Szent István katolikus templom, Nagycenk
Az első templom 1326-ban már állt, a Mindenszentekhez címezve. A Nádasdyak alatt a lakosság evangélikus volt, 1660-ban rekatolizálták a templomot. Szent János titulussal teljesen újjáépítették (1724), húsz évvel később már három oltára, orgonája és tornya volt. Annak ellenére, Hogy a Széchenyi család helyben élt, állapota egyre romlott, 1824-ben már kicsinek is bizonyult.
A Döblingben tartózkodó (1860) kegyúrhoz a község plébánosa egyre riasztóbb híreket tartalmazó leveleket intéz a templom bedőléssel fenyegető állapotáról. Széchenyi István elhatározza, hogy új templomot építtet. Tervezőként osztrák és magyar építészeket is ajánlanak, a gróf azonban Ybl Miklóst bízza meg azzal a kikötéssel, hogy "építene az országos hírű építész Nagycenken lehetőleg minden cikornyás díszítményt kizáró, egyszerű, de mégis elég tágas Istenházát". A feltételek között az is szerepelt, hogy a torony ne a kapu fölé, hanem oldalt épüljön. Ybl első tervvázlatát, amely még döblingi látogatása előtt készülhetett ajánlati tervként, Széchenyi nem fogadta el. Sietteti az építkezés előkészületeit, a tervek elkészítését, amelyet végül is a család hagy jóvá 1860. július 1-én, minthogy Széchenyi István április 8-án meghalt. Az alapkövet 1860. augusztus 20-án, Szent István napján tették le, és a kisebb megszakításokkal folyó munka eredményeként kerülhetett sor a templom felszentelésére ugyancsak augusztus 20-án, 1864-ben.
A neoromán stílusú háromhajós, két-kereszthajós bazilikális rendszerű templom Ybl Miklós német-román monostor templom ihletésű alkotása. A bejáratot magába foglaló főhomlokzat fölött huszártorony ül, míg az ikerablakos, oromzatos, nyolcszögletű, hegyes bádogsisakkal ellátott román harangtorony a szentély déli oldalán áll.
Az egyszerű falakat lizénák tagolják, a nyílások félkörívesek. A templom homlokzataira jellemző a vakíves frízek alkalmazása. A keleti oldalon található a rézsűs bélletű kapu, ívmezejében a keresztet szőlőlevelek és -fürtök veszik közre. A kapuzat legmagasabb pontján, a rózsaablak alatt a Széchenyiek címerét helyezték el, amelyet a család jelmondata övez: Si Deus pro nobis, quis contra nos, azaz Ha Isten velünk, ki ellenünk.
A két kereszthajó közül az első keskenyebb, mint a szentély közelében lévő második. Mindkettőt nyeregtető fedi, háromszögű oromzat zárja.
A főhajót a mellékhajótól pillérsorok választják el. A főhajó háromszakaszos, a mellékhajók ötszakaszosak, bordás keresztboltozattal fedve.
A berendezés együtt a templom építésével egyidejűleg készült, a stílusösszhang tökéletesen megvalósult. A főoltár félkörívvel záródik, melyet korinthoszi oszlop párok tartanak. Az építmény tetején az építtető és felesége, Aspangi Seilern Crestentia grófnő címerét helyezték el. A Blas Károly által festett oltárképen Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának.
A bal oldali mellékoltár képén a leláncolt Krisztust látjuk, olasz mester alkotta a 17. században. A felirat szerint E szent képet, mely I. Zsigmond gróftól kezdve 1710 Ferencig 1820 a Széchenyiek házi oltárát ékesíté s dühöngő tűzvész alkalmával csodálatosan maradt sértetlen épségben, vallásos utódok kegyelete drága ereklye s fogadmány gyanánt a nemzetségi levéltárból ide áthelyezte 1863.
A kismartoni Kis Bálint által festett Keresztelő Szent János-kép a jobb oldali mellékoltár dísze. A Madonna-kép olasz, 17. századi munka.
Az oltár mellett álló Ecce Homo fából készült szobor 18. századi. Az ugyancsak itt látható, az egykori, leégett kastély kápolnájából származó, a megfeszített Krisztust ábrázoló festmény szép munka ugyancsak a 18. századból származik.
A szószék a leckeoldal első pillérfalára épült.
A szépen faragott padok, csillárok és falikarok 1864-re készültek el. Az orgona Bécsből származik. A zsinati liturgia szerinti oltárt Szakál Ernő soproni szobrászművész alkotta.
