Damjanich János Múzeum, Szolnok
Magyar Király Szálloda
A város főtere a napi és heti piacával sok érdeklődőt vonzott. Ezért emelkedtek sorra a kereskedelemmel és vendéglátással kapcsolatos üzletek a főtér köré. A Magyar Király Szállodát Obermayer Lajos tervezte és építette 1860-ban, melyet először katonatisztek számára bérelték ki. A főhomlokzat közepén kocsibejáróval, ahonnan az udvaron át a hintók a hátsóudvarba hajthattak. A hátsó szárny jobb oldali részén kisebb kapuzat volt, amely az épület mögötti, a szállót kiszolgáló épületek udvarára nyílt. A térre néző háromszintes, zártsorú beépítésű épület főhomlokzata 7-1-7 tengellyű. A földszinten szegmensíves, az emeleteken egyenes záródású nyílásokkal, közöttük a két emeleten átmenő kis kiállású lizénákkal.
A középrészt kőkeretes kapu és felette a lizénák megkettőzése, valamint attika, rajta kis timpanon hangsúlyozza. A klasszicista stílusú épület árkádos, szögletes udvart zár körbe mindkét szinten nyitott folyosóval, ahonnan az egykori szobák ajtajai nyíltak. A földszinti helyiségeket a folyosó alatti árkádsorról lehetett megközelíteni.
Előzmények
A legtöbb vidéki városhoz hasonlóan a múzeum és a könyvtár alapításának terve Szolnokon is szorosan összekapcsolódott. Bár létesítésének gondolata már jóval korábban, a XX. század elején fölmerült, testet csak az 1930-as években öltött. A környező megyeszékhelyekhez, de akár a megye más városaihoz – Jászberény (1874.), Tiszafüred (1877.), Karcag (1906.) – képest is késői indulás volt ez.
A múzeum és könyvtár megalakítását Hild Viktor vetette fel. 1902-ben, a megyeszékhelyre kerülésekor már kellő tapasztalatokkal rendelkezett a közgyűjteményeket illetően, s haladéktalanul munkához látott, hogy Szolnokon is megvalósítsa az oly régóta hiányzó intézményeket. Elképzeléseit az általa szerkesztett Független Lapban tette közzé: "Múzeum és könyvtár. Semmi egyéb. Feladatnak ez is elég nagy, és ha szakértelem, pénz van hozzá: a leghálásabb. A közmüvelődés előmozditásának legerősebb tényezője. Létesítéséhez pedig […] azonnal hozzá kell fognunk. Mert periculum in mora! [Késlekedésben a veszély!]". A nagyszabású tervek valóra váltását azonban az I. világháború meghiúsította.
Az 1920-as évek közepén a múzeum és könyvtár alapításának gondolata újból előtérbe került, amikor Kautz Károly 1925-ben 793 kötetes könyvtárát a városnak ajándékozta. Ez a nemes cselekedet további támogatókra talált, Zombory Lajos építész és festőművész tervet készített egy kultúrpalota megépítésére.
A létesítendő intézmény ügyét az I. világháborút követően Szolnokra kerülő tanár, dr. Balogh Béla (Kassa, 1890. január 3. – Debrecen, 1947. december 3.) karolta fel, aki a szolnoki állami főgimnáziumban (ma Verseghy Ferenc Gimnázium) kapott állást. "Rájöttem, hogy ez a város hagyományok nélkül való, mert nincs olyan intézménye, amelynek hivatása a hagyományok gyűjtése, megőrzése, ápolása és megismertetése, vagyis ennek a városnak nincs nyilvános könyvtára, ahol a város tanulni vágyó művelt rétege és ifjúsága, általában polgársága kielégíthesse érdeklődését. Tanári és egészen más irányú szakmai elfoglaltságom nem engedték meg, hogy munkásságomat teljesen Szolnok és a vármegye történelmének és archeológiájának szentelhessem, mégis úgy éreztem, hogy a múzeum – vagy legalábbis múzeumi gyűjtőhely – és közkönyvtár létesítéséért dolgoznom kell." – írta visszaemlékezésében.
