Britannia - Béke Hotel, Budapest
A múlt század elején Fábri Henrik kereskedő, majd később szállodás, külföldi utazásáról sok tapasztalattal hazatérve felismerte a hazai idegenforgalom jövőjét. Így elhatározta, hogy ebbe fekteti pénzét és energiáját - szállodát épít. Választása a Nyugati pályaudvar környékére esett, mert látta, hogy nincs a közelben első osztályú, korszerű hotel. Mindössze a London Hotel működött itt, melynek sem központi fűtése, sem folyó hideg-meleg vize nem volt, a fürdőszobákról nem is beszélve. Ez önmagában azonban mégsem volt elegendő indok egy új épület létrehozására. Meg kellett alkudnia a lehetőségekkel, s ezért egy - a Nyugatihoz közel fekvő - négyemeletes sarokházra esett a választása. Mivel akkoriban nem voltak lakásbérleti megkötöttségek, a vállalkozó szellemű fiatalember hosszú lejáratú bérleti szerződést köthetett Ráth György tulajdonossal az egész épület bérlésére, ám megígérte, hogy a főfalakat nem bolygatja meg. Ez alól kivételt a körúti homlokzaton lévő üzlethelyiségek jelentettek, melyek különálló bérleményként maradtak meg. Az átépítést követően 1913. május 10-én nyitotta meg kapuit a szálloda, melynek alapítója - akire különösen az angol szállodaipar volt nagy hatással - a BRITANNIA nevet adta. Ez volt a mai Béke őse, amely kora legmodernebb szállodájának számított. Az egész épületet központi gőz- és vízfűtéssel látták el, s minden szobába bevezették a folyó hideg és meleg vizet.
A Hungária és a Royal után itt létesült a harmadik önálló szállodai mosoda, s az épület beépített központi porszívóval is rendelkezett. Mindemellett a Britannia legnagyobb attrakciója az úgynevezett szobahívó fényjelzés volt, mely a szobák ajtaja fölött jelezte a vendég kívánságait. A szálloda berendezése sem maradt el a technikai felszereltség mögött. Minden szobában elsőrangú perzsaszőnyeg borította a díványokat, a szállodai hall bronzcsillárokat kapott, a bérház udvarát pedig fűtött, kettős üvegtetővel borították. Ez alatt az étterem kapott helyet, ahol a velencei csillárok fényét nagy falitükrök verték vissza. Nem csoda hát, hogy a szálloda hamarosan jelentős törzsvendégkörrel rendelkezett, annak ellenére, hogy a megnyitás évét óriási gazdasági verseny jellemezte.
Az első világháborút megelőző években a nemzetközi pénzpiac feszültségei hitelmegszorításokkal jártak. Ezekkel a nehézségekkel az alapító Fábri nem tudott megküzdeni, noha nagy hozzáértéssel és szorgalommal vezette a szállodát. Így a vállalkozást a Britannia fő hitelezője, a Magyar-Olasz Bank vette át, s a tulajdonos Ráth-tól megvásárolta a szálloda épületét.
Az új tulajdonost 1925-ben részben a Britannia rossz hírneve - melyet annak köszönhetett, hogy a húszas évek elején szélsőjobboldali fegyveres csoportok fészkelték be magukat az épületbe -, részben pénzügyi meggondolások arra késztették, hogy eladja a szállodát.
A vevők: Max Meinhard (akinek ezen kívül is volt magyar érdekeltsége) és Herbert c. Cann angol állampolgárok voltak, ők Budapesti Szálloda RT. néven részvénytársaságot alapítottak a Britannia fenntartására. Ám sem ők, sem az RT. igazgatója nem tudtak magyarul, ezért a szálloda vezetésével Németh Aladárt és feleségét bízták meg, akik korábban a debreceni Arany Bika Nagyszálló bérlői és vezetői voltak. Ettől kezdve gyökeresen megváltozott a Britannia élete. Hamarosan nagy gonddal elvégezték a felújítást, mely során minden szobába telefon került, s ennek köszönhetően ugrásszerűen megnőtt a vidéki vendégek száma. Később a nagy gazdasági világválság éveiben Némethék felismerték, hogy nem építhetik a szálloda forgalmát kizárólag luxus éttermükre. Az alagsori helyiségekből létrehozták a polgári színvonalú Szondi sörözőt, melyet történelmi vonatkozású falfestmények és színes üvegablakok díszítettek. A rövid idő alatt népszerűvé váló söröző sikere további fejlesztésekre ösztönzött. Felújították a technikai berendezéseket, és megkétszerezték a fürdőszobás szobák számát. Hamarosan elkészült a Nótás Étterem, mely magyar nótákra utaló üvegfestményeiről kapta nevét. Ehhez csatlakozott a híres íróról elnevezett "Móra szoba". Móra Ferenc gyakran tartózkodott ugyanis a Britanniában, melyet "második otthonaként" emlegetett. Az ő szobájában portréját bemutató üvegfestményen kívül az égetett faburkolatba tizenkét eredeti Móra-illusztrációt építettek be az író aláírásával. Időközben a sörözőt bővítették, s létrehozták a Vadász termet, mely nevét pompás - a vadászat történetét bemutató - képeiről és üvegfestményeiről kapta. Egyedi hangulatához tartozott még egy kandalló és egy kézi csomózású vadászszőnyeg, mely függönyként választotta el a sörözőtől. Itt tartotta összejöveteleit a Hubertus Magyar Vadász Egyesület, mely keresve sem találhatott volna jobb helyet magának. Hamarosan megépült eredeti faragott berendezéseivel és barátságos fülkéivel a Székely Ivó. A szálloda Sárga termében pedig az irodalmi élet sok kiválósága fordult meg a Nyugat Barátok Köre találkozóin.
