Mézesvölgyi Általános Iskola, Veresegyház
Előzmények A 90’-es években Veresegyház komoly átalakuláson ment keresztül. Pár év alatt párezer fős lakossága 12000-re növekedett. Ez magával vonta a város átalakulását, fejlődését. Az önkormányzat a kárpótlások során felvásárolta a földek nagy részét, így az ingatlanspekulánsok sikeres kikerülésével megkezdődhettek az irányított városfejlesztések.
Zsigmond László már 1993 óta a város főépítésze volt, így az önkormányzattal közösen alakították e folyamatokat. A fejlesztések egyik célja volt az iskolai oktatás átalakítása, bővítése. A gyermekek létszáma a lakossággal azonos ütemben nőtt, így a meglévő 30 tantermes iskola kicsinek bizonyult. Több iskola építése lett volna a cél, de a pénzügyi keretek szűkössége miatt végül egy nagyobb, városi funkciókat is ellátó intézmény kialakítása mellett döntöttek. 1997-ben az állami címzett támogatású pályázat nem volt sikeres.
A tervező és az önkormányzat közötti együttműködés és bizalom ekkor teljesedett ki. Zsigmond László tervei alapján készültek a város meghatározó közintézményei, s mivel több iskolája megépült már ekkorra (Fonyódi Magyar Bálint Általános Iskola - 1986; Sényő – Faluház és Iskola, Rácalmás - Általános Iskola bővítése, ráépítés; Neszmély – Új Általános Iskola – Makovecz Imrével; Piliscsaba - Ward Mária Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium – ez utóbbi csak terv), jó tapasztalatokkal bírt iskolatervezés terén. Így készítette el 1998-ban az első tanulmányterveket a 16 tantermes, uszodás-tornatermes épületre, melyet több helyszínre számos terv követett. Majd a telek sikeres kiválasztása után következett a tényleges tervezési megbízás.
Szigorú alaprajzi rend Első körben a tantermekből álló tömb került előre, a főút felé, majd ezt követte a sportlétesítményekből, tornateremből, uszodából álló épületrész. Azonban felmerült az igény, hogy a város lakosai is használhassák a sportrészleget, valamint, hogy az aula legyen alkalmas városi rendezvények tartására is. Eredetileg az építész pavilonos iskolai rendszert szeretett volna, de fontos volt az ütemezett építés lehetősége, mely udvaros, kerengős téralakítás mellett tűnt a leggazdaságosabbnak. Mindezen elvek vezettek a végső alaprajzi struktúra kialakítására, melyben az aula-uszoda-tornaterem hármas egysége került a főút felé, magába foglalva a főbejáratot, a tantermeket tartalmazó, belső-udvaros, négyzetes-kerengős épületrész pedig a telek hátsó, védettebb részére került.
Az így kialakuló tagozódásban a tantermi épületrész megnyugtató természetközeli egységgé válik, összefogott, zárt tömegként működik, mely zártsága ellenére minden irányban nyitott. Így nemcsak a gyermekek saját birodalmává lesz, de képvisel egyfajta egészséges kapcsolatot a külvilággal. A közlekedő-szociális egységek a belső kerengő felé néznek, így ha éppen szünet van, a zsibongás betölti az egész épületrészt, a tantermek pedig a külvilág felé tekintenek, így lesz a panorámán keresztül mindegyik osztálynak egy saját természeti világa, zártsága.
Az aula képviseli a központi szerepet. Ide vezet a főbejárat, összekötő nyaktagként működik a sportrészleg és iskolai részleg között, valamint elválasztja és egyben össze is köti az uszodai és a tornatermi szárnyat. Tapasztalatok szerint a városi funkció is jól megtalálta itt a helyét.
Érdekes elem az épületben a tantermi szárnyhoz tartozó „tapasztott” szociális blokk. A közlekedő-kerengőhöz csatlakozik, így önálló tömegként jelenik meg a belső udvar felé. Izgalmas hatást kelt, hiszen a téglaburkolat jelzi, hogy valami más történik ott, viszont esztétikai megfogalmazásban nem érzékelhető a mögötte elhelyezkedő vizesblokk.
