Rudas Gyógyfürdő és Uszoda
A ránk maradt, még üzemelő török fürdők közül a legjelentősebb a Rudas gyógyfürdő. A kutatások megállapították, hogy itt a török idők előtt már működött a fürdő. Az 1937-es újjáépítéskor megtalálták egy korai medence nyomait is. A feltárások alapján valószínű, hogy a mai Rudas gyógyfürdő már a török hódoltság előtt létezett, de igen egyszerű kivitelben. A Rudas nagyobb arányú fejlődése azonban csak a török hódoltság alatt indult meg.
1556-ban Ali budai pasa kezdeményezte a fürdő felújítását, amit Mohamed folytatott, majd a még mindég rossz állapotban levő fürdőt Szokoli Musztafa csodálatos, keleti ízlésvilággal újjávarázsolta. A Rudas gyógyfürdő első pontosabb leírását a bécsi levéltárban levő, 1597-ből származó kéziratban említik, amelyben szerepel, hogy "a fürdő sok gonosz betegség ellen volt sikerrel alkalmazható". A vetkezés egy kupolás helyiségben történt, ott őrizték a ruhákat, s ugyancsak kupolás helyiségben volt a nagy medence, körülötte hat cella csapokkal, melyekből ömlött a víz. Istvánffy Miklós leírásában (1598) szerepel, hogy az akkor Musztafa-fürdőnek nevezett fürdő kupolája ólommal fedett, rajta üveg ablakok. A fürdőhöz tartozó kisebb forrás (a mai Hungária forrás) mellett derviskolostor állott.
A török uralom alatt alakult ki tehát a mai Rudas fürdő központi része, a nyolc oszloppal tartott kupolája alatt lévő nyolcszögletes medencével. Az 1686-os felszabadító ostromot a Rudas fürdő viszonylag épségben vészelte át. I. Lipót a töröktől visszafoglalt területeket, így a budai fürdőt is kincstári tulajdonnak tekintette, de 1703-ban Buda városának adta, mely a mai napig a főváros kezelésében van. 1711-ben épült fel a mai Erzsébet híd táján a repülőhíd, melyről a fürdő a "Bruckbad" nevet kapta. 1715–1831 között számos fejlesztő, bővítő átépítés történt, ám ezek nem érintették a fürdő török kori magját. Kisebb-nagyobb fogadók is létesültek körülötte, a terület 19. század elején már a főváros előkelő közönségének találkozó helyévé vált.
A fürdő felújítása 1880-tól indult meg. A gőzfürdő még ebben az évben megnyílt, de a végleges felújítás csak 1883-ban fejeződött be. Ekkor csatolták a törökfürdő sarokmedencéit a gőzfürdőhöz, s ekkor bontották le a fürdőt övező kőfalakat. 1896-ban nyílt meg az uszoda, melynek látogatottsága nagyon alacsony volt, mivel azt a férfiak és nők csak külön-külön vehették igénybe. Csak 1930-ban vezették be a koedukált fürdési lehetőséget. A második világháború sok kárt okozott a fürdőben, de lényegében historikus értékes magja megkímélt maradt. A második világháború után 1946-ban nyílt újra lehetőség az ivókúrázásra, az Attila és Juventus forrásoknál – a Hungária forrás vize csak később volt iható. A jelenlegi ivócsarnok 1965 júniusában fogadta az első látogatókat.
