Iparművészeti Múzeum rekonstrukció
Szakági tervezők: Gecsényi Róbert, Garancsy András, Éger Szabolcs, Dr. Takács Lajos
A tervpályázat célja az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójának és bővítésének tervezése. Az 1896-ra elkészült múzeum, Lechner Ödön építész főműve, a „magyar stílus” reprezentánsa. Az épület tömegformája, homlokzati és tetődíszítése, belső térrendszere, üvegcsarnoka kivételes összhangban reprezentálja korát (az eklektikus és a szecessziós építészet határát, a millenium korának nemzeti törekvéseit).
Az épületet teljes felújításra szorul. Szerkezeti, épületszerkezeti károsodások mutatkoznak, díszei hullanak, gépészeti és elektromos rendszerei elavultak. Az épületben elhelyezett intézményrendszer irodái, helyiségei elburjánoztak, a kiállítási terület leszűkült, a gazdag és értékes műtárgyállomány, a kivételes értékű gyűjtemények tárolása, bemutatása szinte lehetetlenné vált. A korszerű installációs infrastruktúra teljesen hiányzik. Az épület akadálymentes bejárása lehetetlen.
A feladat tehát a problémahalmaz korszerű, a széles közönség számára ismereteket, élményeket nyújtó világszínvonalú intézménnyé konvertálása, a műtárgykincs minél átfogóbb bemutatása.
A lechneri épület nem valósult meg teljes mértékben. A telektömb egy szakasza beépítetlen maradt. A tervezés során ez a csatlakozó terület a múzeum bővítésének ad lehetőséget.
Az új épületrészt mi Üzemházként kezeltük, mellyel aláhúztuk a természetszerűen adódó alárendeltséget. Az épületbe kerültek mindazok a kiszolgáló funkciók (irodák, restaurátok, raktárak, műhelyek, gépházak és garázs, mely részben kiszorul a lechneri épületből, részben újként a korszerű múzeum fenntartásához vált szükségessé.
A múzeumi területek újraszervezése során kiegészítettük a lechneri szerkesztést. A széles homlokzati traktust (mely a kiállítótereket tartalmazza) új épületünkben folytattuk és két szinten haladó térsorba: gyűrűbe szerveztük. Ezzel „végtelenítettük”, flexibilissé alakítottuk az (állandó) kiállítási területet.
Az újként megvalósuló látványraktárakat az állandó kiállítás szintjei felett és alatt, azokhoz alkalmanként kapcsolva helyeztük el. Az időszakos kiállítási területek számára jól megközelíthető területeket biztosítottunk a földszinten és az alagsorban.
Az üvegcsarnok két galériájára újfajta kiállítási tematikát javasoltunk: az előző változatoktól különböző gyorsan, akár hetente változó kiállításként kiemelt műtárgyak különleges tematikus környezetben szerepelhetnének.
A korszerű múzeumok esetén elvárt látogatóközpont funkciót az üvegcsarnok alatti terület jelentős kibővítésével helyeztük el. A lechneri lépcsőházak a megközelítést biztosítják. Itt helyeztük el a kávéházat, könyvesboltot, éttermet, a szükséges ruhatárakat, WC csoportokat. Az üvegcsarnok „medence” alatti területét két szint belmagasságú flexibilisen használható üvegfalú előadóteremként alakítottuk ki.
A látogatóközpont helye lehetőséget teremtett az épületegyüttes közlekedési rendszerének újrafogalmazására is. Az épület súlypontja lechneri előcsarnok értékének megtartása mellett a gyűrű középpontjába került. A kiállítási gyűrű a látogatóközpontból több irányból elérhetővé vált (lépcsőházak, összekötő folyosók építésével) mely a kiállítási terek lineáris feltárása helyett egy változatos élményeket, tematikákat érintő közlekedési hálózattá alakult.
(Forrás: dobai-epitesziroda.hu)
