Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet, Budapest
Az 1890-es években Darányi Ignác református egyházkerületi főgondnok azon fáradozott, hogy Budapesten is legyen református leánynevelő intézet. Biztatására Baár János, jómódú pesti polgár, és Madas Károly földbirtokos is alapítványt tett e célra. Mindketten kikötötték, hogy a létesülő intézménynek viselnie kell a nevüket. Külön-külön mindkét adomány kevésnek bizonyult, így az egyesített összegből született meg 1907-ben a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet. Az iskola először egy budai első kerületi villát, majd a Vérmező sarkán egy iskolát bérelt. A jelenlegi épület 1929-ben készült a Rózsadomb nyugati lejtőjén Medgyaszay István tervei szerint, szecessziós stílusban, építették Havas Sándor és Varjas Gyula építőmesterek, a homlokzati sgraffitok rajzát Márton Ferenc készítette. "A nő élete és hivatása békében és háborúban" címet viselő, hat képmezős allegorikus alkotás szöveggel kötött: "Az igazi nő történelmünknek jó szelleme: őrzi a múlt emlékeit, ihleti a jövőnket, hősies munka és édes vigasz, legyen áldott, legyen áldás." A második világháború alatt az épület jelentősen megrongálódott (a sgraffitokat majd a 60-as években leverték. Fennmaradtak azonban régi fényképek és a tervek is, amik alapján 2000-ben rekonstruálták). Az intézmény először felsőbb leányiskola és internátus volt, az első világháború alatt vált érettségit is adó líceummá, majd a ’20-as években gimnáziummá.
1945-ben, az általános iskolák megszervezése idején a Baár-Madas is megkezdte az alsó négy évfolyam kiépítését. 1948-ban a teljes általános iskolai részleget államosították, csak a felső négy évfolyam, mint négy évfolyamos gimnázium maradt az egyház kezén, Budapesti Református Kollégium Gimnáziumának Leánytagozata néven. Az épületben egy általános iskolát és egy óvónőképző intézetet követően 1990-ig a Móricz Zsigmond Gimnázium működött. 1954-1968-ig egy Kodály Zoltán által indított ének-zenei általános iskolai is itt működött.
1989-ben engedélyezte a kormány az iskola újjászervezését, s 1990 szeptemberében elkezdődött az első új tanév Budapesti Református Gimnázium néven, mint a Baár-Madas és a Lónyay utcai Református Gimnázium jogutóda. Ettől kezdve koedukált iskolaként működött. A teljes épületet csak 1993-ban kapta vissza az iskola, amikor a Móricz Zsigmond Gimnázium kiköltözött. Újraindult a Lónyay utcai Református Gimnázium is, ettől kezdve az iskola neve Budapesti Baár-Madas Református Gimnázium lett. 1996. október 24-én az igazgatótanács a budapesti gyülekezetek kezdeményezésére és az egyházkerület jóváhagyásával határozatot hozott az 1997. szeptember 1-jén induló Baár-Madas Református Gimnázium és Általános Iskola megalapításáról. 1997 szeptemberében az általános iskola első 1. osztálya megkezdhette tanulmányait. Az iskola teljes neve ettől kezdve Baár-Madas Református Gimnázium és Általános Iskola lett. Az utóbbi években a név ismét változott, ettől kezdve hívják Baár-Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthonnak az intézményt.
Neves intézményvezetők, oktatók és nevelők: Áprily Lajos, Bibó Istvánné (Ravasz Boriska), ifj. Bibó István, Hegedűs Lóránt.
Neves diákok: Nemes Nagy Ágnes, Fassang László, Szenes Hanna, Boldizsár Imre, Littauer Levente költő, Nagy Marcell.
Korabeli újságcikk (Magyar Építőművészet 1930): Lechner Ödönnek, ki a magyar építőművészi formanyelv megteremtésének gondolatával először kezdett tudatosan és meggyőződésszerűen foglalkozni (Fessl után), még nem állott módjában a magyar nép építőformáinak elemeit alaposabban tanulmányozni, miután ezek akkor még nagyrészt teljesen ismeretlenek voltak. Ígyhát sokszor idegenbe - keletre - kellett fordulnia támaszért. De már tudatosan hangoztatta az építőforma függését az anyagszerűségtől s a maga részéről a kerámiában látta meg azt az építőanyagot, mely a kőben szegény Magyarországon a legalkalmasabbnak látszott formagondolatainak megvalósítására.
A Huszkák, Malonyayalak és mások által vezetett és lefolytatott helyszíni kutatások egyszeriben feltárták a magyarság előtt a népies épitőformák nagy kincseit, a melynel, hatása alatt egy - a Lechner által elért eredményektől eltérő, az alapgondolatban azonban ezzel egyező - új kísérlet indul meg a magyar építőforma megteremtésére, a melynél, a kezdeti stádiumában, amint az nem is volt elképzelhető másképen, főleg azzal kísérletezett, hogya népies formálzat miként lehetne az eltérő rendeltetésű korszerű anyagokkal és szerkezettel épülő építményekre alkalmassá tenni.
Medgyaszay ezzel szemben inkább a Lechner Ödön által kijelölt úton maradt, anélkül természetesen, hogy bármely vonatkozásban is annál, másolója lett volna. Ő a maga kifejező formáit egészen függetlenül mindenkitől és csakis az alapos szerkezeti ismeretei és mélyreható népművészeti kutatásai alapján önmagából alakítja ki. Ezenközben ugyanúgy jár el, mint a nép fia: az adott anyagot természetének megfelelően megmunkálni, ami más szóval azt jelenti, hogy Medgyaszay sohasem próbált meglevő formát egyszerűen átültetni, hanem minden esetben arra törekszik, hogya forma az anyag és szerkezet természetének megfelelően alakuljon ki. Hogy ez a forma azután rokon a magyar nép művészetével, az csak természetes, ha figyelembe vesszük, hogya magyar népművészet kifejező formája szívében, lelkében minden gondolatában, minden csepp vérében magyar Medgyszaynak énjévé váltak. Így azok nem is lehetnek mások mint amilyenek.
Úgy hiszem, Medgyaszay műveinek külön felsorolása itt felesleges. Ösmeri azokat mindenki. E sorok inkább művészegyéniségének rövid méltatását célozzák abból az alkalomból, hogy a szerkesztőség az általa tervezett Baar-Madas leányiskola fényképeit közli jelen füzetben.
Az ember lelkébe nem lehet belelátni, egyéniségét csak munkássága s alkotásai alapján ítélhetjük meg, de ez az ítélet sem lehet végleges, mert a végleges ítéletet csak az utókor alkothatja meg és boldog lehet az a halandó, kinek megadatott az, hogy ilyen alkotásokkal az utókor ítélőszéke elé léphet. Medgyaszay munkássága felett sem mondhatunk végleges ítéletet. De az bizonyos, hogy úgy, mint a magyar nyelvújítók munkája - ha sokszor és sokan hibáztak is - örök értéke marad a magyar nemzetnek, épúgy a magyar építészetnek a magyar építőformák keresése körül kifejtett munkássága is ki nem törölhető nyomokat fog hagyni a jövő magyar építőművészetben. Mint a hogya nyelvújítókat sem térítették le úijukról a tévedések és nehézségek, úgy bizonyos, hogya magyar formanyelvet kereső építészeket nem lehet meggyőződésük megváltoztatására bírni. Medgyaszay ezek közé tartozik s ez is egyik legnagyobb érdeme.
Wannenmacher Fábián
