Mátyás-templom, Budapest
Az egyházi hagyomány szerint a templomot Szent István király alapította 1015-ben. A Szent István-féle templomról sem okleveles, sem tárgyi adat nem maradt fent. Írott forrás csak a török hódoltság után szól róla: Esterházy Pál nádor felirata az általa építtetett új főoltáron 1690-ben. E korban a templomot általánosan "Szent István egyházá"-nak nevezik. A tatárjárás előtti alapításra enged következtetni, hogy a templom az ősiség jogán már 1257-ben elsőbbséget élvezett a várbeli Mária Magdolna-templommal szemben.
IV. Béla a tatárjárás után, 1255 és 1269 között, valószínűleg a régebbi, kisebb templom helyére tornyos, háromhajós bazilikát építtetett. Az első építési ütemben (1255–1260) épült fel a főszentély és a mellékszentélyek, az álkereszthajó és a Menyasszony-kapu, valószínűleg Villard de Honnecourt irányításával. A budavári főtemplom első építési szakasza a lyoni katedrálissal mutatja a legközelebbi rokonságot. A mestercsoport valószínűleg a csehországi Tišnov ciszterci monostorának építőiből állott össze, akik a tatárjárás utáni mestervándorlás során IV. Béla király unokatestvére, Prágai Szent Ágnes közvetítésével kerülhettek Magyarországra. 1260 körüli felbomlásának okai ismeretlenek.
A templom teljes kiépítése a második építési szakaszban történt meg, 1260 és 1269 között. A második mestercsoport munkájára az észak-francia templomépítészet már német közvetítéssel gyakorolt hatást. E műhely további munkái a soproni ferences templom és a klosterneuburgi kolostor, valószínűleg hozzájuk köthető a Margit-szigeti domonkos apácakolostor kibővítése is, amely IV. Béla leányának, Szent Margitnak otthona volt. A megépült budavári főtemplom kegyuraságát a király – leányára tekintettel – egy időre e kolostornak adományozta.
A budavári Nagyboldogasszony templom a klasszikus gótika templomépítészetének legkorábbi és legteljesebb hazai alkotása lett, amely teljes képet ad IV. Béla korának építészeti iskoláiról.
>A 14. század második felében gótikus csarnoktemplommá építették át. Az egész épület érett gótikus stílusban történt átalakítását Nagy Lajos király 1370 körül kezdte meg a délnyugati Mária-kapu kiépítésével. A reprezentatív, kétnyílásos kapuzat legközelebbi párhuzama a nürnbergi Szent Lőrinc templom tizenöt évvel korábban épült portálja. Lajos uralkodása alatt megkezdték a bazilikális elrendezésű templomtér teljes átalakítását az érett gótika szellemében. Az oldalhajók boltozatát a főhajó magasságáig felemelték, és az így keletkezett magas falfelületeken gazdag kőrácsozatú, hatalmas ablakokat helyeztek el, ezzel világos, levegős csarnokteret hoztak létre. Zsigmond király uralkodása alatt a mellékszentélyeket meghosszabbították és nyolcszögletű, gótikus záródással látták el. Az építkezés utolsó szakaszában a prágai Parler-műhely mesterei is dolgoztak az épületen. 1412 és 33 között Gara Miklós nádor megrendelésére ők építették fel az északi mellékszentély mellett a főúri Gara család temetkezőkápolnáját. Az újonnan keletkezett csarnoktemplom legközelebbi rokona a garamszentbenedeki apátság.
A templom Hunyadi Mátyás uralkodása alatt érte el középkori virágzásának tetőpontját. A király felépíttette a délnyugati harangtornyot, a hazai gótikus építészet egyik legnagyszerűbb alkotását. A rajta elhelyezett Mátyás-címer felirata szerint a torony 1470-re készült el. A harangtorony, elpusztult sisakjától eltekintve ma is az ekkor nyert formáját őrzi, jóllehet a 19. század végén kőanyagának teljes cseréje elkerülhetetlenné vált. A kóruskarzatot támasztó nagy ív oszlopfője azonban ma is eredetiben őrzi kőindái között Hunyadi János, Mátyás és László arcképét.
Mátyás királyi oratóriumot is emelt a templom déli szentélye mellé, ez azonban a török hódoltság ideje alatt teljesen elpusztult. Ekkor, a 15. század végén kezdhették meg az északnyugati torony kiépítését is, amely a török hódítás előtt a sisak kivételével már készen állott – ma azonban már csak Erhard Schön 1541-ben készült metszete őrzi emlékét.
