöldfa utca sarkán, 293-300. hrsz. úgynevezett Curiai telken" az építési engedélyt megadta. A kikötések közül az épület vonatkozásában fontosabbak voltak a következők: a tervek szerint "az épületnek földszinti emelete nemcsak részben az udvari részében egészen, de helyenként az utcai részében is önálló mennyezetek által két részre (emeletre) van osztva úgy, hogy az épület legnagyobb része öt emelettel bír. Miután pedig a fennálló szabályok értelmében több mint 4 emelettel bíró házak nem létesíthetőek, a tervezett aláosztás egész terjedelmében nem engedélyezhető, miért is a földszinti emelet csakis az udvar felé osztható két részre és az így keletkező helyiségek csakis alárendelt minőségben u.m. raktárnak, házmesteri lakásnak használhatók. Bérlakást ezen emeleten létesíteni nem szabad. Az utca felé ezen aláosztás nem engedélyezhető." A vállalkozó a bérpalota építését a jóváhagyott tervek szerint, minden járulékos költség fizetése mellett, az általa beterjesztett és jóváhagyott egységárakon, az alvállalkozók bevonása mellett vállalta el. A befejezési határidő az épület lakható állapotban történő átadására 1901. október 15. volt.
1899. október 26. kezdődött meg a tervezés és 1901. május 5. és ez év nov. 3-án a király I. Ferenc József) meglátogatta a házat. A felépült ház és a hintóból kiszállt király fényképét az új Idők képes hetilap is közölte. Az építkezés művezetésével is a tervezőket, Korb Flóris és Giergl Kálmán építészeket bízták meg, az építkezés irányítója az építtető részéről Bertele Károly cs. és kir. műszaki tanácsos volt. A kovácsoltvas kapuk (Kígyó tér 1., Curia u. 2-4.) és a lépcsőházi korlátok is a Jungfer Gyula Iparművészeti fémárugyárából kerültek ki.
A bérpalota építési engedélyében a mezzanin egy részének kivitelezését megritkították a Belvárosban akkor érvényes épület szintszámok betartásának érdekében. Az építkezés befejezés után azonban csakhamar megkezdődtek az átalakítások, amelyek a mezzanin felületek kiépítésével az üzletek hasznos alapterületének növekedését tették lehetővé.
1908. novemberében a földszinten bérelt "Uránia helyiségben" mezzanint építettek, ugyanis 1908. november 6-án kelt az az ajánlat, amelyet Biehn János aszfalt és kátrány vegyi termék gyárnak rabitz és vasbeton építési osztálya készített. A "földszint fölött ca 160 m2 hordképes Monier födémet" építettek "mezzaninpadló számára ca. 1.70-1.90 m távolságra fekvő vasgerendák között, feltöltés, parquet padlóburkolat és 400 kg négyzetméterenkénti haszon terhelésre méretezve, beleértve az alsó, sima fehér mészhabarcs vakolatot is". A munkára Havel Lipót is készített ajánlatot, végül nem vasbeton födémet, hanem vastartók közötti boltozatot építettek úgy, hogy 3 vasoszloppal támasztották alá a 240 mm magas vasgerendákat, amelyeknek felfekvéseit a régi falba vésték illetve konzollal támasztották alá.
1919-es tanácsköztársaság és a tulajdonos király elűzése jelentette az első nagy törést a ház életében. Az uralkodó elűzésével vitte magával a királyi adminisztrációt akikből jelentős számban laktak a házban, illetve ment a korábbi házkezelőség is. A korábbi rendszerrel szembeni hangulatot jól jellemzi az 1919-ben a ház elé a térre emelt "diadalkapu" jelezve a Klotild paloták, a Királyi Bérpalota régi tulajdonosainak trónfosztását.
Az 1930 év elején kisebb nagyobb darabok hullottak le az épület kőburkolatából, ami egy nagyobb tatarozást tett szükségessé. A homlokzatok helyreállítását Havel Imre építőmester vállalata végezte. 1930. május 5 és július 12. között az utcai részen a kifagyott és egyéb vegyi hatások következtében lemállott terméskőrészeket gondosan átvizsgálták, ahol szükségesnek mutatkozott, a régi kövek helyett új köveket helyeztek és a szükséghez képest egyes részeket vasakkal megerősítettek, a látható és levált vagy letöredezett tagozásokat pótolták, a visszadolgozott fehér kőfelületeket a megmaradt régi kőfelületekhez hasonló színűre kezelték, úgy, hogy a javítás ne legyen látható. A kőfelületeket, párkányokat, piramisokat megerősítették, és 72 db, a meglévőkhöz hasonló, sóskúti kőből készült négyszögletes és kör alaprajzú korlátbábot szállítottak pótlásként. A belső udvarokban az összes függőfolyosó és porolóerkély felső részén a szegélyező U vas mellett a betonozást, mivel "vízáteresztő" volt 15 cm szélességben kibontották és "szakszerűen" újra betonozták, a függőfolyosók alsó síkját újra vakolták. A nagyszabású tatatarozási munkával 1930 szeptemberében készültek el.
