Közoktatási és Művelődési Intézmény, Sásd

Oktatás, Dévényi Sándor, Dévényi Márton, Gyürki-Kiss Pál

Feladat
Sásd 3500 fő lakosú kisváros Baranya megye északi részén. A sásdi kistérséget ellátó, meglévő általános iskola melletti területre tervezett új „Integrált Közoktatási és Művelődési Intézmény" megvalósításához az Önkormányzat kellő ambícióval és európai uniós támogatással fogott hozzá. A meglévő, és a jelen beruházás keretében felújított iskola épületeihez közvetlenül kapcsolódó új épületben egyrészt oktatási célú helyiségek (szakkörterem, számítógép-labor, zeneterem, menza és kiszolgáló egységeik), másrészt a város életét tágabban is szolgáló funkciók (könyvtár), illetve többcélúan is hasznosítható terek (torna-, és rendezvényterem) kaptak helyet. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a cél az iskola oktatási lehetőségeinek fejlesztéséből kiindulva a város és az egész sásdi kistérség számára is jelentős kulturális központ, egy új közösségi ház létrehozása volt.

Koncepció
A tervezés során fontosnak tartottuk, hogy az új épületet mind szellemi, mind fizikai módon integráljuk a leendő helyére, ugyanakkor az félreismerhetetlenül kortárs és autonóm állításként jelenjen meg a város szövetében. Ez a folyamat állandó, több síkon folytatott, oda-vissza ható párbeszédet jelentett - többek között - az épített környezetben még fizikailag erősen jelenlévő, de már halványuló tégla-hagyománnyal, a jellegzetes beépítéssel, a mikrokörnyezet általunk értékesnek vélt épületeivel, a templom közelsége miatti műemléki környezettel és a dimenzióváltással. Az összetett és nagy alapterület-igényű funkciók egy kompakt épülettestbe költöztetésével - szemben az egyszerűbb utat kínáló széttagoltsággal - tágabb értelemben kapcsolódni kívántunk ahhoz a tradícióhoz, amely a történeti települések nagyobb középületeinek (pl. templom) léptékváltásait a fentebb jelzett érzékeny integrációval nagyvonalúan kezelni tudta. A tervezés során a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az integráció keresése közben felvetődött számtalan kérdésre a különböző realitásokat (pénzügyi, kivitelezési) is figyelembe vevő, arányos, hiteles és kortárs válaszokat találjunk.

Tömegformálás, anyaghasználat
A ház elhelyezésekor megtartottuk az út menti régi, fűrészfogas beépítési vonalat, sőt helyreállítottuk a korábbi épületek lebontásával hosszú évek óta kialakult hiányt. Ezzel a lépéssel sikerült egyben egy kisebb közteret is az épület bejáratához illeszteni, amely méltó módon engedi közel a látogatókat, illetve fontos közösségi aktivitások (pl. vásár) színhelye is lehet. A kompakt épülettest tömegét a beépítésen túl több erő is formálja: az új ház párbeszédet kezdeményez a meglévő iskolaegyüttes legrégebbi, vele közvetlenül szomszédos, múlt századfordulón épült téglaarchitektúrájú szárnyával, követve annak ereszmagasságát. Ettől a kvázi referenciaponttól elrugaszkodva a formát alakító síkok és éleik lendületesen emelkednek a ház túlsó feléig, ott bélletes-bensőséges bejáratot képezve a könyvtár tere alatt. A tudatosan választott magastetős forma aszimmetriájával lehetővé teszi, hogy az út felé arányos tetőfelületek jelenhessenek meg, ami a homlokzati téglaburkolat és a cserépfedés anyag- és tónusazonossága révén fokozza az épület tömbszerűségét. Ez a redukált formálás áttételesen idézi fel az egykor túlnyomóan németajkúak által lakott települést máig jellemző, a lakóépületek mögött húzódó nagyméretű, utcával párhuzamos, téglából épített hátsó pajták szikár világát.

A ház - közösségi jellegéhez méltóan - élénken kommunikál a várossal a szabálytalan elrendezésű homlokzati nyílások nagy felületein keresztül, közvetítve a benne zajló életet. Homogén elrendezésük utal a mögöttes nagy egybefüggő terekre; északon síkra feszített, délen mélyen kávába ültetett elhelyezésük pedig természetes módon reagál a környezeti viszonyokra.

Dévényi Márton – Gyürki-Kiss Pál