Buda 1526. évi első török megszállása során a főtemplom középkori tetőszerkezete és berendezésének nagy része is megsemmisült. Az újjáépült Boldogasszony-templomot 1541-ben, Buda végleges elfoglalása után a törökök sebtében mecsetté alakították át, hogy I. Szulejmán szultán itt adjon hálát Allahnak a győzelemért. Berendezését, oltárait kidobálták, festett falait lemeszelték. Míg a többi budavári templomot a mohamedánok elpusztították, a Mária-templom – mint Eszki dzsámi, vagyis Öreg Mecset – fennmaradt. A rombolást persze nem kerülhette el teljesen: a megszállók Mátyás királyi oratóriumát, az északi tornyot, a Garák kápolnáját és az oldalkápolnákat elbontották, hogy köveiket máshol hasznosítsák.
A templom Buda visszafoglalása (1686) után először a ferences, majd a jezsuita rend tulajdonába került, amely azt barokk stílusban állította helyre. 1688-1702 között északi oldalához hatalmas kollégiumot, déli oldalához pedig 1702-1714 között háromemeletes szemináriumot épített, így az eredetileg szabadon álló templom egy nagy kiterjedésű épületegyüttes részévé lett. Ezzel a templom, bár nagyszerű lelkipásztori munka színterévé vált, szinte minden középkori ékességét elveszítette, levakolt külső homlokzata egyenesen jelentéktelenné vált.
Esterházy Pál nádor 1690-ben építtette föl az új barokk főoltárt, 1696-ban Pálffy Miklós tábornok előcsarnokot építtetett a főkapu elé, ugyanebben az évben Mátyás tornyát már barokk hagymasisak koronázta. 1707-re alakították ki a Loretói kápolnát, 1719-ben toronyórát kapott, nem sokkal később felépítették oldalkápolnáit, és a Menyasszony-kapu helyén az új sekrestyét.
Az 1723. évi nagy budai tűzvészben a templom is leégett. A tűz elhamvasztotta harangjait, orgonáját, bedöntötte oromzatát, bezúzta boltozatait és elpusztította a déli harangtorony sisakját is, amelynek helyére 1737-re már egy kettős hagyma alakú barokk sisakot építettek. 1748-ban villám sújtotta: tönkrement főoltárát csak 1760-ban sikerült pótolni.
A barokk átalakításoknak számos középkori elem esett áldozatul; a templom homlokzatának eredeti karakteréből csak a Mátyás-torony néhány meghagyott ablaka őrzött valamit. A jezsuita rend feloszlatása (1773) után a templom kegyura Buda város (később Budapest) tanácsa lett, a templomhoz épült kollégium és rendház állami tulajdonba került.
I. Ferenc József király 1873-ban kelt határozata alapján 1874-1896 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület mai képét. A kőfaragó munkákat Kauser Jakab, a jó nevű pesti építész-család sarja végezte. Schulek a volt jezsuita épületek közé zárt templomot a szomszédos épületrészek lebontása árán kiszabadította, visszaadva eredeti, különálló jellegét. Az épület boltozatát és falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt eltávolította a barokk toldásokat, és a régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de úgy, hogy a sérült részeket és felületeket teljesen megújította. Így került sor a Zsigmond-féle mellékszentélyek lebontására és az eredeti, egyszerűbb záródások visszaállítására, a Nagy Lajos-féle Mária-kapu kibontására, Mátyás harangtornyának megújítására – ugyanakkor szinte valamennyi eredeti oszlopfő hűen újrafaragott másolattal való cseréjére is. Ahol már támpontot sem talált, ott saját tervezésű részeket iktatott be: így a Mária-kapu elé előcsarnokot emelt, az elpusztult Gara-kápolna helyére felépítette az új Szent István-kápolnát, az északi oldalhajóhoz csatlakozó barokk kápolnasort neogótikus stílusban újjáépítette, a déli harangtornyot korábbi ábrázolások alapján a mai pazar kősisakkal koronázta meg és neogótikus erkélykoszorúval díszítette, az északi tornyot késő román modorú fiatornyos sisakkal látta el, a két torony közé áttört oromzatot helyezett, fölépítette a két sekrestyét és a szentélyhez északról csatlakozó királyi oratóriumot. Az 1780-ban kialakított kriptát is szabad neogótikus stílusban újította meg.
