János-hegyi Erzsébet-kilátó, Budapest
A János-hegy a kilátó megépülése előtt is kedvelt kirándulóhely volt; a legenda szerint a hegy csúcsáról tiszta időben a Magas-Tátra csúcsait is meg lehetett pillantani. Nevének eredete – egy népmonda alapján – a törökverő Hunyadi Jánoshoz köthető, akinek itt Márta, egy szép görög leány megmentette az életét.
A János-hegy a Budai-hegység tagja, 528 méteres magasságával Budapest legmagasabb pontja és egyben legszebb kilátóhelye. A János-hegy kúpja dolomitra települt dachsteini mészkőből épül fel. Az 1847-ben megtartott dűlőkeresztelőn Pozsonyi-hegynek nevezték el (a XIX. században Pozsony városáig is el lehetett látni), de más elnevezéseihez hasonlóan – Márta-bérc, Erzsébet-orom – ez sem ment át a köztudatba. A Pozsonyi-hegy név mint a János-hegy hosszú, északnyugati nyúlványának a neve maradt fenn.
>A főváros legmagasabb pontjaként a János-hegy mindig is ideális volt meteorológiai megfigyelések számára. Már az 1910-es években létesítettek itt megfigyelő állomást. A mérések szerint a levegő szárazabb és páramentesebb a hegyen, mint a városban; az évi középhőmérséklet is alacsonyabb, mint Budapest más pontjain. A jó levegő titka az állandó széljárás. Ha a város fölött köd is ül, a János-hegyen mindig szép verőfényes idő van.
Minden korban számos természetbarát kereste fel a János-hegyet, hogy gyönyörködjön a lábai előtt elterülő főváros látványában. A leghíresebb az idelátogató kirándulók közül Erzsébet királyné volt, aki 1882 során több ízben is ellátogatott a főváros legmagasabb pontjára. Ő már egy fából épült messzelátóból nézett le a városra. A fából készült tornyot már 1885-ben le akarták cserélni. Számtalan terv született, ám különböző okokból egyiket sem fogadták el.
1900-ban már a Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztálya is felvetette, hogy olyan, masszív anyagból készült toronyra lenne szükség, amely egyszerre szolgál kilátóként és őrzi Erzsébet királyné emlékét. A főváros vezetését egyre több oldalról sürgették, így végül elfogadták javaslatot. A megszületett költségvetés azonban nemcsak a turista egyesület, hanem Budapest anyagi lehetőségeit is meghaladta; a legszerényebb megoldás is jóval felülmúlta a természetjárók vagyonát.
Halmos Károly polgármester jó ismerőse volt Glück Frigyes szállodatulajdonos, aki nem hagyta feledésbe merülni a terveket. Glück rendezőbizottsági tagja volt az 1902-ben Budapesten megtartott nemzetközi szállodáskongresszusnak. A rendezvényt követően – mely során a résztvevők a János-hegyi fa kilátóhoz is elsétáltak – a szállodatulajdonosok ipartestülete húszezer forintot ajánlott fel egy új kőből épített kilátóhoz. A felajánlásokat a polgármesteri hivatal 1904-ben kiegészítette a szükséges összegre, így nekiláthattak a régi álom valóra váltásához. A kilátó tervezésére pályázatot akartak kiírni, bírálóként pedig Schulek Frigyesre gondoltak, aki ebben az időben a Műegyetem középkori építészeti tanszékét vezette. Valójában az általa tervezett épületekhez hasonlót láttak volna szívesen a János-hegy tetején is. Végül nem írtak ki pályázatot, mivel ez csak tovább halasztotta volna a kilátó építésének elkezdését. A főváros egy monumentális épületet szeretett volna látni, mely tiszteleg Erzsébet királyné emléke előtt, de egyben a turistáknak is élvezhető.
