Magyar Általános Hitelbank, Budapest
Amikor az emberek házakat kezdettek építeni, azokat a házi tűzhely védelmére úgy alkották meg, hogy kifelé lehetőleg elzárva legyenek, hogy abban a családi életet védett helyen zavartalanul élvezhessék. A római háznak az utca felé nem volt ablaka, a családok inkább befelé éltek; boltok a ház belsejével kapcsolattal nem bírtak. A szűkös bejáró egy oszlopos udvarba vezetett, mely atrium körül csoportosultak a fogadó helyiségek s azok mögé kerültek a lakószobák s a gazdasági helyiségek. Ugyanezt az elrendezést találjuk a keleten a főúri palotáknál s a tunisi beynek a palotájában a Bardóban is egy üveges fedelű keleti kiképzésű udvar körül csoportosulnak a ház ura azon kedvenceinek a szobái, akikkel családi boldogságban él, hogy azután később, amikor rájuk unt, egy kolostorszerű épületszárnyban elraktároztassanak. A középkor várai már a védelem szempontjából kifelé alig kaphattak ablakot, azonban a lakóhelyiségek és az ünneplő csarnokok ugyancsak a belső udvar körül csoportosultak. Még a reneszánszkor palotái is külső építőművészi kiképzésükben inkább az utcától való elzárkózást sejtetik, mi különösen a korai reneszánsz firenzei palotáinak földszinti kiképzésénél szembetűnő. De annál barátságosabb alakítással bírnak az udvarok a minden emeleten épített oszlopos loggiáikkal.
A reneszánszkor villái is kifelé inkább zárt tömegekben képeztettek ki, ezzel szemben a befelé gazdag architekturával loggiákat, vízi játékokkal elevenített és hűsített barlangokat, terrászokat stb. építettek. Az építőművészet számos emlékein végig vonuló, a befelé élést dokumentáló ezen intenció, párosulva a szükségleti követelményekkel, vezette azokat is, akik az első bankházakat építették. Angliában, Hollandiában és Belgiumban még találunk régi bankházakat, melyeknek az utca felé csupán apró kis ablakaik vannak, ahol a dolgozó helyiségek a biztosabb udvar felé lettek helyezve, amelyekből a pincében levő kincsesházhoz lehet jutni. A fejlődésnek tehát egész természetes menete volt az, amidőn az első modern bankpaloták építésénél az üzemet egy udvar körül csoportosították, mely udvart körülfoglaló épületrészekbe helyezték azokat a tisztviselőket, akik a közönséggel érintkeznek, s azok mögé azokat az osztályokat, amelyekben az anyagot előkészítik vagy feldolgozzák. Még az is természetesnek látszik, hogy a banképületek külső kiképzésénél már azért is, hogy az intézménynek bizonyos feudális megjelenést adjanak, az olasz paloták motívumait, az ő nagy faltömegeivel, nagy emeletmagasságaival s aránylag kis ablakaival applikálták. Ama körülmény azonban, hogy a banképületek közel egy évszázad óta ezen rendszer szerint létesülnek s csupán az ízlésnek változatai szerint azok külsején és belsejében más-más díszítéseket alkalmaznak, még nem jelenti azt, hogy a bankházak modernebb irányban fejlődtek volna, mivel az építészetben a modernizmus nem állhat csupán a falaknak az eddigiektől eltérő formákkal való dekorálásában.
Nem találok modern szellemet abban, hogy amíg a nehány percig tartózkodó közönség számára gazdag kiképzésű, jól megvilágított magas üvegfedelű udvarokat létesítenek, a tisztviselők százai naphosszant rosszul vagy nem ritkán csak mesterségesen világított helyeken vannak kényszerítve munkájukat végezni. Azért amikor bankházak tervezésével kezdettem foglalkozni, először is azon anomália kiküszöbölésére törekedtem, mely szerint a bankforgalom központját egy udvarba helyezik, mely ha annak nagyobbszerű kiképzése céloztatik, az rendesen két emelet magasságot foglal el, minek természetes következménye, hogy az azt körülfoglaló földszinti és emeleti helyiségek megvilágítását megrontja, esetleg lehetetlenné is teszi, amikor éppen ezekben a helyiségekben folyik a tisztviselőknek naphosszant tartó s a legjobb világítást igénylő munkája.