A restaurálás belső díszítőmunkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos festményeket, terveik alapján Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Az oltárképeket Zichy Mihály (Szent Imre-kápolna) és Aggházy Gyula (Loretói kápolna) festették, a főkapu domborművét, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, Lontay Lajos mintázta. A padsorok és az orgonaszekrény Schulek tervei szerint készültek.
A Koronázó Főtemplom 1893-ra készült el; a honfoglalás millenniumára ha nem is az eredeti formákban, de a régi fényben ragyogott. 1898-ban III. Béla és felesége hamvai addigi altemplomi őrzési helyükről felhozva az északi oldalhajó kápolnájában nyertek végső nyughelyet.
Schulek átépítésének értékeléseként elmondható ugyan, hogy korának gyermekeként nem értékelte kellőképpen a templom időmarta, rendkívül rossz állapotú, de történelmi köveit, ezért azokat nagyrészt gondos másolatokra cserélte. Mindazonáltal tudományos elmélyülésének és precíz formaátmentő munkájának köszönhetően az egykori állapotokról ma is képet alkothatunk, ha legtöbbször nem is az eredeti kövek állnak szemünk előtt. Az általa hűen rekonstruált, kisebb részben pedig méltó módon újraálmodott, templom neogót építészetünk legigényesebb alkotása, belső díszítése az európai szecesszió egyik csúcsteljesítménye.
1936-ban a budai vár visszafoglalásának 250. évfordulóján helyezték el a jobb oldali külső apszisfalon azt a magyar és olasz nyelvű feliratot, mely Michele d'Aste bárónak állít emléket. D'Aste a csata során kapott sebesüléseibe belehalt olasz alezredes nagyban hozzájárult az akció sikeréhez. A felirat magyar szövege a következő: "Michele d'Aste báró olasz alezredes 1686. szeptember 2-án döntő rohamban Buda felszabadításáért az elsők között áldozta életét itt helyezték örök nyugalomra"
A második világháború előtt Teleki Pál kezdeményezésére megindult a templom teljes felújítása, azonban a nagy világégés megakadályozta annak befejezését. Budapest 1944-1945-ös ostroma során az épület igen súlyosan megsérült. Tetőzete kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Altemplomában a német tábori konyha, a szentélyben szovjet lóistálló volt. A háborús károkat a magyar állam állíttatta helyre 1950-1970 között. Az utolsó háborús seb 1984-ben tűnt el a templomról: ekkor fejeződött be a nagy orgona újjáépítése.
1994-ben máig ismeretlen merénylő pokolgépet robbantott az épület Halászbástya felé nyíló kapujánál. Az értelmetlen terror tizenhat ablakot rongált meg.
1999-ben a magyar állam – története folyamán először – az egyház tulajdonába adta a templomot. Minthogy az épület igen rossz állapotban került a plébánia tulajdonába, a templom teljes felújítása a 2005-öt követő években túlnyomórészt állami beruházásban történik.
Jelenleg 7 harangja van, ezek közül 6 a harangtoronyban található, egy átlőtt kisharang pedig a huszártoronyban függ. 2 történelmi harangja mellé 2010-ben került négy új, ekkor a 3,2 tonnás Szt. Károly-harang hangzáskorrekciójára is sor került a passaui Perner-öntödében. A harangok a harangtorony felső (1, 4) és középső (2, 3, 5, 6) emeletén, míg a 7-es a huszártoronyban található. 2011-ben új, tölgyfa harangszékekbe kerültek, és új, egyenes tölgyfa jármokkal, kovácsoltvas nyelvekkel, meghajtással és vezérléssel szerelték fel őket. A négy nagyobb harang mellé azonos súlyú elleninga épült, amely a haranggal ellentétes irányban lengve semlegesíti a harangozás során keletkező vízszintes irányú dinamikus erőket, és így jelentősen csökkenti a harangtorony terhelését. E Magyarországon még nem alkalmazott rendszer teszi lehetővé a hagyományos "felülütős", lengő nyelvű harangozási mód alkalmazását.
