Dunai kilátó - diploma terv
Munkám alapötlete szakdolgozat-írás közben bontakozott ki, amikor a rakpartok építéstörténetét, korábbi és mai állapotait vizsgáltam. Felfigyeltem a vízpart kihasználatlanságára és a Duna kivételezett helyzetére a városban. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen építmény lenne alkalmas és hol, nagy számú ember befogadására, a víz közvetlen közelségében. Összegyűjtve azokat a kulturális és szórakoztató funkciókat, amiket a tervben szerettem volna ilyen módon elhelyezni, arra a döntésre jutottam, hogy a legalkalmasabb ezeket olyan ponton elhelyezni, ahol a város szépségéből a legtöbb tárulkozik fel.
Elkezdtem tanulmányozni a Margit hidat, építésétől az idén nyáron esedékes felújításáig. Véleményem szerint innen nyílik az egyik legszebb panoráma Budapestre, emellett érzékeltem egy furcsaságot a híd szögtörésében, érzékeltem egy hiányt a középpillérnél nyíló kilátás kihasználatlanságában és egy feszültséget a majdnem összeérő pillérben és szigetben. Később az OCTOGON tematikus mellékletében találtam erre a helyszínre terveket, Schulek Frigyestől Finta Józsefen át Erick van Egeraatig.
Kifejezett célom volt itt olyasmit létrehozni, ami "árral szemben" úszik, kibukkan a vízből és Budapest legszebb panorámáját teszi közzé. egy zöld szigetháton bukkan így ki az épület, amely formálásában a környezet nem mint stílust, milyenséget meghatározó tényező, hanem mint egy nagyobb terv többi igazítandó részlete vesz részt. Teljesen máshogy beszél ez az épület, mint bármilyen eleme az épített környezetnek, de - szándékom szerint - kapcsolódását és illeszkedését a formai kötődés, a mai és jövőbeli igényeknek szentelt funkcionalitás és a Dunához való tiszteletteljes, érzékeny viszonyulás teremti meg.
Végeredményként a Margitsziget déli végét 230 méterrel a mederbe meghosszabbítva létrejött egy keskeny hosszúkás új szigetvég, megfelelve a vízszabályozási, hajózási, áramlástani követelményeknek, valamint annak az általam kitűzött célnak, hogy egy víz közeli, város közeli helyszín létesüljön a tervem számára. Természetesen a felsorolt követelmények mellett elsősorban a Dunát és vízállásait kellett figyelembe vennem, hogy az épület és környezete megfelelően tudjon reagálni a Duna erős gesztusaira.
Ezért egy olyan geometriát láttam jónak alépítmény gyanánt, ami folytatja a Margitsziget kontúrját és szintjét, kiemeli a középpillért és az árvízszint fölé emeli az építményt. Így jött létre egy olyan terep, amely az év nagy részében száraz lábbal elérhető, de árvíz esetén önálló szigetté változik a Dunában. Ezekhez az íves lankákhoz és a környezet erős, dinamikus vonásaihoz igazodva született meg az építmény tömege, formája. Majd úgy helyeztem bele a blokkokat ebbe a testbe, hogy funkciójuk ellátása mellett a passzázs-szerű épületben szabad mozgást és kilátást biztosítsanak. Így választottam szét tömör és átlátszó tömböket, később pedig az egységen belül külön kezeltem a belső térszerkezetet, az épület statikai vázát, a nagy átlátszó felületeket és az egészet lefedő, egységes héjat. ezzel kaptam egy olyan konstrukciót, amely kívülről masszív, mégis úszik, belülről szintén merev, mégis átjárható.
A megközelítés és a belső közlekedés szerint logikailag összefűzött blokkok egy zömök középső tömbben kulminálódnak, ahol a vendéglátó funkciókat kiszolgáló konyha, kiállítótér, vetítőterem és egy, az épület legmagasabb pontján elhelyezkedő rendezvénytér kap helyet. A vetítőterem helytörténeti indíttatású, elképzelésem szerint itt egy valós időben felvett képre rámaszkolt történelmi kisfilm látható, a város keletkezése, felépülése ebből a szemszögből, három dimenzióban.
Több helyen keskeny teraszok hasítanak keresztbe a belsőben, ezekről szemlélhetjük a két oldalt, vagy átlátunk a belső téren - esetleg megpihenhetünk. maga az épület 110 méter hosszú és 10 méter széles, legmagasabb pontja pedig 14 méterrel van az alépítmény felső síkja fölött, ami alig 2 méterrel van a híd járószintje fölött. Ezzel a kilátás a hídról sem szűnik meg. Az épület külső burkolatának víz-közeli és történelmi indíttatásból egyaránt eozinmázas pirogránit táblákat terveztem, amelyek különleges színeikkel és fénytöréseikkel reagálnak a víz folyton mozgó felületére. a nagy nyitott üvegfelületek rétegelt edzett üvegek táblásítva, a rétegek között az átlátszó és az áttetsző közötti fóliákkal.
Nyilvánvaló, hogy mérnöki oldalról milyen hihetetlen energiákat igényel az alépítmény, az alapozás, mennyi anyag szállítódik ide, mennyi mederkotrás, micsoda gépészeti trouvaille-ok, milyen tűzrendészeti, konyhatechnológiai nehézségek adódhatnak. Világos, hogy hihetetlen energia és időbefektetést igényelne - de azt gondolom, ez Budapest legszebb panorámája.
Bonta Gáspár
