Varjúvár, Sztána
"Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyenek a földek egy tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes…Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendben tartva. Szép legyen és gyönyörű a szemnek is, és azt szeretném, hogy gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden fűjét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra." (Kós Károly: Bevezetés a Testamentum és Agrikultura című kézirathoz, 1915)
Sztána Árpád-kori eredetű, ma román-magyar vegyes lakosságú falu az Erdély nyugati kapujában elhelyezkedő Kalotaszegen, Bánffyhunyadtól északkeletre. A falutól délre, a régi vasútállomás közelében a századfordulón előkelő villanegyed jött létre, számos szép, polgári villával. Ezek közül többet idősebb Kós Károly (1883-1977) építész, író, szerkesztő és politikus tervezett. Legnevezetesebb az a Varjúvárnak nevezett villa, amelyet Kós 1909-ben a maga számára tervezett és épített fel 1910-ben. Ezt kezdetben csupán nyaralóként használta, majd az I. világháború után ide is költözött. 1925-ben, szintén saját tervei alapján bővítette az épületet. A házban több nevezetes író is megfordult, így pl. Móricz Zsigmond és Dsida Jenő is. A 2. világháború erdélyi harcainak idején, 1944. októberében a szomszédos Kalotanádasd lakói szisztematikusan kifosztották az egész sztánai üdülőtelepet, így Kós Varjúvárát is. Ugyanekkor teljesen elpusztították a villa fölötti Csiga-hegyen szintén Kós által épített, Varjú-tanya nevű épületet, ahol a művész korábban rendszeresen dolgozott. A pusztítás elől Kós 1944-ben menekülni kényszerült Sztánáról és soha sem tért már ide vissza.
Az épület Kós Károly jellegzetes, motívumait a népi építészetből kölcsönző építészi nyelvének megfogalmazódása. Földszintje vakolatlan, tört kő falazat, míg emeleti részei fából készültek. Összetett, több kisebb épülettömegét fedő, meredek nyeregteteje, illetve jellegzetes, kerek alaprajzú, kúpos tornya zsindellyel fedett. Jellemző az épületre, hogy Kós minden apró részletet, így az egyedi nyílászárókat, azok kilincseit és zsanérjait is művészi ízléssel megtervezte.
Az épület ma román magánszemélyek tulajdonában van, így leginkább csak kívülről látogatható.