Építészetileg A Nagyboldogasszony-templom háromhajós, álkereszthajós csarnoktemplom. A nyugati toronypáros, északon kápolnasorral ellátott épület szabadon áll. A tizenhárom szög hét oldalával záruló, háromszakaszos főszentélyét alacsonyabb, egyenes záródású mellékszentélyek kísérik. Az északi mellékszentélyhez keletről sekrestye csatlakozik. A déli mellékhajó első nyugati szakaszába előcsarnokkal hangsúlyozott kapu, az un. Mária kapu nyílik. A templomot XIX. sz. végén annyira átépítették, hogy azóta alapvetően neogótikus épületnek tekinthető. Középkori még belőle a déli torony négyszöges alsó részének falmagja és néhány kősora a déli oldalon, a hajópillérek és a főfalak falmagja, és a Mária kapu egyes részletei. A nyugati homlokzat főhajóra kiterjedő középrészén nyílik a főkapu, fölötte nagyméretű mérműves rózsaablak látható. A középrész mérműves oromzatban záródik. A mellékhajóknak megfelelően kétfelől vaskos falú, hasábos tornyok csatlakoznak. Az északi, úgynevezett Béla torony zömök, kétemeletes, csak magas sisakja nyúlik a középrész oromzata fölé. A déli, un. Mátyás torony négyemeletes, nyúlánk, kőfaragványokkal gazdagon díszített körüljáró-erkélyes sisak koronázza. A középrész majd teljes szélességét a kiugró, vízszintesen lezárt előépítményben nyíló, csúcsíves, bélletes kapu foglalja el. A bélletben négy pár támköteg áll, lépcsős tagolású lábazattal és vállpárkánnyal, és levéldíszes fejezetekkel. A figurális szemöldökgyámos, négyszöges nyílás szemöldökköve fölött a csúcsíves timpanonban két angyal között ülő Madonna Lantay Lajos szobrász pirogránit domborműve.
Az ívmezőt háromkaréjsor kereteli, az íveket növényi díszítés tölti ki. A béllet vállpárkánya kifordul az előépítményre, és folytatódik a szemöldökkő fölött is. A legkülső és legbelső bélletívet áttört faragású, szőlőleveles díszítés borítja. A többi bélletív a támkötegeknek megfelelően henger- illetve körtetagos. Az előépítményt felül levéldíszes, fűrészfogsoros párkány zárja le. A rózsaablak kőrácsa belső körből kiinduló nyolc küllőből áll, melyek kívül felváltva csúcsívesen és háromkaréjosan végződnek, és négykaréjokhoz kapcsolódnak. A középső homlokzatrész főpárkánya háromkaréjos ívsorból és fölötte fűrészfogsorból áll. Az oromzat alsó részén törpegaléria húzódik. A hét, csúcsívbe foglalt háromkaréjos nyílás kis oromzatokkal koronázott. A galéria nyílásai fölött keskeny, kétosztatú, közép felé fokozatosan növekedő csúcsíves mérművek helyezkednek el. Az oromzat párkányát kúszólevelek, csúcsát keresztvirág ékesíti. A Béla torony egyszerű, zárt falait a földszinten kis körablak, a faltükrös első emeleten profilált keretű, csúcsíves, háromkaréjos betétű résablak töri át. A két szintet övpárkány választja el egymástól, az emeletet a középrészével megegyező, de annál valamivel alacsonyabban lévő párkány zárja. A második emelet nyugati és északi oldalán, közepén négyrészes, csúcsíves ablak nyílik. Ezt kétoldalt lizénákkal keretelt, csúcsíves ablakkal megnyitott fiatornyok övezik. Ennek megfelelően a torony négy fiatornyos, nyolcszöges, cserép héjazatú sisakkal fedett. A középső sisak fiatornyok közötti négy oldalán oromzattal lezárt, kettős padlásablakok jelennek meg. A Mátyás torony alsó két szintje négyszöges alaprajzai emelkedik. Lábazata finoman tagolt, alul félkörtetagban végződik. A nyugati homlokzatot a földszinten alacsonyabb, az emeleten magasabb, csúcsíves, kétosztatú ablak töri át. A torony felső, nyolcszöges része változatos kőfaragványokkal finoman tagolt. A nyolcszög élein egy-egy hengertag húzódik. A második, harmadik és negyedik emeleten oldalanként nyíló, kétosztású, csúcsíves ablakok mély bélletét hornyok közé ékelődő henger- és körtetagok változatos sora ékesíti.