A helyesebb megoldás az épületrész és az udvarrész eddigi rendeltetésének a felcserélésében önmagától adódik úgy, ha a forgalom középpontjául az épületbe helyezett egy termet veszünk, melynek oldalfalait az udvarok felé megnyitjuk s azokat üveggel lefedjük. A tisztviselők így az üveggel fedett s legjobban megvilágított udvarba helyeztetnek, a terem pedig, ha az két emeleten keresztül hatol, még közvetlen magas oldalvilágítást kaphat s az udvar körül csoportosuló emeleti helyiségek is közvetlen megvilágítást nyernek.
Ma, amidőn a Magyar Általános Hitelbank palotája készen áll, nagyon köszönöm a bank igazgatóságának, hogy amikor 1909. tavaszán már a tervezéssel megbízott, engedve az akkor kifejtett elméleti fejtegetéseimnek, alkalmat adott nekem arra, hogy a banképítés terén egy olyan újítást létesíthessek, mely innen fog további fejlődési útjára indulni. Az természetes, hogy ez a rendszer nem minden formájú telekre lesz applikálható, de kisebb területű s különösen házsorba beépített bankoknál ugyancsak keresztülvihető, ha a közönség helyét egyik szomszéd felé eső oldaltraktusba teszszük s a tisztviselőket az udvarba helyezzük, mint azt Hübner Jenő kollégám a lipótvárosi takarékpénztár házánál tette.
Ugyancsak keresztülvihető ezen rendszer sarokházaknál is, ha a közönség helyét a kettős utcai traktus egyik udvar felé eső részébe teszszük, mely esetben a tisztviselők egyoldalt a jól megvilágított utcai traktusba, másoldalt az üvegfedelű udvarba helyezhetők. Ezen helyen rámutatok a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak általam épített palotájára, amelynél ennek a rendszernek előnyei a legfényesebben szembetűnők azáltal, hogy amikor a telek célszerű kihasználása kedvéért a közönség számára csupán egyoldalt megvilágított termet létesítek, a tisztviselőket egy jól megvilágított udvarba helyezem. A közönség a teremből egy tágas, jól megvilágított munkahelyre kap betekintést, miáltal annak látóhatára tetemesen kibővül s nem akad meg félhomályos szűkös helyiségekben.
A látóhatárnak lehető legnagyobb kibővítése a térhatás fokozására nagyon szükséges kellék, s csak annak segítségével lehet belső szép távlatokat létesíteni különösen ha a szemlélők szemét az alkotott téren keresztül az utcáig vagy udvarig a szabadba kivezetjük, de úgy, hogy a szemben jövő világítás annyira tompíttatik, hogy az a formák és színeknek hatásait károsan ne befolyásolja. Ezek a szempontok eddig figyelembe nem vétettek, sőt az eddig épített bankoknál majdnem kivétel nélkül épen az ellenkezője történt, miért is többnyire szűkös határok közé szorított kedvezőtlen térhatások érettek el. Esztétikailag sem állotta meg az eddigi megoldás a helyét, mert amennyiben a bank a közt szolgáló egy hasznos és nyilványos intézmény, azt nem kell a nyilvánosságtól elvont és elzárt módon elhelyezni, hanem világosan és szabadon, könnyen hozzáférhetően a forgalomba beleilleszteni. Az eddig nem ritkán túlságba vitt biztonsági intézkedések sem teszik indokolttá a külvilágtól való elzárást, ez csak a tresoroknál képez nagyon fontos kelléket, mert alig történtek még lopások kívülről való betörés által.
Ezen szempontok érvényesítése után, a melyek engem tervem készítésénél vezettek, elsősorban különösen a célszerűségi követelményeket szolgálva, a világosságnak és levegőnek biztosítására törekedtem. Ez képezi tervezési munkámnak a gerincét s később a kivitelnél gondozásomnak főtárgyát. Ezen szempontok szigorú figyelembevétele szabja meg a választandó konstrukciókat és az anyagot s csak ezekhez kell simulnia a formának, ebből kell kialakulni az architekturának. Szigorúan szem előtt kell tartani azt a törvényt, hogy sohase épüljön egy ház az architektus kedvéért, hanem mindig a rendeltetése okáért. Egy háznál a művészet csak kifejezője, szócsöve lehet a rendeltetésének.
