Anker-palota, Budapest
A Bécsben 1858-ban alakult "Anker" (horgony) biztosító társaság első magyarországi fiókja 1864-ben nyílt meg a pesti Deák téren, az úgynevezett Gyertyánffy-házban, amelyet ezek után Anker-udvarként emlegettek. Ebben a házban vezették be először - 1862-ben - a lakók névsorának kifüggesztését a kapubejárónál, valamint a kapupénz fizetését a kaput este 9 óra után kinyitó házmesternek. Ennek helyére a Biztosító 1907-ben egy új székház építését határozta el. A tervek elkészítésére 1907-ben szűkebb (meghívásos) pályázatra szólították fel Lechner Ödön, Alpár Ignác budapesti és Sobotka bécsi építészeket. A döntés még ugyanebben az esztendőben megszületett. Az "Előljáróság" Alpár Ignácra bízta az épület terveinek elkészítését.
Miután a társaság figyelemfelkeltő reklámhomlokzatot akart, a pályaterv két saroktoronnyal, sátortetővel, és annak szobordíszes lezárásával kívánt eleget tenni a kérésnek. A kivitelezésben sátortetőt egy hatalmas piramis helyettesíti, kiváltva ezzel a szakma és a városatyák bírálatát. Bizonysága annak, hogy mennyire nem tudtak megbékélni vele, egy meglehetősen furcsa terv volt. "Na, de Ignác! Nem szégyelli magát?" a közismert anekdota szerint így kiáltott fel Alpár Ignác felesége, Orth Antónia, amikor meglátta az elkészült Anker-palotát. Ezt a házat tartották "Pest legízléstelenebb és legmonstrózusabb épületének". Az indulatok száz év elteltével sem csitultak, máig tartó sikk lett leszólni ezt az épületet.
Alpár egy igen látványos reklámértékű homlokzatot, és az üvegtetős passzázs helyett egy átjárható, nyitott udvart tervezett, majd a nyitott udvart egy zseniális megoldással utcává alakította. Így született meg az Anker köz. Az Anker-palota építése 1908 októberében kezdődött meg Várnai Lajos építőmester vezetésével. A munkálatokat a Grünwald testvérek és Schiffer cég végezte. Az alapozásnál elsők között alkalmazták az ekkor még újdonságnak számító vasbeton szerkezetet. A munkákkal 1910-ben lettek készen. A középső torony tején sasok tartanak egy földgömböt. A torony két oldalán egy-egy nőalak látható, széttárt kezeikben az elmúlást jelképező homokórákkal. Ezeket a szobrokat Markup Béla készítette el. A timpanon közepén található mélyedésben eredetileg egy anker, azaz horgony volt elhelyezve, ami a biztonság és a remény jelképe. A Deák téri homlokzatot díszítő oszlopsor alatt Kisfaludi Stróbl Zsigmond által készített dombormű áll. Az oszlopsor oldalainál egy-egy obeliszk is állt, amelyeket 1941-ben bontottak le. A tetőt 35 különféle, sárgaszínű Zsolnay-kerámiával díszítették.
Az Anker Biztosító Társaság épülete 1916-tól a Prudentia Nemzetközi Élet és Tőkegyűjtő Rt., illetve 1939-től a Turul Magyar Országos Biztosító Intézet Rt. központja is volt. Pfeifer Ignác vegyészmérnök, egyetemi tanár vezetése alatt az Anker köz 2-ben működött 1910 és 1919 között a szabadkőműves szellemiségű Galilei Kör is.
1941-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa határozatot hozott, melynek értelmében átépítteti a forgalmas helyen álló, környezetükből kirívó épületeket. Az akkori építészek az Anker-palota "lefejezését" javasolták, azaz a két saroktorony és a piramis visszabontását. A terv viszont valamilyen okból nem valósult meg. Az impozáns épület egykori eleganciájából nem sok maradt. A külső homlokzatról szinte mára teljesen eltávolították a veszélyesen meglazult vakolatot.
Az Anker-ház a második világháború után Kelet-európai Általános Biztosító Rt-ként folytatta tevékenységét, ami akkor az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat mellett az egyeden megtűrt biztosítóintézet maradt az 1953-as megszüntetéséig. Az 1960-as évektől két évtizeden keresztül falai között működött a MTESZ szervezete. Ezekben az években végeztek rajta utoljára jelentősebb felújítást, azóta a drasztikus veszélyelhárítási munkák súlyos épületszerkezeti hiányokat okoztak, elősegítve a homlokzat és a kerámia díszítő betételemek életveszélyes pusztulását. 1968-tól halála napjáig az Anker köz 1-ben lakott Hofi Géza Kossuth-díjas színművész, humorista. Innen járt esténként a közeli Mikroszkóp Színpadon, majd 1983-tól a Madách Kamara Színházban tartott önálló estjeire.
Az elmúlt 20 évben az épület állapota rohamosan romlott, mára már elérte az életveszélyes állapotot. Ez a veszély nem annyira a bent lakókra leselkedik, hanem sokkal inkább azokra a gyanútlan járókelőkre, akik nap mint nap a ház előtt haladnak el. Ezek után nem meglepő, hogy a társasház közösségének a legnagyobb gondja az épület felújítása. A teljes felújítás várható költsége elérheti a 500 millió forintot. Ez a magas összeg az épület olyan egyedi sajátosságaiból adódik, mint például az öt utcai homlokzat, három torony és két kicsi saroktorony, valamint a mérhetetlen mennyiségű Zsolnay-kerámia díszítés. Nem szükséges bizonyítani, hogy egy társasház önerőből ezt az összeget sosem lesz képes előteremteni. Az Anker-palota felújítása csakis akkor valósulhat meg, ha ehhez hathatós segítséget kap.