Felső vár rekonstrukció, Füzér
Füzér várát az Aba nemzetség tagjai emelték a XIII. század elején, 1235-ben már királyi adomány tárgyát képezte. Története során nagy részben királyi vár vagy főúri nagybirtok volt.
Perényi Péter koronaőr 1526-1527 között itt őrizte a magyar királyi szent koronát.
1676 májusában a császári katonaság elrontatta.
Az erődítmény régészeti kutatásait 1977-ben Juan Cabello és Feld István kezdte meg. A jelentős történeti, építészeti és kulturális értékeket képviselő vár legújabb kori feltárása és helyreállítása 1990 óta történik Simon Zoltán régész és Oltai Péter építész-tervező közreműködésével.
1995-1997 évben a várkápolna megmentése és helyreállítása történt.
1996-tól valósult meg a gazdasági épületrész fennmaradt falainak megóvása, megkezdődött a lakópalota északi-, észak-nyugati szakaszán a pinceszint részleges rekonstrukciója.
A Széchenyi terv keretében a KVI közreműködésével 2000-2001 között történt meg a vár bejáratát védő kaputorony - és bástya helyreállítása, 2004-2005-ben pedig a palota nyugati pince szintjének teljes rekonstrukciója.
2005-2006 évben a vár konyhája és sütőháza épült újjá eredeti funkciót biztosító módon INTERREG pályázati támogatással, 2007 évben kiépült a vár vízhálózata az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács támogatásával.
A Füzéri Várhegy 2008-ban elnyerte Magyarország természeti csodája címet.
Opponensi vélemény:
Makovecz mesterem írja 1985-ben egyik alapművében:
„Bennem a megtörtént, és ami megtörténhetett volna, együtt adják a jelenvalót. Mint Uriel, vagy Csaba királyfi, felettünk robog az égen a történelemből, a győzelemből, az érvényesülő hatalomból kimaradtak szervezőereje: a sokak által lebecsült és veszélyesnek tartott mintha világa.
…
Mikor a lehetetlen megérinti a formátlanságból kitörni vágyó anyagot, az az a hely, az architectúra maga, a lehetségességek és a lehetett volna egyetlen helye. …
…
A természet meg van bélyegezve és fertőzve általunk. Nincs olyan élő és látszólag élettelen polgára a természetnek, amely ne szeretne végre egyesülni a megváltott ember természetével. A fa lehetett volna ember, az állat lehetett volna ember, a Föld lehetne új Nap.” …
(Makovecz Imre: Ami megtörtént és ami megtörténhetett volna.)
Igen, a romos, omladozó falak Füzéren, a földből éppen kiálló alapmaradványok Vácott, a rákosi-érában elpusztított templomok, az európai únió nyomására lebontott szerencsi ipari gyöngyszem: a cukorgyár, az erőszakos befektető által napokban eldózerolt zebegényi parasztbarokk istálló valósága, a pusztítás világa együtt él ezeknek az épületeknek a teljes pompában sugárzó képével, mely bennünk épült fel, s létezése nem vitatott, ahogy a miénk sem. Páncélos vitézekkel ebédelünk, cselédlányokat kergetünk a gyilokjárón, harcosok kupája csendül az udvaron, kovácsműhely kalapálása hallik. A vár úrnője kinéz mérműves ablakán, hosszú fátylát fújja a szél, a várban nyikorog a kerekeskút rozsdás csapja, füstszag kúszik fel az alsóvár istállója felől.
Igen, a vár is lehet ember, történettel megáldott lény, aki a megváltásra, a mi segítségünkre vár, hogy sebesültségéből meggyógyítsuk, hiszen mi -állítólag-, többet kaptunk Isten természetéből mint a kövek. Teremteni, a széttöröttet újjáalkotni vagyunk képesek.
A terv írásos munkarészben a történelmi összefoglaló, a műemlékes leírás, a helyreállítási, védelmi és hasznosítási koncepció nagyon alapos utánajárást mutat.
A vár építésének több korszaka volt, és mindegyikből maradtak fenn több-kevesebb falak, vagy régészeti, esetleg írásos emlékek.