A Magyar Általános Hitelbank palotája a József-tér, Wurm-utca és Dorottya-utcák sarkán fekvő 1245 nöl területű telekre épült s folytatását, illetve kiegészítését a József-tér és Fürdő-utca sarkán fekvő telek kiépítése által fogja megkapni úgy mint az a mellékelt homlokzati rajzból kitűnik.A telek jórészt az Osztrák-Magyar Bank tulajdona volt, mely már előzőleg is ezen helyen végezte hazánk gazdasági megalapozásának nehéz munkáját.
A hely megválasztása a lehető legszerencsésebb, mert amíg a forgalom középpontján van, a József-tér felé eső főhomlokzat mégis zajtalan helyre esik s a kelet felé eső szobákban a legkellemesebb tartózkodást biztosítja. A szerencsés helyzetnek kihasználásával s a helyi forgalomnak köteles figyelembevételével készült a terv úgy, hogy a Dorottya-utca mentén a földszinten és félemeleten bolthelyiségek létesíttettek s hogy a bank üzleti bejárója a Dorottya-utca sarkára tétetett. A megoldás nem járt nehézség nélkül, mi az által keletkezett, hogy a két homlokzatvonal hegyesszögben találkozván, ez a térképzést nagyon megnehezíti, s hogy ferde irányban jutunk a pénztárterembe.
Ez ovális és sokszögű vesztibülök tervezésével sikerült, melyek alkalmazása által lehetségessé vált a lépcsőt a bejáró főtengelytől eltolni s úgy elhelyezni, hogy az még világítási forrásul is szolgálhasson. Túltettem magamat azon, hogy a nagy pénztárhelyiség valamely tengelyére tegyem annak főbejáróját, az elrendezés másképpen nem volt lehetséges s az eredmény bizonyítja, hogy a ferde belépésnél sokkal festőibb képet kapunk, mint az egy achriális megoldásnál lehetséges lett volna.
A bejárócsarnoknál elkerültem a gazdagabb formát és a színt is, hogy a hatást befelé fokozhassam, mert nem tartom helyesnek a megfordítottját, ha gazdag, színes vesztibülből beljebb dísztelenebb, szürkébb helyiségekbe jutunk. Az ovális alaprajzú előcsarnok falait szürke karsztmárvány fedi s a falfelület tagozására csupán két zöld svédmárványtábla szolgál, melyek a fölötte alkalmazott mozaikokkal képezik az egyedüli színfoltokat. A belső vesztibül falai már tagozottabbak és színesebbek. Magyar ruszkicai fehérmárvány és francia eskalette-márvány váltakoznak, hogy világos színeikkel derűs hangulatot adjanak a térnek, mely a félemeletig vezető lépcsővel kibővül. Az egyszerű formákban tartott csarnok, a világos színekben tartott lépcsőkorlát Giallo di Siena-ból készült betétei által kapja gazdagságát. Innen lépünk a pénztárterembe, mely a telek egész belső részére terjed ki.
A tér egy keresztbefektetett épületrész által ketté van osztva, úgy hogy a felső világítás forrásai is két udvarból erednek. De ezen elszakításnak nyomát nem látjuk sem a térhatásban, sem a világítófelületek elosztásában azért, mivel sikerült a kettészakítást egy keresztalakú bazilikarendszernek egységes térhatása által eltüntetni. Ezen megoldásban rejlik a tervezet súlypontja s ebből keletkezett az, hogy az egységes térhatáson kívül a világosság, a forrásoknak legnagyobb kihasználása mellett, minden irányban egyenletesen és bőven volt elosztható. Eléretett továbbá az is, hogy mivel a keresztalakú bazilika oldalhajói a négy sarokban alacsonyabban tartattak, éppen ezen négy sarokban fekvő legfontosabb helyen lehetett a félemeletnek közvetlen világítást is biztosítani. Hogy a pénztári helyiségnek 1585 nöl négyzetméter területe belül csak négy pillér által van megosztva s hogy a látóhatár az ablakokon át ki az utcáig terjed, mindenesetre növeli a helyiség térhatását.
