Borterasz és Venyige Spa, Eger
Dülő A patinás egri borvidék egyik évtizedeken keresztül parlagon heverő dűlőjének különlegessége az az ott talált „érseki” szőlőfajta, ami megihlette a helyi borászt és társait ezen, több évszázados művelés eredményeként létrejövő érték megmentésére és bemutatására. Az újratelepített szőlőből utánozhatatlan bor készült, a dűlő pedig az ősi szőlőre, a sajátos aurájú tájra, vagy csupán az ellazulásra fogékony vendégeket fogad.
Kunyhók A dűlőn a szőlősorok közé kis építmények épültek: maga a borterasz egy fedett, nyitott fogyasztótér, amit minimális méretű alvókunyhók, elvonuló kilátó, valamint hűsölő medence terasz együttese egészít ki. A helyi, középkori eredetű "lábaskunyhó" a lépték és az anyaghasználat előképe: kisméretű, bádog magastetős, vastag monolit földfalaival a szőlősorok közé búvó, abból csupán a tetőkkel kilógó, védelmet nyújtó és megpihenést szolgáló egyszerű építmények. A Borterasz formája végeredményben a hagyományos léptékű kunyhók összetoldásának a hozadéka, fedett nyitott és szellős tere a nyári forróságot enyhíti.
Földbeton A vidék meghatározó anyaga a tufakő, ami egyúttal a helyi pincék készítésekor, azaz a tufa sziklák kivájása során kőzúzalék formájában előálló hulladék is volt. A megépült építmények vastag falai e kőhulladék újrafelhasználásával készült, rétegesen rakott és manuálisan kevert döngölt földbeton falak, amely a kivájt pincék klímáját, falstruktúráját és anyagszerűségét idézik.
Újrafelhasználás A hulladékként kezelt tufakő anyagon kívül egyéb szerkezetek, mint például az ajtólapok, az évszázados tégla- és cementlapok és külső járófelületek, valamint egyéb felhasznált berendezések mind a minimál költségvetéshez igazodó újrahasznosított anyagok. A Borteraszhoz kapcsolódó kézmosó "vályú", a rézcsövekből hajlított csapok, lámpák, információs rendszer is non-standard: nem a kereskedelmi forgalomban kapható termékek, hanem a helyi és egyedi, az építés folyamata során született rendhagyó megoldások.
A dűlő a természeté maradt: az ember csak vendég.