A harmadik emeleti ablakoknak kúszólevelekkel sűrűn díszített, szamárhátíves lezárása van. A délnyugatra néző ablakba 1470-es évszám alatt Mátyás címerét illesztették (a belsőbe vitt eredeti másolata). A második és harmadik emelet osztópárkánya alatt háromkaréjsor húzódik, mely a harmadik emeletnél egyúttal a szamárhátívek fölötti vakmérmű záródása. A negyedik emeleti ablakok fölötti felületet szamárhátívek áthatásából komponált vakmérmű díszíti. A kősisak alsó részén mérműves korlátú erkély húzódik, minden második oldalon zárterkélyszerűen kiülő, kősisakos fiatornyocskákkal. Az erkély karcsú, magas kőrácsban végződő osztópilléreire támaszkodik egy újabb, keskenyebb körüljáró áttört, keresztvirágos díszű függönyívek áthatásával képzett mellvédje. E mögül szökik a magasba a meredek, élein kúszólevelekkel díszített, hatalmas keresztvirágban végződő nyolcszöges kősisak. Az erkélyek alatt, a torony élein torz állatokat ábrázoló vízköpők nyúlnak ki. A tornyot a falak folytatásában a második emelet félmagasságáig nyúló támpillérek erősítik, melyek felső része vakmérművekkel és a vízvetőkre ültetett fiatornyokkal gazdagított. A nyolcszöges rész kezdetéhez a harmadik emelet közepéig nyúló fiatornyokat ültettek. A déli oldalon, a nyugati támpillérhez csigalépcsőtorony illeszkedik. A második emeletig nyúlik, ahol az ellentétes, északnyugati oldalon induló újabb lépcsőtorony kezdődik. Mindkét sokszöges lépcsőtornyai átfordulnak a torony osztópárkányai. Az északi - hasonlóan a déli felső részéhez - vakmérműves tagolású, a negyedik emelet fölötti erkélynél magas kősisakban végződik. A déli oldal első szakasza előtt előcsarnok helyezkedik el. Lábazata kis változtatással a déli torony lábazatát ismétli. Homlokoldalán nagyméretű, kúszólevelekkel díszített, keresztvirággal lezárt szamárhátíves kapu nyílik. Csúcsíves béllete hornyokkal elválasztott henger- és pálcatagokból áll. A kettős, négyszöges nyílás fölött az orommező kőráccsal áttört.
A trumeau szoborfülkés. A homlokzat két sarkán álló támpillérek vakmérművekkel és fiálékkal díszítettek. Testükön középmagasságban átlós irányú szoborfülkében Szent István és Szent László kőszobra áll (Mikula Ferenc alkotásai). Az előcsarnok csúcsívekbe foglalt háromkaréjokból álló főpárkánya fölött kőrácsos mellvéd húzódik. A bordás keresztboltozatos előcsarnokból a templomtérbe a Mária kapu vezet. A csúcsíves béllet kannelúrázott lábazatú körte és pálcatagokkal aprólékosan és finoman profilozott. A tagozatokat két, baldachinnal lezárt szoborfülke szakítja meg. Az íven újabb baldachinos szoborfülkék láthatók, előttük az ív vonalát követő háromkaréjos ívsoros körács helyezkedik el. A kapuzatot szoborfülkés trumeau osztja két csúcsíves nyílásra. A nyílások timpanonja mérművel kitöltött, a fennmaradó mezőkben a négy evangélista szimbólumai figyelhetők meg. A csúcsíves timpanonban Mária halálának domborműve. Alul az imazsámolyon térdelő Máriát a tizenkét apostol térdelő sora kíséri. Fent, a felhők közt az angyalpártól övezett Krisztus félalakja fogadja Mária pólyás gyermek által jelképezett lelkét. A jelenetet kétoldalt a négy evangélista ülő alakja egészíti ki. A déli mellékhajó erősen tagolt lábazata átfordul az álkereszthajóra és szentélyekre is. A mellékhajó és az álkereszthajó falait három, vízvetőkkel tagolt, fiáléban végződő támpillér tagolja. Szakaszonként egy-egy magas, négyosztású, csúcsíves ablak nyílik. Az ablakok könyöklőjének magasságában rézsűs övpárkány húzódik. A változatos kőrácsok két csúcsív fölötti kör alapformát mutatnak. Az álkereszthajó déli homlokzatán kapu nyílik, emiatt az e fölötti ablak rövidebb. A kissé előreugró kapuépítmény vízszintesen lezárt. Kétoldalt egy-egy gyűrűvel osztott törzsű, bimbós leveles fejezetű oszlopon szörnyállatok helyezkednek el. A csúcsíves béllet két egymásra merőlegesen elhelyezett, hármas oszlopból, és a közéjük ékelődő oszlopból áll. Az oszlopoknak lapos attikai lábazata és leveles fejezete van. Az ívbéllet normann pálcarácsra emlékeztető tagozatokból alakított, a szemöldökgyámos nyílás fölött a timpanonban háromkaréjos mező helyezkedik el.
