Hübner-udvar, Budapest
A térről A mai Kodály köröndöt az Andrássy út sugárúttá építésekor alakították ki. Eleinte Körönd volt a neve. A Kodály körönd az Oktogon mellett a másik olyan tér az út vonalában, mely azt építészetileg tagolja. A tér szimmetrikus, épületei hasonlítanak egymásra. A tér négy épülete mindegyike előtt kis park található, bennük egy-egy szobor: Balassi Bálint, Szondy György, Zrínyi Miklós és Vak Bottyán szobrai. Korábban a téren állt Bocskai István, Bethlen Gábor és Pálffy János szobra is, de az első kettő 1945-ben a Hősök terére került a Millenniumi emlékműre, ahonnan akkor távolították el a Habsburg-szobrokat, az utóbbit pedig 1955-ben vitték el a térről.
Az 1890-es évektől Körönd, 1938-ban Hitler Adolf térre változtatták a nevét, amely 1945-ben lett ismét Körönd. 1971 március 6-án, a halálának negyedik évfordulóján nevezték el Kodály Zoltánról, a tér egykori lakójáról.
Mai látogatásunk az impozáns Andrássy úton a Kodály köröndre vezet. A környező épületek monumentalitásukban, de apró részleteikben is figyelemreméltóak! A 83-85. számú épület a Vasutas ház, a 87-89., az Andrássy-udvar, melynek Kodály Zoltán is lakója volt, ma emlékmúzeumban várja a látogatókat. A teret az ő tiszteletére nevezzük 1971 óta Kodály köröndnek. A másik, szép sgraffito technikával készült díszes ház a MÁV nyugdíjintézetének bérháza volt. A negyedik épület, melyet most alaposan szemügyre is veszünk, számomra talán a legkedvesebb.
A pontos cím alapján ennek a negyed körcikk épületnek három bejárata is van. Az Andrássy út 92-94. szám, a Kodály körönd 4. valamint, a Szinyei Merse Pál utca 1. szám. Az első látogatásom alkalmával éppen filmet forgattak itt, s hogy ne váljak szereplővé, a díszleteket kerülgetve, melléklépcsőket bejárva alaposan megismertem a ház apró részleteit is.
Hübner Nándor építési vállalkozó megrendelésére, a neoreneszánsz stílusú, két belső- és egy külső udvaros épület terve Bukovics Gyula asztalán látta meg a napvilágot, és 1883-ra vált valósággá. Az első tulajdonosváltást követően a házak az államosításig Freud Béla és családja birtokába kerültek. Egy 1988-as forrás számol be arról, hogy az épülettömb I. emeleti egyik lakása 1945-től Kondrajev szovjet tábornoknak adott szállást, majd az MTK, később a Textiles szakszervezet tulajdona lett. 1956-tól a Hazafias Népfront kerületi bizottságának helyiségeit, illetve lakást alakítottak itt ki a gondnok részére. A helyiségeket eredetileg értékes faburkolat, rézdíszítések, márvány fürdőszoba, kristálycsillárok és színes üvegablakok díszítették.
Az 1900-as évek elején Ziegler József a mai angyalföldi ostyaüzem helyén egy családi házban pékséget nyitott. Fia, Ziegler Tibor pedig feleségével 1954-ben, a köröndi épület I. emeleti lakásnak egy leválasztott részében magánvállalkozásban ostyasütőt üzemeltetett. Sikerét bizonyítja, hogy régen az ízletes áruért hosszan, a térig kígyózott a sor.
1944-ben bombatalálat során a ház súlyos károkat szenvedett. Ha távolabbról figyeljük az épületet, látható, hogy eredeti szimmetriája a Szinyei utca felőli manzárdkupolák hiányossága miatt már nem érvényesül. A két kiugró oldalsó szárny egy vadregényes kertet ölel ív alakban körül. A köröndre néző udvart hatalmas kovácsoltvas kapu és szép kerítés védi. A második és harmadik szintet összekötő szélső ablakok erkélyeit két-két oszlop fogja közre. Az eredetileg okkerságra homlokzat szolidan díszített.
A belső szépségének felfedezését, kezdjük az Andrássy úti bejárat felől! A tágas előtér a már megszokott, függőfolyosóval keretezett udvarra visz. A lépcsőház oldalfalát nehéz márványlapok, a padlót pedig sárga, rózsamintás csempe borítja. A lift körül a kovácsoltvas lépcsőkorlát még hibátlan. A fehérre mázolt nagyméretű ajtók felett az érdekes alakú lámpakarok is eredetiek. A másik házrésszel való kapcsolatot az emeletenként átvezető, és a cselédlépcsőnek is helyet adó átjáró szakasz teszi lehetővé. Átérve, a hosszú, nyitott folyosós belső homlokzat a Szinyei utca 3-as szám tűzfalára néz. Itt, a földszinten juthatnánk ki a térről is látható, kapuval elzárt udvarra, ám az ajtót, a vaskapu és a ház veszélyes állapota miatt zárva tartják. A romos, málló vakolatú főlépcsősort elérve lenyűgöző látvánnyal találkozunk! A széles lépcsőház megvilágítását boltíves, osztott fa ablakok teszik lehetővé. A padlót terrazzo díszíti, a lépcsők vörös márvány hatását keltik, a helyenként megmaradt vakolat pedig sötétzöld színről árulkodik. Az áttört falú oldalsó, keskeny folyosó végén szintén egy cselédlépcsővel találkozunk. Itt jutunk át a Szinyei utca felőli épülettömb belső, körfolyosókkal körülvett kis udvarára. Az utca felőli kijárat szűk előterét kazettás mennyezet koronázza.
Annak ellenére, hogy milyen nagy ez a ház, mégis olyan csendes és békés. Egészen különleges élményt adott a lehullott vakolattól csupasz szürke falak látványa, a mára megfakult virágos terrazzo, a repedezett festék a korhadt fa ablakokon, a nyikorgó ajtók, a mohával benőtt betonudvar, melyet egy-egy virágcserép díszített. Még ha nehéz is elképzelni milyen lehetett ez az épület fénykorában, annak azért örülhetünk, hogy még ilyen állapotában is igazi szépséget tud mutatni nekünk! Talán van az épületben olyan lakó, aki a házba lépve - az egyébként sok, megoldásra váró feladat tudata mellett - átéli néha gondolatban a "boldog békeidők" hangulatát és büszke arra, hogy ebben a házban élhet! Sokan morognak és ítélkeznek a pusztuló épületek miatt, de ha mást nem is tehetünk, legalább azt az örömöt adjuk meg magunknak, hogy a megmaradt értékekben gyönyörködünk! :)
Forrás: lasdbudapestet.blogspot.hu