A két világháború között ezen kívül csak kisebb belső átalakítások történtek, amelyek a lakások használatával, illetve a funkcióváltozásokkal voltak összefüggésben.
A II. világháborúban az épület súlyosan megsérült. A tetőszerkezet nagy része megsemmisült, a keleti legfelső emelet teljesen kiégett. A háború után a tetőszerkezetet fő fonnáit nagyrészt az eredetinek megfelelően állították helyre, kivéve a keleti sarok kupola felépítményét és a tetőzet díszítő elemeit. Nem került sor a fémlemezből készült díszítések és a kovácsoltvas rács elemek visszaállítására sem. A bombatalálatban a jobb belső udvari melléklépcső teljesen megsemmisült.
Az épületet 1949-ben államosították. A folyamatos karbantartás a többi bérházhoz hasonlóan ezek után csak a legszükségesebb munkákra korlátozódott. 1963-ban felújították a házat, a külső homlokzaton helyreállították a háborús károkat.
1949-ben a (2004-es feltárások alapján) a századfordulóra jellemző habsburg-sárga és kőszinű lépcsőházat és udvart belülről szürkére lefestették, valószínűleg "politikai okok miatt". 1963-as nagy homlokzati felújítás során a szürke lépcsőházakat átfestették világoszöld-fehér színvilágra. 1980 körül ismét "átfestették" a kapualjakat és az előcsarnokot az akkor kapható műanyag festékek színválasztékának legalkalmatlanabb részét választva ki. Ezeknél a festéseknél semmilyen értékvédelmi és szakmai szempontot nem vettek figyelembe. Egy éven belül a teljes felület pattogzani kezdett, és így is maradt 2004-ig.
"Szép tanulmány az épület belül és kívül a stílus minden jellegzetességével. Még kívül az állaga elfogadható, de belépve a kapun elborzad az ember, hogy tönkre lett téve e gyönyörű épület. Az üvegtetős aula beázik, tócsákban van a víz, a falak áznak, a festék, a díszítések lemállottak, az ajtókon, a kapukon, az üveg betörve. Még meg van mutatványszámban egy-egy maratással díszített táblaüveg, de meddig? Ólomkeretes színes üvegablak is található. Még láttam a 30-as években a kapun belépve, hogy a lépcsőket piros szőnyeg borította be és rézrudakkal volt. Gyönyörű korlát és díszes műkőpadló díszíti a lépcsőházat. Amikor épült, főnemeseknek volt az otthonuk, és magasrangú államhivatalnokoknak.
Az utcai fronton a földszinten körbe üzlethelyiségek találhatók. Az eredeti terv szerint 12. Az első emeletre a boltokból lépcső vezetett fel az irodákhoz, szám szerint 17. A második, harmadik, negyedik emeleten lakások voltak. 6 lakás volt szintenként 8 és 6 szobásak. Mindegyik lakáshoz tartozott konyha, kamra, 2 fürdőszoba, cselédszoba és két WC (Az egyik a cselédségnek.) Az épület fennállása óta számos átalakítást végeztek; a lakásokat átalakították és átépítést lakásonként eszközöltek. Két főlépcső, négy melléklépcső (egyet 1944-ben lebombáztak) és három lift van. Hatalmas pincerendszer tartozik a házhoz. A Curia u. 2-4. végig megtartotta nevét és a házszámot is. 1976-ban az épületben transzformátorházat alakítottak ki. A palotát háború után a Győrffy István kollégium vette birtokába. Aztán elkezdődött az átalakítás, a hanyatlás, mert felújítás, karbantartás nem volt. A legrégibb bérlő is csak 1930-óta lakik itt. Most a 101 albetétből 65 lakás van kialakítva, nem beszélve arról, hogy emeleteket foglalnak le irodák. (Eredetileg 24 lakást építettek, és 1940-ig így is volt.) Az épület külső és belső építészeti szépségeit nem taglalom, mert egy tanulmányt kellene írnom. Itt jegyzem meg, hogy külföldiek keresik fel a házat, mert úgy tudják, itt élményben lesz részük, de megrémülve fordulnak ki. A házmester elbeszélése szerint a vízvezeték állandóan meghibásodik, a villanyvezeték nem bírja a terhelést, szinte mindennap javítani kell, a szennyvízcsatorna eltömődött, azt hetenként megkísérlik úgy-ahogy rendbe hozni, de azt mondják, hogy ha karácsonyig kibírja, csoda lesz."
1986-ban az épület udvarára 8 m magas életvédelmi állványzat kerül az omladozó üvegtető és a potyogó stukkók alá. Az udvar teljesen besötétedik és 2000-ig marad így.
1994-ben az épület nagy részét eladták és társasházzá alakították át, 101 tulajdoni lappal rendelkező társtulajdonos részvételével.
1995. augusztus 26.-án a bérház Ferenciek tere 2 Társasházzá alakul.
1998. január 28-tól az új közös képviselővel új kor kezdődik a ház életében...
Forrás: berpalota.hu