A Britannia sokszínű élete akkor vált igazán láthatóvá, amikor felszabadult a körúti homlokzat, s megszűntek az itteni boltok. A területet kihasználva kávéházat építettek, mely magában hordozta a biztos siker lehetőségét, hiszen a kor társadalmához és üzleti világához szorosan kapcsolódott a kávéházi élet. Falát a kávé- és teatermelésre utaló festmények díszítették. Ezek az alkotások, akárcsak a söröző, a Nótás terem, a Móra szoba, valamint a Vadász terem üvegfestményei és illusztrációi mind Haranghy Jenőnek, az Iparművészeti Főiskola tanárának művei voltak, amiért tréfásan Haranghy Múzeumnak is nevezték a Britanniát. Természetesen nem díszíthette más faliképe az 1937-ben megnyitott Kupola termet sem, melynek jelentőségét az adta, hogy amióta a Royal bálterméből Apolló mozi lett, alig volt Budapestnek középnagyságú rendezvényterme.
A terem közepét (ahogyan a név is mutatja) kupolával fedték be, ennek teteje gombnyomásra két irányban eltolódott, így nyáron a szabad ég alatt szórakozhattak a vendégek. Az üveg táncparkettet alulról világították meg, egyúttal megoldva az alatta levő garázs világítását is. A terem belső berendezése is megejtő volt. Főúri palotákból árveréseken vásárolt márványkandallók mellett a falakat Haranghy Jenő Shakespeare műveinek falemezekre festett illusztrációi díszítették.
A rugalmas vezetés sokat köszönhetett Rácz Mártonnak, mert az ő építészeti megoldásai alapján történt a ház bővítése. A Britannia színvonalához méltó volt a konyha is. A konyhafőnökök a kor legkiválóbb szakemberei voltak, s ez volt az első konyha, ahol diétás ételeket is lehetett kapni.
A további tervek megvalósítását megakadályozta a második világháború kitörése. A harcok alatt bombatalálat érte a szállodát, melyet ekkor már hadikórház céljaira vettek igénybe. A harcok befejezte után nagy lendülettel folyt az újjáépítés, s ennek köszönhetően a Britannia hamar talpra állt. Három éven keresztül szovjet katonai egységek parancsnoksága székelt itt, s csak ezután nyílt meg újra Béke Szálló néven. A régi hírnév vonzotta a vendégeket, így újra sok hírességet fogadott a ház, és egymást érték a rendezvények is.
Az újranyitás óta többször végeztek felújítást az épületben, de ez nem terjedt ki a szálloda egészére, így az idő vasfoga egyre jobban kikezdte a Békét. Az új és az újjáépített szállodák mellett egyre inkább háttérbe szorult, s már nem volt méltó régi híréhez.
Ezért üzemeltetője, a Hungar Hotels 1983. február végén bezárta, és a főfalak kivételével teljesen átépítette a hotelt, mely 1985. júliusában nyílt meg újra. A szálloda kívülről megőrizte patinás, a századforduló stílusát idéző képét, de belül technikailag teljesen felszerelt, a "XXI. század kényelmét magában hordozó" szálloda kezdte meg életét. A pesti Nagykörúton fekvő hotel építői igyekeztek minél többet átmenteni a régmúlt hangulatából, a hotel művészi atmoszférájából. Így a Haranghy tervezte színes üvegablakok és freskók ma az éttermet és a régi szárny lakosztályait díszítik. Egy régi kandalló, csillárok, és tükrök a Zsolnay Terem ékességei. Az átépítés alatt a szálloda több mint száz - minden igényt kielégítő - szobával gazdagodott, mert a régi épülethez új szárnyat csatoltak, mely a kiugró ablakok "lépcsősorával" jól illeszkedik a környezetébe. A szálloda szobái minden igényt kielégítenek.
A Béke vendégeinek az uszoda nyújt felüdülést, ahol szauna, szolárium, fitness gépek és masszázs is a vendégek rendelkezésére áll. A szállodában két szinten 20-220 fő befogadására alkalmas rendezvénytermek várják a vendégeket a legújabb technikával (tolmácsberendezés, video konferencia, stb.). 1988-ban (elsőként Európában) a szálloda az amerikai Radisson hotellánc tagja lett. 1995-ben, miként az összes európai Radisson hotel, a Béke Szálló is csatlakozott a skandináv SAS céghez, így a szálloda akkori új hivatalos neve: Radisson SAS Béke Hotel. 2009-ben a Radisson SAS-ból fokozatosan Radisson Blu-ra változott a Radisson szállodák neve.
A kezdetekkor a SAS csoport nagyban hozzájárult a szállodalánc fejlődéséhez és egy komoly cég alakult meg. Óriási fejlődésen ment át a Radisson SAS és még a mostani válságidőszakban is folyamatosan terjeszkedik. A fúziónak köszönhetően egy egyedi márka alakult ki, ami a fiatalos eleganciát képviseli az iparban. A megtett közös út és elért sikerek után 2006-ban a Rezidor anyavállalat úgy döntött, hogy magában is elég ismert, erős cég, ezért különválik a SAS csoporttól. Ennek következménye a fokozatos névváltozás is.
Az átalakulás utolsó lépcsőfoka, hogy a majdnem 200 működő Radisson hotel lecserélte a logóban található "SAS" szócskát és 2009 decemberétől egységesen Radisson Blu hotel lett minden ház, ezzel pedig a budapesti ház hivatalos neve: Radisson Blu Béke Hotel.