Sokévi várakozás és szervezőmunka után állhatatossága célt ért: társadalmi összefogással 1933. május 2-án megalakult a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület.
1934. november 11-én az egyesület nyilvános díszközgyűlést tartott, s ekkor nyitotta meg kapuit a közönség előtt Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye (a mai Táncsics Mihály út 1. számú épület). Balogh Béla megnyitón elhangzott szavai hűen tükrözik hitvallását a művelődés fontosságáról: "Legyen ez a kis könyvtár erős vára és jól megépített sánca a magyar nyelv és irodalom szépségének és értékeinek, meleg, barátságos otthona mindazoknak – akik a nyomtatott betű ólomkatonáinak művésziesen szervezett sorain keresztül saját maguk lelki igényeit és szellemi kedvtelését kívánják kielégíteni."
Dr. Balogh Béla 1941-ben Debrecenbe költözött, és bár a múzeumi gyűjtőhellyel nem szakadt meg a kapcsolata, természetszerűleg nem tudott a korábbiaknak megfelelő időt szánni rá. Állandó alkalmazottja az intézménynek nem volt, ennek következtében a világháború során komoly veszteségeket szenvedett. Ezzel le is zárult Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye történetének első szakasza.
Újrakezdés a II. világháború után
1945-től a normalizálódó viszonyok lehetővé tették az újrakezdést. Először Kiss Gábor árvaszéki ülnök próbált rendet teremteni, majd Kaposvári Gyula későbbi igazgató, Balogh Béla tanítványa vette át a rendezés munkálatait, aki szervezője, első muzeológusa és közel harminc évig igazgatója volt az intézménynek. 1948-ban megnyílt a helyreállított könyvtár, 1949. március 5-én a Szolnoki csata című kiállítással a múzeum is megkezdte működését. Ekkor indult el Szolnok város múzeumi gyűjtőhelye a valódi múzeummá teljesedés útján.
Az intézmény 1952 végén vette használatba a jelenlegi, Kossuth tér 4. szám alatti műemlék épület egy részét. Ugyanebben az évben vette fel Damjanich János honvédtábornok nevét is.
Fordulópontot jelentett a múzeum életében, amikor 1962-ben megalakult a Szolnok (ma Jász-Nagykun-Szolnok) Megyei Múzeumok Igazgatósága, melynek központja a szolnoki múzeum lett, tagmúzeumai 1962-ben a jászberényi, a karcagi, a tiszafüredi, a túrkevei és a tiszaföldvári gyűjtemények. 1983-ban Mezőtúr, 1985-ben pedig Kunszentmárton múzeumával bővült a megyei szervezet.
Damjanich János Múzeum
1952 után a megyei múzeum kapta meg a Kossuth téri épületet, később a megyei könyvtár, a TIT, a Szegedi Tanárképző Főiskola Szolnoki Tagozatának Kollégiuma és a a Pedagógus Klub és Könyvtár is osztozott az ingatlanon. 1990-es években a Verseghy Könyvtár új helyre költözött, ezzel egy időben került sor a műemlék épület rekonstrukciójára is. Az önálló múzeumépület ünnepélyes átadására 1996. december 15-én került sor, amely elnyerte az "Az év múzeuma" címet. 2010-ben a múzeum hátsó oldalfalához illeszkedő egykori műhelyépületet is felújították, ahol foglalkoztató termet és látványraktárat hoztak létre.
A Damjanich János Múzeumban őrzik a megye teljes régészeti és a legnagyobb néprajzi, történeti valamint képzőművészeti gyűjteményét. A gyűjtő- és kiállító tevékenység mellett komoly kutatómunka folyik az intézményben.
Az épületben öt állandó kiállítás látható, ezek mellett időszaki kiállítások fogadják a látogatókat, nyaranta pedig a hangulatos díszudvar ad helyet a szabadtéri kulturális programoknak.
A múzeum épületének 1989–1996 közötti felújítását követően az intézmény megkapta "Az év múzeuma" kitüntető címet. A Damjanich János Múzeum kiemelkedő szakmai és kiállítási eredményei elismeréseképpen 2005 májusában másodszor is kiérdemelte "Az év múzeuma" elismerést.