A belső kiképzésnél csak annyi formát alkalmaztam, amennyi a funkciók megjelöléséhez szükséges s megjegyzem, hogy a pillérek és gerendák méretezéseinél nem az építőművészi szempontok, hanem kizárólag azok rendeltetése - amennyiben azokban meleg levegőt vezető csatornák helyeztettek - szolgált irányadóul. A pénztár falai hazai ruszkicai márványnyal lettek burkolva, a mennyezetek fehér olajfestékkel bevonva, hogy ezáltal is a fényszórás fokoztassék. A bebútorozáshoz szükséges üvegválaszfalak alacsonyan lettek tartva, hogy a szabad áttekintést ne akadályozzák. A banküzemhez tartozó tresorok a pénztárterem alatt az alagsorban vannak. Azok mentén a József-téren az utca felé kezelőiroda, mint az értékpapirosztálynak kiegészítő része van elhelyezve, mely a földszinten levő kapcsolatos osztálylyal belső lépcsővel van összekötve. A tresorok kiegészítő része, a közönség rendelkezésére szolgáló Safe tresor, az előcsarnokból induló lépcsőn át kényelmesen és diszkréten hozzáférhető, ebben 1500 különböző nagyságú fiók van, s a kezeléséhez egy szépen berendezett Safe Salon, 20 Safe-fülkével. A pénztár és azzal kapcsolatos helyiségek mellett különös gonddal lettek az igazgatóság helyiségei kiképezve. Azokhoz a bejáró a József-tér felől van. A bejáróvesztibül két színben van tartva és egyszerű dór oszlopokkal tagozva. A belső vesztibül s az azzal kapcsolatos lépcső már gazdagabb formáiban is, a színében is, s gazdagságában fokozódik az első emeleten levő igazgatói lépcsőcsarnokig. Hogy az első emeleten nagyobb térhatást nyerjek, az igazgatósági lépcsőt csak idáig vezetem, annak folytatását pedig egy átvezető szakaszszal eltolom. Ugyanezt az elvet követtem a Dorottya-utca sarkán elhelyezett lépcsőnél is, melynél az áttétel a félemeleten van, miáltal elérem azt, hogy ott alakítok díszesebb lépcsőcsarnokot, ahol arra szükségem van, elkerülöm a lépcsőházaknak mindig kellemetlen térhatását, különösen a fontosabb közbülső emeleteken, s kikorrigálom azt az anomáliát, mi abból áll, hogy a lépcsőházak legszebb térhatása mindig csak a legfelsőbb emeleten érvényesüljön.
Ezen elrendezés által az épületek belsejében jobb távlati térhatásokat lehet elérni, minek igazolásául ráutalok az Osztrák-Magyar Bank palotájára, hol két egyszakaszú lépcsővel indulok az első emeletre s külön lépcsőkkel a II-ik emeletre s így minden emeletsoron adódnak nagyobb perspektivák és lépcsőcsarnokok. Ugyanezt az elvet vittem keresztül a Pesti Hazai Első Takarékpénztár palotájánál is. Elkerültem a lépcsőházat az ő fárasztó térhatásával s inkább változatosságot és perspektivikus hatást keresve egy lépcsőszakaszszal indulok a félemeleti lépcsőcsarnokba, onnan az I-ső emeleti nagy központi csarnokba s egy külön lépcsővel a II-ik emeletre.
Az igazgatóság helyiségei a Wurm-utca és a József-tér mentén vannak elhelyezve. Azok, valamint az előttük levő foyer s az udvari traktusban levő közgyűlési terem egy-két kivétellel tölgyfából készült fatáblázatokkal lettek kiképezve s Faragó Ödön tanár tervei szerint minden részletre kiterjedő előkelő ízléssel díszítve és bútorozva. Ugyancsak Faragó tanár tervei szerint készült a pénztár s hozzátartozóinak berendezése s az épület egyéb bútorozása is, nagy dicséretére a közreműködött kizárólag magyar műiparosoknak. Az épület egyéb elrendezését a tervek magyarázzák, abban a hitelbank hivatalain kívül az azzal affiliált intézeteknek egész sora talált elhelyezést, amelyekhez a József-téri második kapun át és a Dorottya-utca felől lehet feljutni. Az épület historiumát illetőleg következőket jegyzem meg: az építkezés a régi házak lebontása után 1910. június havában lett megkezdve s mindjárt alapozási nehézségekkel indult. A telektömb belső részére kiterjedő, belül két emelet magassággal bíró tresorok, a fűtőhely és a kazánház elhelyezése, továbbá az a körülmény, hogy az alagsor alatt még egy második pincét létesítettem, hogy abban a rendkívül felszaporodó csővezetékek vízszintes elosztását hozzáférhetően elhelyezhessem, szükségessé tették, hogy az alapokkal 8 méternyíre a járda alá menjünk, s így 2 méterrel a Duna ø pontja alá jöttünk.
