Magyar Nemzeti Bank, Budapest
Az Osztrák-Magyar Bank főtanácsa 1900. év nyarán a Szabadság-térre építendő magyarországi főintézetének tervezésére zártkörű pályázata szólított fel nyolc osztrák és nyolc magyar építészt. A pályatervek 1901. év április havában a bécsi főintézethez lettek beadva. A tervezés a négy utcára szóló 48,900 m² (1359 nöl) területre vonatkozott; azon kikötéssel, hogy a főbejáró a Széchenyi-tér felőli oldalon legyen. A tervezési programmban ki voltak domborítva azon szükségletek, amelyek egy jegybanknál fennállanak, amelyek egy más banképület igényeitől természetesen sok tekintetben elütők.
Amikor a tervvázlatok készítéséhez hozzáfogtam, hamarosan tisztába jöttem azzal, hogy itt a rendes banküzemeket lebonyolító épületektől eltérő olyan feladatról van szó, amely feladatnak megfelelő célirányos épület eddig nem létesült, mert az eddig fennállott jegybankok majdnem kivétel nélkül régebbi átalakított házakban vannak elhelyezve. Ebből kifolyólag az azokban esetleg feltalálható építési berendezések legfeljebb egyes üzemek lebonyolítására lehetnek alkalmasak, de nem létezik egy olyan épület, mely egy jegybank teljes üzemét, rendszerbe foglalva, magába felvegye.
Tisztában voltam azzal, hogy a külföldi jegybankok (Bécs, Páris, London stb.) épületei az ő egészükben nem szolgálhatnak mintául és ezért, nehogy tervem megalkotásánál rossz berendezések által tévútra vezettessem, a tervvázlatok elkészítése előtt eltekintettem attól, hogy külföldi tanulmányutat tegyek.
Rátértem azon mindig követett vezető elvemre, hogy az építész csak akkor tud egy speciális rendeltetésű épületet megtervezni, ha teljesen és tisztán ismeri azon üzemet, melynek lebonyolítására az épület készül. Az Osztrák-Magyar Banknak, mint jegybanknak, a többi bankok üzemétől eltérő munkakörét a nagyobb mennyiségű papírpénzek és érempénzek kezelése képezi, mely kezelésnek úgy kell lebonyolulni, hogy nagyobb mennyiségű bankópénz és sok kocsiszámra menő ércpénzek és fémek könnyen, gyorsan és biztosan bevételezhetők és kiadhatók legyenek. Ezen üzem célirányos lebonyolítása a más bankoktól teljesen eltérően a trezoroknak egészen más elrendezését követeli, mert míg a többi bankoknál a trezorkezelés legcélszerűbben a rendes üzemből kikapcsolható és egy alagsorban helyezhető el, ez a jegybankoknál már az ércekkel megrakott nehéz ládák és zsákok kezelése miatt nem lehetséges. Pedig az eddig fennállott összes jegybankoknál is a trezorok mind a föld alatt vannak, mert az építő, valamint a tisztviselők is ott vélték a kincset legjobban megőrizhetőnek, aminek a kedvéért inkább elviselik a kezelésnek nehézkességeit, az idő- és munkapazarolást, mely a nehéz csomagoknak fel- és le-szállításából keletkezik. Az Osztrák-Magyar Banknak a József-téren volt régi házában tanulmányoztam a trezorkezelést és azonnal tisztába jöttem az eddigi berendezések helytelenségéről és tervvázlatom készítésénél ennek a kiküszöbölésére törekedtem. Hamarosan reájöttem arra is, hogy számítanom kell egy a világszerte meghonosult ama szokással is, mely a bankok építésénél általánosságban és majdnem kivétel nélkül elfogadtatott és ez az, hogy egy bankháznak a központját a közönségnek szánt egy nagy helyiség képezze, amely körül azon osztályok helyezendők, amelyekben a banküzem anyaga előkészíttessék és feldolgoztassék.