Hasonló hatással bír a bejárati díszteret körbeölelő sportrészlegekhez kapcsolódó öltözőrész. A sporttechnológiai, valamint szigorú funkcionális rend követelte ezt a kialakítást. Az uszoda és a tornaterem nyílásokkal tagolt homlokzata célszerűen a természet felé került, a szociális blokk pedig a főbejárati tér felé. Ez elég nehéz szituációt teremtett, ám az építész nagy finomsággal, funkcióhoz illően kezelte a problémát. A bejárati tér téglaburkolatához hasonló burkolattal, valamint a lőrésszerű, „jelzésértékű” ablakokkal teremtette meg az összhangot.
Tengelyre fűzött, tagolt udvarok Az alaprajzi tagoltság az udvarok logikus rendjét eredményezi. A főbejárat tengelyére illeszkedik az iskola előudvara, mely a főút felől vezeti be a látogatót, ezt követi az aula tere után a burkolt kis-zsibongó belső udvar. Az épület leghátsó udvara a tengelyt záró sportudvar. A vertikális tagozódásból az aula kereszttengelyére illeszkedő külső udvarok lépnek ki, melyek már nem zsibongó udvarok, hanem baráti beszélgetésekre, pihenésekre alkalmas kertek. Ez a kettőség a különböző korosztályok (alsósok és felsősök) eltérő igényeit szolgálná, ám a felsősök nem ebben az iskolaépületben tartózkodnak.
Evidencia és következetesség Tipikus jelzők tömeg és homlokzati kialakítás tekintetében. Finom organikus formák. De miért is? A tervező vallja, hogy egyes stíluselemei – magastető, eresz kialakítása, fedélszerkezetek, homlokzati struktúra, arányok, nyílászárók – az evidencia jegyében alakultak ki. Hozzá tartozik az alkotáshoz, a szellemiséghez. A háznak lába, lábazata, tömege, törzse, szemöldöke, „kalapja” van az alkalmazott formák, szerkezetek szerint. A szerves gondolkodásmód eleme a magastetők szerkezeti elve, anyaga (ragasztott tartók, melyekre támaszkodik a hagyományos fedélszék ). Az aula, az uszoda, a tornaterem tetőszerkezete teljesen különböző, de azonos elvek alapján működik. Sötétségét ellensúlyozandó felülvilágító került a gerincbe, melyek igen érdekes tér-, és fényviszonyokat hoznak létre a belső térben.
A funkcionális és alaprajzi tagoltság a homlokzati struktúrán is visszaköszön. A bejárati rész, valamint a sportfunkció tömege tömör téglaburkolatot kap, egész homlokzat felületeket, valamint szerkezeti elemeket emel ki ez az anyag. Sűrűsége egyre inkább oldódik a hátsó tantermi szárnyban. Itt főként vakolt felületek jelennek meg, csak a meghatározó szerkezeti elemek kapnak téglaburkolatot, valamint a „saroktornyok” gazdagon díszített felületei, illetve a vizesblokkok, mintegy jelölve a fontosabb funkcióváltások területeit.
Hasonló logikus következetesség figyelhető meg a nyílászárók kiosztásánál. Íves és egyenes szemöldökű elemek váltakoznak, melyek inkább a ritmus-, és arányrendszer elve, és nem koncepcionális szinten működnek. A belső udvar szigorú négyzetes rendjét kellemesen oldja az íves szemöldökű kialakítás, míg a külső homlokzat feszességét erősíti a szögletes vonalvezetés.
Egyéni stílus Felmerült bennem a kérdés, mennyire sugallja személyesen Zsigmond Lászlót az épület? A tervező szerint nyilván van, aki felismeri benne, és akadnak olyanok is, akik nem. A város befogadta ezt a fajta szemléletet, hiszen sok hasonló stílusban épült ház áll itt. Számomra tartogat egyfajta különös élményt ez a ház, mely már az előudvarban érezhető, a belső világban pedig a hatalmas belső terek, meleg, kellemes hatású színek és anyagok adnak bizonyságot arról, hogy valóban gyermekbarát iskola született.