Szathmáry Palotarom rekonstrukciója, Pécs

Település-, tájépítészet, Dévényi Márton, Gyürki-Kiss Pál

A Szathmáry Palotarom egyike Magyarország védett reneszánsz műemlékeinek, amely a Pécs északkeleti részén húzódó, különleges mikroklímájú Tettye-völgyben áll, ahol a sűrű városi szövet találkozik a természeti környezettel, és ahonnan páratlan kilátás nyílik a városra. Ide építtette Szathmáry György püspök (1457-1524) reneszánsz stílusú nyári rezidenciáját a XVI. század legelején. A villa kétszintes, kőből emelt épület lehetett, amelyről sokáig azt tartották, hogy déli irányba, azaz a város felé nyitott udvar köré rendezett U-alakú ház volt. Ezt ugyan már egy korábbi kutatás megcáfolta, a mostani beavatkozást megelőző régészeti feltárás viszont határozottan megerősítette az újabb hipotézist, mely szerint valószínűleg zárt alaprajzú, belső udvaros épületet építtetett a pécsi püspök, ami aztán a későbbi évszázadokban sok átalakításon esett át. Magyarország török megszállása alatt a megszállók derviskolostort alakítottak ki benne, a fenti kutatás viszont ezt nem tartja megalapozottnak. Ekkor épülhetett a szabályos szerkesztésű palotához a ma is álló délkeleti torony. A török kiűzése után az épület magára maradt, állapota folyamatosan romlott. A XX. század elején elbontották egy részét, és bizonyos nyílásokat patkóíves aláfalazással erősítettek meg, ami romantikus felfogású romesztétikát kölcsönzött neki. Az utóbbi években a fennmaradt részek nyári színház díszlethátteréül szolgáltak, de ezzel együtt a Szathmáry Palotarom a Tettye Park egészével együtt egyike volt Pécs leginkább magára hagyott részeinek.
2010-ben többek között Pécs viselte az Európa Kulturális Fővárosa címet, ennek részeként az egyik kiemelt projekt a közterek, és benne a Tettye Park megújításával foglalkozott. Ez a program lehetőséget adott arra, hogy új helyzetbe kerülhessen a rom, és a park egészében újradefiniált módon lehessen jelen. A rom a maga sűrű komplexitásában sokféle minőség hordozója, így a beavatkozások tervei a rom mai állapotának és kontextusának vizsgálatából indultak ki.
A Szathmáry Palotarom először is – legfőképpen – egy épületmaradvány, eképpen azonban nem túl beszédes. Erős reneszánsz jelleget ma már nem különösebben sugároz, nyilván hiányoznak a szemnek azok az építészeti részletek, amelyeket illetően ráadásul elég kevés támponttal rendelkezünk (a Pécsen őrzött reneszánsz kőfaragványok köréből kevés tagozat köthető a tettyei épülethez). A rom építészeti valósága ma tehát leginkább a megmaradt faltestek által generált térbeli viszonyok révén él, azonban mind a természeti, mind az emberi kéz általi erózió miatt ez is nagyon vegyes képet mutat: a délkeleti sarok táján olyan nagyfokú a pusztulás, hogy a rom ösztönös képzeletbeli kiegészítése is erőfeszítésekbe telik.
Másrészről pedig az erősen lepusztult rom – utóbb a park elhanyagoltsága révén különösen – pittoreszk táji elemként jelent meg a Tettye völgyében. A háború előtti képeslapokról is egy festői, kedélyes kirándulóhely atmoszférája sugárzik, amely egyértelműen uralja a tájat. Ugyanakkor a gondozatlan parknövényzet olyannyira elkezdte visszahódítani a romot, hogy a leglombosabb hónapokban már az épületmaradvány jelleg is el-eltünedezett, a zöld közül kikandikáló kőfal-fragmentumok nem álltak össze egész képpé, hanem bizonyos nézőpontokból az egész mintha már egy geológiai képződmény lett volna. Ez az érzés az egykori déli épületoldalon annak intenzív eróziója miatt közelről szemlélve is megmaradt. A festői rom képzetét hangsúlyozzák a XX. század eleji, patkóíves aláfalazással készült megerősítések.
A harmadik fontos sajátosság, hogy a palotarom egykoron zárt belső terei ma kontinuumként szövődnek egybe a Tettye Park közterületeivel, azaz az építés idején fennállott, táj és épület kapcsolatában jelentkező téri differenciáltság mára feloldódott-kiegyensúlyozódott, tehát a rom köztéri minőségre is szert tett időközben. Érdekes módon a romba betelepült nyári színház szabad égbolt alatt megtartott előadásai is inkább ezt a köztéri jelleget erősítették.