Hogy ezen elv szerinti elhelyezés helyes, az kétséget nem szenved, hiszen az Osztrák-Magyar Bank palotája után épített bankpalotáimnál ezt magam is mindig megkövettem. A jelen esetben azonban ez csak a trezorkezelés rovására történhetett volna, amiért feltétlenül szükségesnek tartottam annak mellőzését és a központi fizetőcsarnok helyett egy tágas nagy udvart létesítettem. Már a tervek elbírálásánál ez a körülmény volt döntő és ez biztosította tervemnek úgyszólván már az első juriülésen a sikert. Az azóta szerzett tapasztalatok felfogásomnak helyességét napról-napra igazolják s a most épülő bécsi főintézetnél is mindenben ezen elvek keresztülvitele szolgált irányadóul.
A pályázat eldöntése után a bank főtanácsa előtt alkalmam volt tervemet megmagyarázni és kifejthetni azon irányelveket, melyek engem tervem készítésénél vezettek. Elmondottam ezen alkalommal azt, hogy a trezoroknak a pincébe való helyezése üzem szempontjából a jelen esetben lehetetlen. Hogy szakítani kell azon középkori rendszerrel, melylyel a kincseket a várak és paloták legmélyebb pincéiben tudták csak biztonságban. De meg kell találni a trezorépítésnek azt a módját, amely lehetővé teszi azt, hogy az a legnagyobb biztonság mellett a földszínére hozható legyen. Ugyanez alkalommal kifejtettem azon nézetemet is, hogy a trezorépítést illetőleg nem akarom követni az újabb kor építészeinek azon törekvését, hogy milliókba kerülő acélpáncéltrezorokat létesítsenek, mert nem fogadom el a vasat tűzbiztos anyagnak, sőt amióta a thermitet kitalálták, még betörésmentes anyagnak sem.
A trezorom falait én egy 1 méter vastag portlandcementbetonból akarom létesíteni, a körül egy megfigyelő folyosót fogok vezetni s így annak biztonsága feltétlenül fennáll annál is inkább, mivel az annak közelében állandóan lebonyoluló üzemek folytán a trezor megfigyelése automatikusan önmagától történik, ami nem történhetik meg, ha az egy mély pincének félreeső helyére helyeztetik. Megjegyzem, hogy az Osztrák-Magyar Bank által épített számos fiókintézetnél azóta nem is készülnek páncéltrezorok és hogy a bécsi főintézetnek óriási terjedelmű trezorjai is ezen elvek szerint épülnek, aminthogy az azóta Bécsben épült egyéb bankpalotáknál is most már így építik a kincsesházakat.
Áttérve a tervezésnél tekintetbe veendő speciális kérdésekre, rámutatok a teleknek a Hold-utca sarkán levő nagymérvű letompítására, mint olyan körülményre, mely a különben szabályos, majdnem kvadratikus teleknél az alaprajzi megoldást befolyásolja. Csodálatosképpen az összes tervezők a teleknek ezen konfigurációját alaprajzukban eltüntetni törekedtek és ezért az elvágott sarkon a legkomplikáltabb megoldásokat kísérelték meg. Én éppen ellenkezőleg indultam, amennyiben ezt az elvágott sarkot nem eliminálni törekedtem, hanem éppen abból kiindulva, tervemnek egy érdekes megoldását kerestem, ami sikerült is, mint az az alaprajzból látszik, mely körülmény a tervek elbírálásánál is kellőleg figyelembe lett véve.
Hogy a tervezés mikéntjét tovább fűzzem, megjegyzem, hogy minden csak lehető megoldásra teljesen kidolgozott vázlatokat készítettem és csak ezután szűrődött le bennem az a meggyőződés, hogy csak egy egyetlen nagy udvarra való megtervezésnek a lehetősége biztosíthatja a sikert, mert csak egy nagy és világos udvarban lehet lebonyolítani jól és biztosan az éremtrezor forgalmát, amihez nem ritkán 10-12 kocsinak az elhelyezése szükségeltetik.