Klunzinger Pál, a kilátó tervezésével megbízott építész felhívta a figyelmet, hogy a János-hegy formája alapvetően meghatározza, hogy milyen alakú épületet lehet a csúcsára építeni. 1906-ra megszületek az első tervek, melyeket Schulek Frigyes is jóváhagyott. Ezeken még nem a mai formában, hanem magas, kúpszerű tetővel szerepelt a kilátó. 1908-ban kezdődött meg az építkezés. Az alapozási munkák már folytak, amikor Schulek átdolgozta a terveket: ekkor került a kúp alakú tető helyére a két felső terasz.
Ekkor már nem számítottak a költségek: végül 240 ezer koronára rúgtak a tervezett 180 ezer helyett. Gondot okozott a kivitelezés során, hogy nem vezetett fel autóút a hegytetőre, csupán a mai Libegő felső állomásáig lehetett eljutni gépkocsikkal. Kénytelenek voltak síneket lefektetni, hogy az építőanyagot fel tudják juttatni, a kocsikat egy négy lóerős benzinmotor húzta fel a tetőre. (Szerk.: A köveket Pilisborosjenőről, Budakalászról és Dunaharasztiból szállították, és mintegy negyvenezer téglát, háromszáz fuvar homokot és ugyanennyi cementet használtak fel az építkezéshez. A faragott köveket Král Gyula szállította, a szobrászmunkát Mikola Ferenc, az asztalosmunkát Wachter Antal végezte. Stróbl Alajos Erzsébetet ábrázoló mellszobra állt a földszinti díszes, kör alakú csarnok egyik fülkéjében, háttérben a Róth Miksa által Krenner és Kölber tervei szerint készült üvegmozaikkal.) A vízellátást is csak egy három kilométer hosszú alkalmi vízvezetékkel tudták megoldani. 1910. szeptember 8-án adták át a nagyközönségnek ünnepélyes keretek között a kilátót. A kilátó közelébe erőőri lakot építettek 1923-ban, ide költözött az addig a torony alagsorában lakó toronyőr. Elsőként Magyarországon az Erzsébet-kilátó kapott állandó díszkivilágítást 1926-ban. A kilátó körüli teraszt utólagosan, 1931-ben alakították ki.
A rendszerváltást követő tulajdonosváltások, és a jogi-, anyagi huzavonák után 2001-ben került a János-hegyi Erzsébet-kilátó Budapest-Hegyvidék XII. kerület Önkormányzata kezelésébe. Rögtön, 2001-ben megkezdték a felújításhoz szükséges előzetes munkálatokat. Ezek a kevésbé látványos, ám fontos folyamatok több évig húzódtak: előzetes felújítási tervezésre volt szükség, be kellett szerezni a szükséges engedélyeket és a kivitelezési munkálatokra is pályázatokat írtak ki. A felújítási munkálatok leglátványosabb részei, vagyis a külső burkolat homokfúvással való megtisztítása, a belső terek rendbetétele 2005. május 20-ra lezárultak, és elhárult az életveszély is, amit a kilátó meglazult kövei jelentettek az alatta tartózkodókra.
A kilátó szerkezete még a rendszerváltozás előtt a tetejére felállított gigantikus méretű, messzire világító vörös csillag gondatlan felszerelése, és aránytalanul nagy súlya miatt roggyant meg, a magasban egyszerűen szétcsúsztak a kövek. Az első felújítási fázis során az épületen éktelenkedő falfirkák eltávolítása történt meg. A Pilisi Parkerdő is nekilátott a kilátó környékének rendbetételéhez, így a túrázók már igénybe vehették a János-hegy csúcsára vezető lépcsős sétautat, bár maga a kilátó még mindig zárva maradt a nagyközönség előtt. A májustól szeptemberig tartó ütem során többek között felújították a kilátóhoz vezető autóutat, és új, energiatakarékos díszvilágítást szereltek fel. A munkálatok végére maradt a kilátó közvetlen közelében található erdőőri lak felújítása, valamint a torony körüli régi betonlapok kicserélése a környezetbe illeszkedő díszburkolattal.
Az Erzsébet-kilátó 1910 óta mindig hozzátartozott Budapest turisztikai látnivalóihoz, és szerves részét képzi napjainkig a Budai-hegyek Várból látszó panorámájának.
Balázs Attila
