Nemzeti Lovarda Pesten
„Hiába Pest csak Pest!” irta Petőfi ezelőtt vagy tizennégy esztendővel; hátha most láthatná Pestet, mit irna most róla! Mert lassacskán bár, de mégis csak haladunk, még pedig előre és nem visszafelé!
Pest mindinkább méltó lesz országfővárosi rangjára és mindinkább alkalmassá válik, mindennemü anyagi és szellemi igényeknek megfelelni, ugy hogy maholnap feltalálható lesz itt is mindazon nemesebb élvezet, mellynélfogva a külföld fővárosai olly ellenállhatlan vonzerővel birnak a mivelt és gazdag osztályok tagjaira nézve.
Pest ismét egy szép épülettel gazdagodott, egyleteinek száma pedig egygyel növekedett. – Ez egylet a nemzeti lovaregylet.
Az épület, mellyet ez egylet Pesten a nemzeti muzeum szomszédságában bir, s mellyet itt e képben mutatunk be, csak félév alatt épült és ismét bizonyságul szolgál arra, milly hatalmas erő rejlik az egyesületi szellemben.
Mult tavaszszal Szapáry Antal gróf inditványára főurakból társaság állt össze, azon czélból, hogy reszvények utján egy nagyobbszerü épületet emeljen, melly lovardát, lövöldét, vivó- és testgyakorló- és idővel tán táncztermet is egyesitene magában. Az ugyan Szapáry Antal gróf által előmutatott s Ybl épitész által készitett épületterv kiviteléhez előleges költségvetés szerint 120,000 pft. volt szükséges, melly 200 ftos alapitó-részvények utján volt egybehozandó.
Az alapszabályok kidolgozására, felterjesztésére, a részvényjegyek kibocsátására s a munka megkezdésére ideiglenes bizottmányt neveztek, mellynek elnökeül az érdemes inditványozó Szapáry Antal grófot, tagjaiul pedig Wenkheim Béla báró, Almásy György, Károlyi György, Festetics Ágost és Győry László grófokat választák meg. – Az alapszabályok felsőbb helyen megerősitést nyertek; a részvények gyorsan keltek; az elnök gróf a munkát megkezdeté és olly erélylyel folytatá, hogy a lovarda, mellynek épületéhez az első szekér homok 1857-ki jun. 26-án vitetett, 1858-ki jan. 7-én már megnyittatott.
A megnyitás a nevezett napon délután 2 órakor ment végbe számos intézeti tag jelenlétében. Az intézeti elnök a helyiségeket bemutatá a jelen volt főrangu hölgyeknek is. Ezután Wenkheim Béla báró nyitotta meg a lovagló pályát, mellyen ő először lovagolt gr. Keglevich Béla és Beniczky Ferencz urakkal.
Ugyanezen épületben fog nemsokára megnyittatni egymásután a lövölde- és testgyakorló-terem. A vivóterem a lovardától északnak eső külön épületben lesz. Az illető szakokhoz szükséges mindenféle külön tanmester, segédleti és szolgálati személyzet az épület helyiségeiben lakik. Ugyszintén a szükséges lovak is ott fognak elhelyeztetni, mellyek számára alkalmas istállók vannak.
Az épület belrendezéséről csak annyit mondunk, hogy az minden tekintetben kielégitő, s hogy abban a hölgyek szükségeire is figyelem van forditva.
A lovarda a nagy közönség számára nyitva áll, melly azt váltott jegy mellett reggeli 8 órától délutáni 2-ig használhatja, következő renddel: délelőtti 8-10 közt váltott jegygyel mindenki lovagolhat, 10-12 közt férfiak tanórái, 12-1 közt hölgyek tanórája; délutáni 1–2 közt ismét férfiak tanórája; 2–4 közt az alapitó állandó és évi tagoknak saját személyükre nézve vannak kizárólagos lovagló gyakorlati óráik.
Ez épület nemcsak izletes alakjánál fogva válik a főváros diszére, de az álal is, hogy a nemzeti muzeumnak eddig valóban egész a megbotránkozásig disztelen környékét ékesiti, állván az a muzeum mögött épen szemben annak hátsó homlokával, a b. Prónay Albert-féle 3248 négyszeg ölnyi telken, mellyen előbb a Nautmann-féle szük lovarda állott.
Vasárnapi Ujság 1858. február 14. (7. szám.) forrás: epa.oszk.hu
Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc leverését követően az ország - így a lótenyésztés is - nagy veszteségeket szenvedett. A nagy mértékű megtorlások és a hazai passzív ellenállás kaotikus állapotokhoz vezetett. A ló és a lovaglás iránti igény hatására, a Nemzeti Lovar Egylet elnökének javaslatára Pesten új lovardát építettek Ybl Miklós tervei alapján. Az impozáns kivitelű Nemzeti Lovarda 1857-ben került átadásra az Ötpacsirta utcában - jelenleg Pollach Mihály tér a Nemzeti Múzeum mögött - melyben lovarda, lövölde, vívó, testgyakorló és táncterem működött. Az akkori Nemzeti Lovarda a II. Világháború végéig üzemelt, amikor a háborús sérülései miatt a Műemlékek Országos Bizottságának a tiltakozása ellenére - 1945 után - lebontották, illetve más feladat ellátására tették alkalmassá.