Áttérve a felépített épület ismertetéséhez, megjegyzem, hogy az építés egészen a pályaterv szerint történt s alaprajzilag csak nehány válaszfal és ajtónyílás elhelyezésében történt módosítás és hogy a tervezéstől a kivitelig csak a homlokzatok kialakításért készültek számos tanulmányok, amelyek közül a pályatervek homlokzatain kívül nehányat itt bemutatok. A bank főbejárója a Széchenyi-téren van. A nagy vesztibülből kétoldalt negyedlköralakú egyszakaszos lépcsők vezetnek az első emeleten levő bankhelyiségekhez. Ezen megoldás a már említett elvágott sarok következtében adódott és abból a földszinten és emeleteken is nagyon szép perspektivikus belső képek keletkeztek. A bejáróval szemben egy háromágú főlépcső a II. emeletig vezet fel, amely a kétoldalt levő folyosókkal az emeletenként ismétlődő vesztibülöknek érdekes belső térhatást ad. A két negyedkörű egykarú lépcső csak az I. emeletig vezet, itt tágas csarnokokba jutunk, amelyekbe helyezett külön lépcsők vezetnek a II. emeleten levő hivatalokhoz. Ezen elrendezés következtében kiküszöbölhetők voltak az unalmas folyosók és amellett minden helyiségnek külön kijárója, az egymás mellé helyezett változatos kiképzésű és térható csarnokokból biztosítva van. A földszinten közvetlenül a vesztibülből jutunk az érempénztárba, hogy így a kisebb csomagoknak szállítása könnyen megtörténhessék. Az érempénztár mögött a Hold-utcai szárnyban van annak kezelőhelyisége, mely közvetlenül kapcsolatban áll a kezelési trezorokkal és a nagy éremtrezorral. Ezen éremtrezor egy 20ּ00 m. hosszú, 10ּ00 m. széles helyiség, mely beépített vasszerkezetek által három emeletre van osztva, azt mind a három emeleten megfigyelő folyosó veszi körül, mely megfigyelő folyosó egyik oldalán az udvarról közvetlen megvilágítást és levegőt kap. Ezt különösen hangsúlyozom azért, mivel ezen elrendezés következtében az udvarból közvetlenül vett friss levegő a megfigyelő folyosóban elhelyezett fűtőtestekkel lesz felmelegítve s ezen felmelegített levegő a trezorokba bevezetve. Így azután eléretett az, hogy a trezorok belsejébe semmiféle csővezeték nem jött, oda semmiféle fűtőtestet elhelyezni nem kellett s mivel a trezor falainak lehűtési felületei alig vannak, abban a hőmérséklet télen-nyáron egyformán fenntartható.
Az érempénztár kezelőhelyiségéből egyetlen egy ajtó vezet a három emeletre osztott trezor közbülső megfigyelő folyosójába, ezen folyosóról egy lépcsőszakasz az alsó, egy másik a felső megfigyelő folyosóhoz vezet. Ezenkívül ugyancsak a megfigyelő folyosó belső sarkában egy teherliften szállíthatjuk a ládákat felfelé vagy lefelé.
A három emeleten elhelyezett trezorok mindegyikébe csak egy ajtó vezet és az egész üzem csupán a közbülső emeleten lévő megfigyelő folyosó egyetlen ajtaján át bonyolíttatik le. Megjegyzem, hogy a három trezorsor, melyek közbetolt menyezetei m²-ként 20,000 kg. terhelésre méreteztettek, a pincepadló és I. emeleti padló közötti űrben van elhelyezve és hogy az éremtrezor fölött az I. emeleten a bankótrezor és értékpapírtrezor kapta helyét, úgy hogy ezen trezortelep mintegy az épület tömegébe beléhelyezett külön vár létesült, mely a mögötte elvonuló utcai traktus által az utca forgalmától befelé tolva is nagyobb biztonságot kapott.