Első korszak: A várat az 1200-as évek elején az Aba nemzetség építette, majd II. Endre király vette meg, s a családjában, illetve az embereinél, majd ismét az Abáknál maradt 1310-ig, Második korszak: Királyi vár volt, majd1390-től kapták meg a Perényiek, s1567-ig volt az övék. Ebben a korszakban újra sokat építettek, ekkor épült a gótikus várkápolna is 1500 körül. A Perényiek után a Báthoriaké lett, akik szintén építettek a várban, az 1665-ös leltár sokat elmond az épületekről, a berendezésről, az eszközökről. A családhoz tartozó Nádasdi Ferenc részt vett a Wesselényi összeesküvésben, 1671-es lefejezése után a vár gazdátlanná vált. Már csak a bécsi udvar katonaságának 1676-os tervszerű megelőző várfelgyújtása kellett ahhoz, hogy a teljes enyészet útjára lépjen és a környékbeliek építőanyag beszerző telepévé süllyedjen.
Az 1850-es évektől kísérte ismét érdeklődés várainkat, metszeteket készítettek róluk, majd a századforduló környékén már felmérések, rajzok is születtek a romokról. Nagy előrelépés volt, hogy 1930 körül helyreállították a kápolnát és a kaputornyot, de ezután már csak 1960-ban készültek tervek a falak védelmére. A mai kor feltárásai 1977-ben indultak, és a 2000-es évekig több lépcsőben folytatódtak, dokumentálódtak.
Szerencsére a bemutatott terv nem az utóbbi 340 év romos, szétbontott, felrobbantott állapotát szeretné továbbra is fenntartani, bemutatni, hiszen az csak egy romantikus rom-sziluett élményét adja most is, és ez soha nem volt a kívánatos állapot, hanem a ránk kényszerített külső akarat eredménye. Sokkal fontosabb számunkra az előző 470 év, amikor használták, élet volt benne, a mindenkori igényekhez igazodó építéseket, bővítéseket, átalakításokat végeztek. Élő várat szeretnének létrehozni a megbízó elvárása szerint is, amelyben események, tevékenység, élmények, fesztiválok, ízek, illatok, érdekességek várják a látogatót. Funkcionális alkotással állunk szemben, minden attrakció, cirkusz, interaktív kiállítás a vár eredeti szerepéhez, funkciójához, működéséhez kapcsolódik. A létrehozott terek, falak, tetők pedig ezt a működtetett élet-funkciót szolgálják.
A felújítás térstruktúrában, épülettömegben igazodik az 1665-ös leltár leírásához, a helyiségek mérete, elhelyezése, nyílásai, használata, sőt mi több, a berendezése az abban leírtak szerinti lesz. A részletek kidolgozásában a régészeti feltárások adnak támpontot, melyből rengeteg elemet, réteget rekonstruálni lehet. Ahol nincs nyom ott analógiák, korabeli épületek, rajzok alapján követi a terv a helyreállítandó kor tömeg- és részletformálását, építészeti atmoszféráját. Igazodik tehát intellektuális programjában is a tervezet az 1600-as évekhez, azaz őrzi, használja a meglévő értékeket, de hozzá is tesz újakat. Helyreállít elpusztult relikviákat, és ahol funkcionálisan szükséges, a történelmi építészetet folytatva tervezi a mai működéshez szükséges tereket.
Nagyszerűen ötvözi tehát a terv a múltat és a jelent, a megmenthetőt és az újra alkotandót, és azt éles pengével vágott, de mégis szerethető atmoszférává gyúrja. Mióta Reimholz Péter megmutatta ezt az egymásra épülést a vári házánál a Bécsi Kapuval szemben, azóta nem kérdéses a módszer létjogosultsága és sikere. Ha megtelik élettel, tevékenységgel a Füzéri Vár, jól fogjuk magunkat érezni itt, a falakból süt a múlt, de nem csöpög a romantika, a „cool”-ok is megnyalhatják a szájuk szélét. Az új épületelemek nem az elhatárolódás divatos minimál stílusát követik, hanem az egymásra épülést, a korok közötti párbeszédet, az élet egymásra rakódó rétegeit jelenítik meg. Hogy az egész kompozíció egységes és harmonikus lett, az pedig már egy építészeti hozzáállás eredménye, azt előírni nem lehet, vagy van, vagy nincs.
Bár nagyrészt elkerülik, de a tervben mégis néhol kísért a régies magyarázó helyreállítási szemlélet. (Te Józsi, mi az a piros csík ott a romos várfalban? Befalazták a Manci pulóverét? Ne hülyéskedj Béla! Az azért van ott, hogy az ilyen hülyék is lássák mint te, hogy odáig régi a kőfal, onnan meg új. No de ez ronda! Te Béla, az senkit nem érdekel.)
