Zrínyi Miklós Gimnázium bővítése, Szigetvár

Oktatás, Baumgarten Sándor, Koller József

A középiskola Szigetvár ősi magjában, a városközpontban helyezkedik el. A meglévő épület szecessziós stílusú, egyemeletes, „U” alakú beépítéssel indult az 1900-as évek elején Baumgarten Sándor tervei alapján. Később több ütemben bővítették, minden kor a rá jellemző módon és stílusban tette hozzá saját épületrészét.
A Koller Stúdió tervezési feladata az egymástól elkülönülő épületek összekapcsolása és bővítése volt egy zsibongó- és aula térrel, illetve új főbejárattal. Az aulát alkalmassá kellett tennünk időszakos kiállításokkal egybekötött, környezet- és természetvédelmi, kulturális, műszaki-tudományos, stb. előadások, illetve közösségformáló események megrendezésére is. A bővítés során a mai igényeket kielégítve, a később épült ragadványépületeket a tömb sarkára helyezett építészeti kiemeléssel optikailag is egységbe kovácsolva akartunk igazodni a nagyrészt eredeti állapotában fennmaradt, jelentős szecessziós építészeti értékkel bíró műemlékhez.

Eredeti elképzelésünk szerint az épület meszelt tégla homlokzati díszítést kapott volna, amit a későbbiekben – tekintettel a város rosszabbra forduló anyagi helyzetére – olcsóbb, egyöntetű fehér vakolatra cseréltünk. Az Európai Uniós támogatással megvalósuló felújítások és bővítések nyolc oktatási épületet érintettek Szigetváron, a keretösszeg szűkössége az utolsó pillanatokig „megindító kegyetlenséggel” inspirálta a tervezési munkát.
A belső terek esetében törekedtünk a maximális flexibilitásra, a terek sokféle használata érdekében. S bár az aula a hétköznapi használatban elsősorban zsibongótér, ide felső bevilágítókat helyeztünk el, hogy az ideiglenes kiállítások és egyéb iskolai rendezvények számára jobb fényviszonyokat tudjunk biztosítani. Természetesen, a mai elvárásoknak megfelelően, mindenhol akadálymenetes közlekedést terveztünk.
A bővítmény térbeli formálása során egy olyan egyszerű tömegből indultunk ki, ami a korábbi hozzáépítések térfalát viszi tovább, mert úgy gondoltuk, hogy az új tömeg térbeli kimozdításával a ragadványépületek hangsúlyosabbá váltak volna. Az épületen megjelenő hullám motívum kiemeli az új főbejáratot. A motívumot a sarokház másik homlokzatára is átfordítottuk, ami a keleti irányból való megközelítés során hangsúlyos megjelenést biztosít a háznak.
A szecessziós inda motívum síkban maradó hullámként az épület illeszkedését szolgálja, az egyébként szigorúan szerkesztett ház egyetlen díszítéseként a műemlék épületen megjelenő szecessziós motívumokat idézi fel, s egyben kijelöli az új épület bejáratait is. A hullámok által létrejövő fény-árnyék játék a bejáratoknál különleges hangulatot teremt a megérkezők számára, történeti korok építészetének ornamensekkel kiemelt kapuzatait megidézve korunk egyszerűsített, minimalista építészeti világában is.
A belső udvaron egy nagyméretű fedett-nyitott teret hoztunk létre, ami lehetőséget teremt rossz idő esetén is a testmozgásra, kisebb rendezvények illetve évzárók lebonyolítására. A hullám motívum itt is visszaköszön. Ez a fedett-nyitott tér enyhe szöget zár be az előcsarnokkal, hogy az eredeti épület bővítéseként az udvaron hangsúlyos elemként korábban elkészült tornacsarnok meghosszabbított vonalát követhesse. Ezzel a megoldással egyben le is zártuk a tömböt.
Összességében nem csak egy attraktív, új épületrésszel és új funkciókkal igyekeztünk gazdagítani a gimnáziumot, hanem a tömb korábbi bővítéseit is megpróbáltuk összefogni, tiszteletben tartva a műemléki környezetet. A ragadványépületek kakofóniáját ellensúlyozva – a lehetőségekhez és a szigorú anyagi korlátokhoz képest - egy építészetileg egységesebb, jobban és sokrétűbben használható középiskolát kívántunk létrehozni a lehető legkevesebb, de alaposan átgondolt építészeti beavatkozással.

Lőke Ferenc