Az érempénzt, vagy nemes fémeket hozó vagy vivő kocsik számára a Szabadság-tér felől egy teljesen elkülönített kocsibehajtót tetveztem. A Szabadság-téren, valamint a Hold-utcában ezenkívül is vannak bejárók, melyekből a bank forgalmából teljesen kikapcsolt lépcsők vezetnek a III. emeleten elhelyezett tisztviselői lakásokhoz.
Az I. emeleten levő bankhelyiségek elrendezését a mellékelt alaprajz megmagyarázza. Ugyanígy megmagyarázza az alaprajz a II. emeletet, ahol a főtanács ülésterme és annak mellékhelyiségei, a központi hivatalok, a bankkormányzó és főtitkár szállóhelyiségei találtak helyet. Az ülésterem jelentőségének megfelelően, az az előtt levő foyer a leggazdagabb kiképzést nyerte.
A III. emeleten tisztviselők számára létesültek lakások, melyeknek elrendezését ugyancsak a mellékelt alaprajz magyarázza.
A pincében a központi vízfűtés kazánjai és fűtőhelyiségei vannak. Takarékosság és gyorsabb hőfejlesztés szempontjából itt nagy tűzcsöves kazánokat alkalmaztam és pedig azért, mivel a jelen esetben megvan a lehetőség arra, hogy azok kicserélhetők. Ezért a kazánházból az udvar felé egy alagút létesült, amelybe az elégett kazánt beletolva, azt ki lehet emelni, mely elrendezés tömören beépített bankházaknál lehetséges nem lévén, ezeknél szétszedhető kazánokat kell alkalmazni.
Az épület belső kiképzésénél különös tekintettel voltam a .váltakozó téralakításokra és kerültem a gazdagabb színhatásokat, kerestem a világosságot és a levegőt.
Különös gondot fordítottam a homlokzatok kiképzésére és kerestem azt a megoldást, melylyel a háromemeletes épületet egy monumentális rendszerbe foglaljam. Az épület rendeltetéséből folyik, hogy a bankcéloknak szolgáló első és második emeletsor összefoglaltassanak. A harmadik emeletsornak külön felhelyezése, mint azt a pályatervekben megterveztem, elaprózásra vezetett volna s csak a monumentálitás rovására történhetik, mert egy kisebb lépték alkalmazását követeli. Ezért s különös tekintettel a Szabadság-tér nagyságára, a lehető legnagyobb dimenzionálásra törekedtem, és a kísérletezések és tanulmányok végre odavezettek, hogy a III. emeletet a földszintre helyezett oszloprend párkányzatának képszékébe helyezzem, miáltal a részletek nagyobb méretezését sikerült elérnem.
Meglévén a homlokzat témája, az volt a törekvésem, hogy azon a bank életét és a kereskedelmet jelképező domborműveket alkalmazzak. Figurális domborműveknek a főpárkány alá való helyezését sohasem helyeseltem, mert a nagy magasságban szükséges síkdíszítéseket célirányosabban ornamentikus motivumokkal lehet elérni s mivel figurális domborműveknek nagyobb távoltságban és magasságban levő elhelyezése azoknak értékét lefokozza s többnyire torzképeket eredményeznek. Ezért határoztam el magamat azon merész lépésre, hogy a bank életét ábrázoló, Sennyei Károly szobrászművész által mintázott domborművet, az I. emelet magasságában helyezzem el. Hogy ez a kísérlet bevált, mutatja az, hogy azóta a figurális díszek ilyetén való alkalmazása már sokszorosan történt.
Szerencsém volt a kőanyag megválasztásában, amennyiben sikerült Kolozsmonostor mellett, Szászfenesen, Sebestyén Dávid vállalkozó segítségével egy kis bányát felfedeznem, amely éppen csak a szükséges mennyiséget adta ki. A bánya azóta megszűnt s így az Osztrák-Magyar Bank palotája kőanyag tekintetében előreláthatólag unikum fog maradni.
