Eötvös Károly Megyei Könyvtár, Veszprém
Az eredeti épület a Püspöki Jószágkormányzóság számára készült el 1902-ben Schmahl Henrik tervei alapján, eklektikus stílusban, neogótikus jegyekkel. Az épületet körülölelő díszkertet, az ún. Püspökkertet - Padányi Bíró Márton alakíttatta ki a 18. században, amelyből a 20. századra csak a vadgesztenyefák maradtak fenn.
A feltöltések ellenére, még ma is Veszprém belvárosának legmélyebben fekvő részén álló épület homlokzatán lévő címer Csikász Imre alkotása, az egyik saroktornyon látható terrakotta mellszobrok pedig a korabeli város és megye jeles személyiségeit ábrázolják: Csenkey Géza törvényszéki elnököt, Rainprecht Antal jószágkormányzót, Fenyvessy Ferenc főispánt és Szeglethy György polgármestert. Oromzatán az építtető Hornig Károly püspök fantáziacímere látható.
Az épület az 1945-ös államosítást követően működött élelmiszerüzletként, vendéglátóegységként, volt ifjúsági ház, tervezőiroda és lelkészi hivatal. A hányattatások után 1968-ban a Megyei Könyvtár költözhetett az épületbe és ekkor vette fel az intézmény Eötvös Károly nevét is. Az épület állaga az 1980-es évekre nagyon leromlott, a könyvtár "kinőtte" tereit. Az álmokból tervek születtek. 1988-ra már egy építési terv és egy makett is Varga Béla akkori könyvtárigazgató birtokába került, az építkezés azonban elmaradt. Miután a 90-es évek elejétől több mázsás oromdíszek hullottak a magasból elkerülhetetlenné vált a rekonstrukció.
A tervek elfogadása után, amely szerint az udvar felőli rész részleges beépítésével föld alatti raktár, színvonalas főbejárat és fogadótér épül, egymáshoz kapcsolódó olvasószolgálati övezetekkel 2 éves megfeszített munka következett, mind az építők, mind a könyvtárosok életében.
Az időközben fel- és betörő források miatt lehetetlenné vált a földalatti raktár megépítése, de 1998.08.10-én átadták az új fogadóteret, gyermek- és ifjúsági könyvtárat, könyvkölcsönzőt és olvasótermet tartalmazó épületrészt, majd decemberben a felújított századfordulós épületet konferenciateremmel, zenemű-és médiatárral, képtárral. A könyvtár alapterülete 1800 négyzetméterről 4700 négyzetméterre bővült. Azóta a funkciók változtak, cserélődtek, jelenleg az összes nyilvános szolgálat az "új" épületben található. Érdekesség, hogy a mai Gyermekkönyvtár boltíves termeiben egykor az istállók kaptak helyet.
Veszprém lakóit kezdetben megosztotta a modern épület, nevezték rakétakilövőnek, később hasonlították a Louvre-hoz, de az amfiteátrumos épület ma már a Színházkert szerves része és a város látnivalói között tartják számon. Az építészek, Lázár Antal és Szécsi Zoltán a rekonstrukció tervezéséért 2000-ben Pro Architectura díjat kaptak.
Az épület jelenleg, mint megyei könyvtár és közművelődési intézet üzemel, médiatárral, jelentős idegen nyelvű gyűjteménnyel, valamint gyermekkönyvtárral és helytörténeti gyűjteménnyel.
Forrás: Varga Béla: Veszprém város lexikona, Halász Béla: Egy könyvtár újjávarázsolásának hiteles története
Épitészetileg Az egykori Püspök-kert déli sarkában, szabadon álló, bővített U alaprajzú, egyemeletes, historizáló (neogótikus) épület, jelenleg könyvtár, művelődési ház. 12 (1+2+2+4+3) tengelyes főhomlokzatát lábazati (könyöklő) párkány, övpárkány, első emeleti könyöklőpárkány osztja, fonatdíszes főpárkány zárja, mely felett mérműves korlát látható. A homlokzatot fiálékban végződő, nyolcszögű falpillérek tagolják a fenti tengelyszámú szakaszokra. A földszint kváderezett falmezejében tagozott szalagkeretes ablakok ülnek, a bal 4-5. tengelyben csúcsíves záródású, fogsordíszes kapu, kerékvetőkővel. Emeleti ablakai mérműves kialakításúak, melyek négyszögű, oszlopos keretben ülnek. A vakolással is kiemelt 2-3 illetve 6-9 tengely felett csúcsíves oromzatok, előbbiben címer, utóbbiban játszó puttókat ábrázoló sáv felett csúcsíves záródású pergolában Madonna gyermekével és Keresztelő Szent Jánossal dombormű. A homlokzat jobb szélén hengeres faltorony, mely két alacsony emelettel a homlokzat fölé emelkedik, felső szintjén mellszobros galéria, felette cikkelyes toronysisak.
Iskola utcai (nyugati) oldalhomlokzata négy tengelyben folytatja a főhomlokzat tagolását, majd alacsonyabb, ám hasonlóan egyemeletes, hosszan elnyúló (15 tengely) hátsó szárnnyal bővül (későbbi). Ennek legjellegzetesebb elemei a kis csúcsíves záródású ablakok, illetve a bástyaszerű mellvéd. Az épületszárny északon befordul, s héttengelyes, hasonló tagolású szakasszal zárja az épületet, melynek legvégén hengeres testű torony áll. Keleti oldalhomlokzata háromszintes, jellegzetessége az első három tengelyben lévő hálóboltozatos loggia, a negyedikben lévő erkély és oromzat, valamint az épületszárny végén látható nyitott terasz. Udvari homlokzata keleten árkádos kialakítású, délen a kapualj mellett gótikus kápolnákra (támpillérek) emlékeztető épületrész áll. A főépület hátsó, díszes oromzatát a nyugati épületszárny takarja. Modern kialakítású épületrészek. Jobbára nyeregtető, cserépfedés. Kapualja síklefedésű, melynek gerendái kosfejes konzolokon nyugszanak, alatta vakárkádsor. A főépület kéttraktusos, átalakított, az oldalszárny udvari folyosós kialakítású. A csatlakozó épületszárnyak helyiségeinek némelyike boltozott.