Az új homlokzati falak bár ugyanazt a követ használják, fűrészelt felületükkel, alig érzékelhető csíkosságukkal, befelé való síkugrásukkal számomra túlzottan elválnak a meglévő falaktól, amelyek felső lezárása is lehetne kevésbé romszerű. Az emberek nem oly ostobák, nem szükséges szájbarágósan elmagyarázni mi az új, didaktikus szemcsézett falmezővel, vagy sematizált profilú ablakkerettel, meglévő faragott kövektől elütő szemcsézett felülettel, mert amúgy is lehet az újat látni. Senki sem szereti, ha hülyének nézik.
A beton boltozatok szerencsére kővel takartak lesznek, az újak pedig szerintem vasbeton héj nélkül is megállnának. Ahogy a negyven évvel ezelőtti műemlék felújítások jelentős részére ma már nem vagyunk annyira büszkék, el kellene érni, hogy 30-40 év elmúltával a most tervezett megoldások ne váljanak kínossá.
A „megtörténhetett volna” világát kell létrehoznunk a megtörtént világában, hogy túlléphessünk a történelmi pusztuláson, ehhez imaginációra, a szellemi világ segítségére van szükségünk. Milyen lehetne Magyarország, milyen a Füzéri Vár, ha nincsenek levert összeesküvések, ha nincsenek itt a törökök, Habsburgok évszázadokig, az oroszok negyvenöt évig, az únió tizenegynéhány éve. Milyen lenne egy vár egyenes, szerves fejlődése, fennmaradása, folyamatos használata mint mondjuk Skóciában, vagy Svédországban.
Ez a terv szerencsésen létrehozza azt a szerves fejlődést, amit már két-háromszáz évvel ezelőtt meg kellett volna valósítani. Örömöt, büszkeséget ébreszt bennünk, átélhetővé teszi a vár talán legszebb korát, megmozgatja az érzékeinket, hazavihető élményeket fog jelenteni.
És ez a lényeg, tudjuk-e a kapott tálentumainkat használni, és evvel másoknak örömöt okozni. Odafentről nézve teljesen mindegy, hogy 1600-ban, vagy 2010-ben épült valami, a végtelenben az csak egy pillanat, az ember csak egy porszem. Az ítéletnél egymás mellett fog állni a kétezer évvel ezelőtti és a mai ember is. A múlt nem múlt el, itt van velünk, a jelen pedig már elmúlt mire kimondom. Hát miért ne épülhetne egy vár a múlt és a jelen határmezsgyéjén, ahol a korok és falak át- meg átszövik egymást, mint a fészekben a fűszálak. Ahogy mesterem mondaná, a tudományos szempontok már sok szenvedést okoztak a világban. Helyesebb tehát, ha a geothe-i szereteten, érdeklődésen alapuló tudományos vizsgálódás ötvöződik a tehetségre épülő képzelőerővel. A kimaradtak világából lépjünk elő Füzéren a győztesek világába.
Megvalósulása esetén ebben segít minket ez a terv, melynek kidolgozottsága, szellemi és építészeti minősége magas színvonalú, feldolgozása megfelel a szakmai igényességnek és szabályoknak.
Kérem a tervtanácsot, hogy a felvetett szempontokat tárgyalja meg, és javasolja ezen felemelő terv megvalósulását.
A tervtanácsi bírálat során elhangzott, hogy többen a helyreállítást támogatják. Felvetették, hogy ki legyen írva a rekonstrukció, de ne látszódjon, mint sok más várrekonstrukció során. Nagyon direkt múltkép látszik, a padlás esetében nagyon mai világot kell teremteni.
A várrekonstrukciókhoz kapcsolódva vetődött fel az a költői kérdés, hogy mennyi időnek kell eltelni a rommáválás és az újjáépítés között.
A vár elhelyezkedése miatt javasolják az idősek, mozgássérültek várba való feljutásának megoldását.
Horváth Jenő polgármester elmondta, hogy a várat nem csak felújítják, de ahhoz kapcsolódóan koronatörténeti kiállítást terveznek Perényi Péter koronaőrhöz kapcsolódóan. Reneszánsz látványtár és numizmatika kiállítás is lesz a településen. A faluban kézműves ház kerül ki kialakításra a XVII-XVIII. századi életnek megfelelően. Korabeli történelemórákat terveznek, és színjátékot tanulhatnának a gyerekek a várban.
A vár rekonstrukciójához kapcsolódó tudományos munkát könyvben jelentetik meg, valamint tudományos ismeretterjesztő film készül a vár felújításáról.
A központi tervtanács a tervet támogatta.
Forrás: arch.hu