A homlokzat letisztítása után magnéziumfluáttal lettek lemosva, mely eljárás a kőnek fagyállóságát fokozza és annak színárnyalatait melegebbé teszi és jobban felszínre hozza.
Nem lesz érdektelen, ha a homlokzatrészletek néhány adatait közlöm: Az oszlopot 12,00 m. magasak; a jóni oszlopfejek egy darab kőből valók és 2,06 m. hosszúak; a főpárkány teljesen kőből van szerkesztve, annak kiszökelése 1,50 m.; a főpárkány fogsora 0,30 m. magas; a Széchenyi-téren levő főbejárat balkonján elhelyezett két ülő alak, melyet Tóth István szobrász mintázott, egy-egy darab 12,00 m³ nagyságú kőből lett faragva, mely köveknek az erdélyi bányákból való idehozatala nem lekicsinylendő cselelevése volt a vállalkozónak.
Az építkezés 1902 tavaszán vette kezdetét és 1905 tavaszán lett befejezve. Az építési összes költségek a teljes berendezéssel együtt négy és fél millió koronát tettek, úgy hogy egy köbméter beépítése a pincetalptól a főpárkány felső éléig számítva 35,24 koronába került.
Az építési munkákat végezték: Építőmunkák: Pucher István. Kőfaragómunkák: Seenger Béla. Asztalosmunkák: Michl Alajos. Lakatosmunkák és trezorberendezés: Alpár Ede. Mázolómunkák: Takáts László. Üvegesmunkák: Klopfer Jakab. Vízvezetéki munkák: Bründl János. Villamvilágítás: Ganz-féle villamossági részvénytársaság. Vasmunkák: Schlick-gyár részvénytársaság. Tetőfedőmunkák: Eternit-művek. Festőmunkák: Götz Adolf. Üvegfestőmunkák: Roth Miksa. Kőpadlók: Walla József. Fapadlók: Neuschlosz Ödön és Marczel. Belső szobrászmunkák: Maróti Géza (vesztibülök), Schrödl Emil (nagy ülésterem). Csillárok: Zellerin-gyár részvénytársaság, Kissling Rudolf és fia. Bútorok és kárpitosmunkák: Gelb M. és fia. Homlokzati figurális szobrászmunkák: Sennyei Károly, Mayer Ede, Tóth István, Róna József, Markup Béla.
Végül megjegyzem, hogy ezen épület létesítése egy időbe esett a mezőgazdasági múzeum és tőzsdepalota építésének idejével és hogy ezt a három monumentális alkotást és emellett még néhány apróbb épületnek létesítését oly eredményesen vezetni képes voltam, azt megint hűségesen ragaszkodó és lelkesen odaadó munkatársaim érdeméül kell vallanom, akik közül Mészner Sebestyén építészt kell kiemelnem, ki ezen építkezés speciális vezetésével volt megbízva és kinek példás fáradozását abban érte a jutalom, hogy ezidőszerint mint az Osztrák-Magyar Bank műszaki főtanácsosa a bécsi főintézet építésénél is értékesítheti tapasztalatait. Nagyrésze volt a sikernek ezen első monumentális alkotásomnál a végrehajtásán közreműködő művészeknek és iparosoknak is, akit közül Pucher István építőmestert, Michl Alajos asztalosmestert; továbbá Maróti Géza, Sennyei Károly, Tóth István, Markup Béla, Mayer Ede szobrászművészeket; Alpár Edét, Bründl Jánost és Roth Miksa üvegfestőt akarok különösen kiemelni és nekik, valamint az összes közreműködő munkatársaimnak, mint a magyar építőipar vezető férfiainak hálás köszönetemet kifejezni.