Eme körülmény, súlyosbítva azzal, hogy a telken nagyon sok forrásra akadtunk, s végül, hogy a Dunának az egész éven át rendkívüli magas vízállása volt, nagyon megnehezítette az alapozási munkák gyorsítását. Ezen kedvezőtlen talajvízi viszonyok mellett fontos és parancsoló volt a feladat, hogy az állandó vízszín alatt is minden időkre biztos és száraz tresorokat létesítsek, melyekben a milliárdokat érő értékpapirok száraz konzerválása és megőrzése kétséget kizáróan lehetséges legyen. Ez sikerült is azáltal, hogy az épület külső határfalain túlmenő, a járdáig felérő egy teknőt építettünk, melyet Ceresit-betonréteggel és Biehn János által készített háromszoros aszfaltlemezzel izoláltunk s azután abba beleállítottuk az épületet. A probléma egyszerűnek látszik, de a kivitele a legnagyobb gondosságot igényli, mert a legkisebb elnézés, vagy az izolálásnak időelőtti applikálása az egész sikert meghiusíthatja s egy hibának utólagos helyrehozása a legnehezebb munka és igen nagy költséggel sem sikerül már teljesen. A kényszerűségből lassú s rendkívüli óvatos alapozási munka egy teljes évet vett igénybe, az kizárólag beocsini portlandcementből készült, amely anyagból épültek az épület összes vasbetonfalai, de még a tetőzet szarui is. Az alapozás befejezése után gyorsabban folyt az építés s 1911. év őszén feltűztük a bokrétát a ház ormára. Ugyanebben az időben .egy nagy változás állott be azáltal, hogy a Hitelbank megvette a József-tér és Fürdő-utca sarkán fekvő házhelyet. A tervet s különösen a homlokzatot át kellett dolgozni, hogy az építmény ezen kibővítésnek végrehajtása után egy egyöntetű egészet képezzen. Ezen és sok-sok változtatásokon keresztülmenve, 1913. késő őszén a Hitelbank bevonult új hajlékába.
A homlokzati kövek a tordamegyei hidasi bányából nyerettek, mely bányák ezen építés alkalmából nyittattak, Sebestyén Dávid vállalkozó által. Az épületben két pince, földszint, félemelet és négy emelet van, azonfelül egy tetősor, melyben a levéltárak vannak s a gazdasági udvarban a földszintnek megosztása következtében még egy közbeszúrt épületsorral, összesen tíz emelet. Az emeletek közötti forgalomra négy lépcső és egy melléklépcső szolgál, e mellett még öt személylift és egy teherlift, amelyeken kívül utólag még egy páternoszterlift lesz felszerelve. Mivel a banképületek állandó változtatásoknak vannak kitéve, ezeknek könnyebb végrehajtása céljából a középfalat vasbetonpillérekkel helyettesítettem s a középfalat üregesen két rabitzfal által építettem, hogy a falüregeket beépített szekrényekre felhasználhassam. Ugyancsak a változtatások gyors létesítése kedvéért a válaszfalak egyszerű s kettős rabitzfalakból épültek s az összes installációk mint fűtés, szellőzés, világítás minden ablaktengelynek megfelelő térfogatra lettek berendezve. Az összes mennyezetek vasbetonból valók. A padlóburkolat a pénztárban és vesztibülökben mozaik, az igazgatósági helyiségekben parketta, a hivatalokban beton és parafaestrichre helyezett linoleum, a folyosókban márványmozaiklapok vagy linoleum. A folyosók és lépcsőházak falai kellő magasságban márványnyal vagy csempékkel vannak födve.