Az előépítmény párkánya alulról fölfelé göbös díszű háromkaréjos ívsorból, fűrészfogsorból, és egymást keresztező félpalmettasorból áll. A háromkaréjok alatti mezőket palmetta és levéldísz tölti ki. A kereszthajó-homlokzat keleti részén lépcsőtorony áll. Alsó része négyszöges, felső része nyolcszöges alaprajzú. A mellékhajó és a szentély főpárkánya háromkaréjos ívsoros. A kereszthajó meredek oromzatán két keskeny csúcsíves ablak és ezek fölött egy körablak töri át. Az oromzat vonalát lépcsősen emelkedő háromkaréjos ívsoros párkány követi. A mellékszentély délkeleti sarkán átlós irányú támpillér áll. Felépítése a már említetteknek megfelelő, csak alacsonyabb. A mellékszentély keleti és déli falán kapcsolt ablakok nyílnak: két félköríves ablak fölött egy körablak. A rézsűs kávájú nyílásokat hengertag kereteli. A zárópárkány fölött törpeoszlopos mellvéd helyezkedik el. A főszentély hosszanti falait két pár vízvetős, fiatoronyos támpillér támasztja. A záródás sugárirányú támpillérei vízvetősek, de fiatorony nélkül, rézsűvel zárulnak. A kereszthajó keleti falán és a főszentély nyugati első szakaszának déli falán, a déli mellékszentély fölötti részen ötkaréjos körablak nyílik. A főszentély további déli szakaszának falát és a záródás oldalait két ablaksor töri át. Alul hosszabb, félköríves nyílások, felül rövidebb, kétosztatú, mérműves ablakok sorakoznak. A kőrács két csúcsív fölött egy nagyobb körbe írt három kiskört mintáz. Az északi oldal kápolnasorát keleten az emeletes királyi oratórium nyitja meg, - mely a főszentély második boltszakaszához simul - majd tőle északra a háromszakaszos Szt. István kápolna következik. Az oratórium keleti homlokzatának fölszintjén vaskos kőkapu vezet a főszentély alatti kriptához. A kriptalejárat két oldalán támpillérek állnak, melyek fiatoronyban végződő szoborfülkéiben Assisi Szt. Ferenc és Szt. Erzsébet szobrai állnak (Mikula Ferenc alkotásai). A keleti homlokzat három falmezőjét alul csúcsíves, fölül kétosztatú, mérműves, csúcsíves ablakok törik át. A Szt. István kápolna gazdagon tagolt épületének szoborfülkés, fiatornyos támpillérei közt változatos kőrácsú, kétosztatú ablakok nyílnak. Mind az oratórium, mind a kápolna főpárkánya fölött mérműves mellvéd húzódik. Az északi kereszthajószár homlokzatát a máltai lovagok oratóriumának emeletes építménye takarja. A kereszthajószár keleti végében lépcsőtorony áll, azonban az oratórium tömege miatt csak felső, nyolcszöges része látható.
A Szt. István kápolna északi homlokzata és a máltai lovagok karzata között a királyi oratórium lépcsőházának kúszóleveles oromzatú, csúcsíves bejárata, mérműves, csúcsíves ablakok és a főpárkány fölötti mérműves mellvéd látható. Az északi kápolnasor homlokzati kiosztása az oratóriumét követi. Az északi mellékhajónak a kápolnák fölé magasodó falát két ferde támfal erősíti. A csúcsíves mellékhajóablakok mérműve körbe írt ötkaréjos megoldású. A nyugati első kápolna (mely egyúttal előcsarnok) ablaka alatt kúszóleveles oromzatú, oszloppáros bélletű, timpanonjában szőlőleveles díszítésű ajtó vezet a keskeny északi előcsarnokba. Innen az északi mellékhajóba az oszlopos bélletű, enyhén csúcsíves, ívmezejében rotáló levéldíszű kapun keresztül juthatunk. Előbbi előcsarnok bejárata és a Béla torony északi homlokzata között nyolcszöges alaprajzú lépcsőtorony látható, melyen keresztül a templom északi padlásterét lehet megközelíteni. A főhajó és a főszentély nyeregtetővel fedett. A mellékhajó tetőzete szakaszonként erre merőleges, alacsonyabb, kontyolt nyeregtetőkből áll. Az álkereszthajó ezeknél magasabb nyeregtetővel fedett. A kereszthajó és a főhajó tetőgerincének találkozási pontján huszártorony emelkedik. A Szt. István kápolnának külön nyeregtetője van. A tetők színes mázas cserép héjazatúak.