Forrás: Budapest, 1917. Alpár Ignác (Magyar Építőművészet 1917.(XV. évfolyam) 4-6. szám)
A főépület eredetileg az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetének székházaként létesült. A bank 1900 nyarán írta ki zártkörű pályázatát, amelyre nyolc-nyolc neves magyar és osztrák építészt hívtak meg. 1901. május 10–12-én tartott ülésén a zsűri (két magyar és két osztrák építész) az első díjat egyhangúlag Alpár Ignácnak ítélte.
Az építkezés 1902 tavaszán kezdődött és 1905 tavaszán fejeződött be, az épület az előirányzott hárommillióhoz képest négy és fél millió koronába került. Monumentális, palotahomlokzatú épület készült, gazdag külső és főleg belső díszítéssel. Ez utóbbiak közül kiemelkedőek Róth Miksa színes üvegablakai, amelyek a főlépcsőházat ékesítik. Az épület 1976 óta védett műemlék.
A bankszékház Bank utcai és Szabadság téri főhomlokzata aszimmetrikus. A Szabadság tér felé forduló homlokzat díszítésben gazdagabb, ezzel harmonizál a tér túloldalán található Tőzsdepalotával. Az épület homlokzatát Senyei Károly szobrászművész díszítette. A reliefek a következő jeleneteket rögzítik: ércolvasztás és nemesfémrudak öntése, pénzverés, papírpénzek metszése és sajtolása, papírpénzek rajzolása és jelzése, művészetek, tudomány és ötvösművészet, állattenyésztés-földművelés és ipar, főníciai-egyiptomi-arab-zsidó kereskedelem, középkori bank és ércbányászat. A főbejárat felett látható erkélyt Tóth István kőszobrai őrzik. A bank épületének mellvédjein két jelentős alkotás emelkedik ki. A nyugati és a déli homlokzat sarkán a Magyar Nemzeti Bank jelképe helyezkedik el, a szoborcsoport Róna József műve. A Szabadság téri mellvéden álló szobrokat és címert Markup Béla készítette.
Az épülethez eredetileg négy emelet tartozott, az 1950-es években az első és a második emelet közé egy másik szintet építettek. Ennek ellenére az épület megőrizte eredeti külső képét. Minden szint világát egy növény jelképe fonja díszbe. A földszintet a búza, az első emeletet az írisz és a bogáncs, a harmadik emeletet a vadgesztenye motívumai ékesítik. Jeles képzőművészek alkotásai teszik méltóvá az épületet arra, hogy a magyar jegybank székhelye legyen. A belső épületszobrászati munkákat Maróti Géza végezte, a míves faragású ajtókat és kereteket Michl Alajos készítette, a kovácsoltvas korlátokat Alpár Ede tervezte, míg a káprázatos harmadik emeleti rózsaablakok atyja Róth Miksa.
Az átépítés előtt az első emeleten az eredeti funkciónak megfelelően egymástól elszigetelt kis irodákat működtettek. Ez az emelet szolgálta a bankügyleteket. A második emeleten voltak a vezérkar irodái, lakásai és a tanácsterem. Így a ma már harmadik emeletnek számító szinten helyezkednek el a tanácstermek mellett az elnök és az alelnök dolgozószobái. A Nagytanácsterem a Monetáris Tanács üléseinek helyszíne. A neoreneszánsz stílusú terem már csak az eredeti mintájára készült bútorokkal dicsekedhet. Ennél azonban sokkal nagyobb értéke van a velencei tükröknek, márványoszlopoknak és az eredeti csillároknak. A Kistanácsterem az igazgatóság üléseinek ad helyet. Néhány éve ezt a helységet az első elnökről, Popovics Sándorról Popovics-teremnek nevezték el. Az akkori harmadik (ma: negyedik) emeleten személyzeti lakásokat tartottak fenn. A bank belső udvarát 1949-50-ben beépítették, napjainkban látogatóközpontot üzemeltetnek a helyén.