A helyiségek kifűtésére annak célszerűbb végrehajtása végett háromféle fűtőrendszer lett alkalmazva, mint: melegvízfűtés a szobáknál és munkatermeknél; alacsonynyomású gőzfűtés légkeringéssel a Dorottya-utcai üzletekhez, lépcsőházakhoz és részben a pénztárteremhez; és gőzfűtés a tresorokhoz. A szellőzés minden helyiségre van kiterjesztve, amiért minden ablakfülkének a jobb oldalára egy léghozzávezető-, bal oldalára egy légelvezetőcsatorna tétetett; melyeken át óránként 100.000 köbméter felmelegített friss levegő lesz az épület belsejébe szorítva. A légcsatornák vasbádogból valók, s azokból 4000 fm. lett elhelyezve. A szellőzésre szolgáló, de különösen a klozetek levegőjének megjavítására azonosítóberendezés létesíttetett. A fűtés- és szellőzésberendezéshez 5 darab öntöttvas gőzkazán, 4120 négyzet-méter fűtőfelülettel, 12.000 fm. különböző fűtőcső, 4000 négyzetméter radiátor, 800 fűtőtestre elosztva s tizennégy villamos mótor szükségeltetett. Hasonló bőkezűséggel lett az épület csatornázása és vízellátása végrehajtva, minek illusztrálására megemlítem, hogy 14.000 fm. csővezeték, a kellő számú kényelmi helyek mellett 100 kiöntő és 350 mosdóasztal lett felszerelve, a tisztviselők részére orvosi vizsgáló- és rendelőszoba, a padláson pedig kényelmes étkező-helyiségek lettek létesítve. Feljegyzésre érdemes, hogy a villamos világítás- és telefonberendezéshez 120.000 fm. huzal lett az épületben lefektetve, mely vezetékhez kb. 8000 lámpahely, 350 házitelefon és 180 állami telefonállomás van kapcsolva és hogy azonfelül egy 46 állomásból álló csőpostaberendezés 5500 fm. sárgarézcső elhelyezésével létesíttetett. A felsorolt üzemekhez hozzáadva a liftek üzemét, 25 drb. villamos mótor, 300 lóerő teljesítménynyel szolgál.
Mindezekből látható, hogy az épület már a berendezések mineműségénél fogva is a lehető legmodernebb s ugyancsak következtethető, hogy nem a divatos formák alkalmazásából kell egy építmény modernségére következtetni, amikor éppen ezen berendezések célirányos és szép elrendezésétől függ elsősorban egy épület hasznavehetősége és értéke. Látható ebből az is, hogy az építésznek nem lehet a feladata, hogy kedvtelésből, vagy hivatásának félreismeréséből a célszerűség rovására új formák kitalálásában fáradozzék, mert korunk fokozódó követelései egy komoly rendeltetésű műnél, amilyen egy ház, olyan kitérést meg nem engednek, melyeknek még a divatnál is csekélyebb s legfeljebb epizódszerű jelentősége van. Az épület külsejének kiképzésénél szakítottam azon törekvéssel, mely a bankpalotákat a reneszánszkor feudális palotái utódainak állítja oda, kerültem a nagy falsíkokat és olyan architekturát követtem, mely különösen a földszinten és félemeleten a lehető legnagyobb ablaknyílások alkalmazását lehetővé tegye. Erre a franciás forma képzést találtam alkalmasnak s törekedtem annak szellemét a homlokzatokon, valamint az épület belsején is érvényre juttatni. Az épület külső és belső szobrászmunkáinak létesítésénél Maród Géza volt a segítőtársam, ki a homlokzati kőszobrászmunkák faragását is végezte. Tőle való a figurális díszek jórésze is s kívüle Telcs Ede mintázta a József-tér és Wurm-utca sarkán levő erkély figurális díszeit, Moiret Ödön pedig a József-téri kocsibejáró fölötti erkély szobrait.
Az építési költségek - mivel még a leszámolás megejthető nem volt - pontosan meg nem állapíthatók, de előreláthatólag 8,000.000 koronát fognak kitenni, mihez még a berendezés és teljes bebútorozás címén 1,000.000 koronányi összeg hozzászámítandó.
Igazgatósági szobák és egyéb belső berendezések és bútorok: Thék Endre, Pizinger Alajos, Kramer Henrik, Gelb M. és fia, Héber Antal, Steinbach Gábor, Mattuschák Mihály, Vass Béla, Fischhof J. Jenő, Polgár Alajos, Hajts Jakab, Műasztalosok szövetkezete. Üvegfestés és mozaik, Róth Miksa. Az épület vezetését hű munkatársam Haaber Károly építész teljesítette, kinek az összes közreműködőkkel együtt derekasan teljesített munkáikért ezennel köszönetet mondok.
Forrás: Alpár Ignác (Magyar Építőművészet 1914.(XII. évfolyam) 9-10. szám)