A Tettye Park megújításának programja szinte kikényszerítette a Palotarom, mint hangsúlyos táji elem és építészeti emlék szerepének újradefiniálását. A beavatkozások megfogalmazásakor parkért felelős tájépítész tervezőkkel összhangban arra törekedtünk, hogy a rom komplexitását adó fenti minőségeket, szellemi rétegeket alapvetően ne írjuk felül. Abból indultunk ki, hogy elfogadjuk ezek jelenlétét, akkor is, ha valamelyik több évszázad alatt, vagy mások csak az utóbbi évtizedekben rakódtak rá. Ugyanakkor elkerülhetetlen volt a rom által hordozott minőségek, jelentések felülvizsgálata, és azok „újrahangolása”.
A beavatkozások során a műemlékvédelmi hatósággal karöltve, a tervezést megelőző régészeti feltárás tudományos eredményeire alapozva sor került a rom teljes körű alaprajzi és részleges térbeli rekonstrukciójára. A feltárás során előkerültek a sokáig hiányzónak vélt déli szárny alapfalai, amelyek igazolták, hogy az épület nem U alakú volt. A feltárás révén most már biztosan megrajzolhattuk a felmenő faltesteket, és kiszerkeszthetővé vált az egykori alaprajz. Az alaprajzi rekonstrukció során tehát helyreállítottuk - a köztéri hasznosíthatóság miatt is - a padlószintet a teljes egykori romépület külső kontúrján belül, és ehhez az erodálódott déli oldal és délkeleti sarok vonalában támfalat is építettünk, ami mögött a padlószintig feltöltöttük a lemosott talajt. Ez utóbbi támfal stabilizáló szerepet is betölt a lecsúszást okozó eróziós folyamat megállításában. Az egykori alaprajzot a járósíkban megjelenített falnyomvonallal jelöltük.
A lokális térbeli rekonstrukció során a délkeleti oldalról hiányzó épületsarkot jelölő, L-alakú, acélszerkezetű épülettestet terveztünk, amely egy kilátót, és az ahhoz vezető lépcsőt rejt magában, továbbá a tér használatához szükséges technikai helyiséget is. Fontos, hogy az új építés nem formális rekonstrukció kívánt lenni (ez utóbbi nem is volt cél, és nem is állt rendelkezésre ehhez elég adat sem), ezért nem pontosan ismétli az egykori tömeget. Ehelyett az történt, hogy a bizonyosan létezett falsarok helyén egy olyan tömeget kívántunk képezni, amely inkább a rom épületkarakterét erősíti a romjelleggel szemben; a meglévő sarokkal együtt a város képét keretbe foglalva - hasonlóan egy épületből való kitekintés momentumához. A rom területén másutt hasonló visszapótlásra nem került sor, azaz nem kívántuk „befejezni” a romot. A kilátó evidensen vonzó látványt nyújt a város felé, de ugyanakkor kitűnő nézet adódik a rom belseje felé – az alaprajzi romrekonstrukció innen válik jól áttekinthetővé és beszédessé.
Az alaprajzi rekonstrukció során újradefiniáltuk a Palota járható felületeit: az egykori udvar gyepesített zöldfelületet, a korábbi belső helyiségek helyi forrásból származó, hengerelt murva burkolatot kaptak - a rom terének köztérként való értelmezése során olyan felületeket használtunk, amelyek a mai köztérhasználathoz kapcsolódnak, és nem az egykori konkrét padlóburkolatokra utalnak. A rom nyugati szárnyának korábbi belterében kapott helyett az időközben itt otthonra találó szabadtéri színpad szőnyegszerű színpadfelülete, amely a járósíkból csak minimálisan emelkedik ki. Az új saroképítmény, a színpad, az utcabútorok egységesen Corten-acél burkolatot kaptak.
A Tettye Park megújítása részeként a rom közvetlen és tágabb környezete is megújult. A növényzet rendbetételével a korábban takart, fragmentált rom egységesebb egészként jelentkező, fenséges épületmaradványként visszanyert valamit egykori karakteréből. A Palotaromon eszközölt beavatkozásokkal a rom komplexitását adó fizikai és szellemi rétegeket megőriztük, és inkább a további életéhez jelöltünk ki új irányokat, amikor a fennmaradt jelentésekkel telített részeket új kontextusba helyeztük. Ezen túlmenően az egész térség a városi szövet egy új, izgalmas részévé válhatott, amelyben a Szathmáry Palotarom újradefiniált, kitüntetett szerepet játszik. A parki környezet átalakítása során, a park eddigi „megtűrt” téri helyzetéből a romtól délre elhelyezkedő gépjárműforgalmú út felszámolásával egy olyan hármas teraszrendszer jött létre, ami újra ezen a helyen definiálja a Tettye-völgy központját.