Rudas fürdőt az évszázadok alatt különbözőképpen nevezték. Első megnevezése talán Therma communis, de hívták Pesti fürdőnek; Zöld oszlopos fürdőnek (Jesil Direkli ilidzse), majd Burgerbad-nak, Stadtbad-nak és természetesen Rudasnak, ami mind közül legnehezebben magyarázható. A Rudas név eredetére három lehetőséget hoznak a szakirodalmak: Liber Enre szerint a Rudas elnevezésnek az Erzsébet híd helyén közlekedő, Pestet Budával összekötő komphoz van köze, talán ennek valamiféle rúdja volt itt kitűzve. Egy másik magyarázat szerint a fürdő török nevéből ered, zöld oszlopos fürdő, ahol az oszlop szó kicserélődött a rúdra, majd tovább képezve lett rudas. Joanovits Pál szerint, Buda visszafoglalásakor itt állomásozó bosnyák seregtestektől ered, akik Rudna Ilidzsének nevezték. A délszláv ruda szó jelentése bánya, ehhez kapcsolódott az magyar –as melléknévi képző és így alakult ki a mai Rudas fürdő elnevezése, ami megfelel a német Mineralbadnak, ásvány fürdőnek. Ezek az etimológiák nem állnak szilárd alapon, de sajnos nincs más
Szakítva azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a fürdő terveinek elkészítésével a Mérnöki Hivatalt bízzák meg, hosszas előkészületi munkálatok után a tanács a Sáros fürdővel együtt készítette el a Rudas építési programját és nyilvános pályázatot hirdetett 1903. december 3-án. A programban kikötötték, hogy a török fürdő és az uszoda feltétlenül megtartandó, a gépház és a gazdasági épület lebontandó, helyettük az "Aranybárány" ház helyén építendő új épület. A vázlattervek beadásának határideje 1904. június 3-a volt. A bírálóbizottság a nagyszámú pályázó közül Tőry Emil, Hültl Dezső, Pártos Gyula és a Vágó József-Vágó László építészpáros tervét díjazta. A két fürdő pályázatának sorsa innentől kettévált. A Gellért fürdő szűkebb körű pályázatát előbb írták ki és ez döntő jelentőségűnek bizonyult. Csak három évvel az első pályázat után 1907. május 6-án kapták meg a díjazottak az újabb felkérést. A második pályázaton Hültl Dezsőt hirdették ki győztesnek. Megbízó levelének tervezetét még 1911-ben elkészítették, de az I. Világháború kitörése miatt a Rudas fürdő kiépítése lekerült a napirendről, minden anyagi eszközt az időközben elkezdett Gellért fürdő építésére fordítottak.
Az "Aranybárány" épülete a teljes elbontást elkerülte, de később kétszer is jelentősen átalakították. A tanács 1916. április 12-én ülésen jóváhagyott határozat alapján az "Aranybárány" épületét ásványvízpalackozó üzemmé alakították át. A főváros ugyanis a Fővárosi Közmunkák Tanácsától még 1903-ban megkapta az Erzsébet híd budai hídfőjének építése miatt kisajátított Propeller szálló helyén feltörő Hungária forrást, amelyet palackozva is forgalomba kívánt hozni. Az átalakítás elsősorban a földszintet érintette, mert ott helyezték el a töltőgépeket. A lépcsőházat lebontották, helyére nagyobb méretű háromkarú lépcső került. Lecserélték az összes ajtó és ablakot, és teljesen új fedélszéket építettek. A földszint szűkösnek bizonyult, mert 1918-ban az épület déli vége elé egy toldalék épületet kívántak építeni, de ez anyagiak hiányában elmaradt.
A második átalakításra is azután került sor, hogy 1935-ben ismét eredménytelenül próbálkoztak a fürdő pályázat útján való átépítésével. Pázmándi István az átalakítás első terveit 1941-ben készítette el és a teljes épülettömb gyökeres külső átalakítását tervezte. A Gellért-hegy és a Duna felőli oldalon a népfürdőig az eredeti homlokzatok helyett "klasszicizáló" homlokzat architektúra készült volna. A tervet azonban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elutasította. A módosított terveket 1944 legelején hagyták jóvá, és még abban az évben átépítették a népfürdő homlokzatával együtt. Lebontották a 2. emeletet és épületből két axist, az épület elé részben ennek helyén kétszintes (pince, földszint) félköríves vasbeton töltőcsarnok épült. Az ásványvízpalackozó épülete kisebb átalakításoktól eltekintve jelenleg is ezt az állapotát őrzi.
Az 1950-es évektől napjainkig számos modernizálásra, bővítésre, korszerűsítésre került sor, mely munkákat a Műemlék Felügyelőséggel egyeztetve végezték.
