Szeleczky-kastély, Boconád
Boconádot 1715-től a 19.század II. feléig 2 család: az Almásy és a Szeleczky birtokolta. Szeleczky Márton tábornok, Pest megye alispánja – huszár kapitányként részt vett a II. Rákóczi féle szabadságharcban a labancok oldalán - 1715-ben királyi adományként szerzett jogot a boconádi több ezer hektáros birtokra. III. Károly királyi ajándékként Alberti pusztát is neki adta, ahova 20 katolikus boconádit telepített le. Szeleczky Márton magtalan lévén boconádi javait 1741-ben testvére két fiára: Imrére és Sámuelre hagyta. Szeleczky Imrének volt a fia azon Szeleczky II. Márton, aki nevét műemléki kastély és templom építésével örökítette meg. Szeleczky de Szelec et Boconád Márton II 1717-1721–ig pest vármegye alispánja, majd Országgyűlési képviselője. 1727. október 22-én bárói méltóságot kapott feleségével egyetemben, 1730-ban már királyi táblabíró. Boconádi birtokán 1760-ban kastélyt építetett. Annak építésével a Rómában dolgozó, Luganói származású Quadri Kristóf gyöngyösi kőművest bízta meg. Az öt holdas kertben álló U alakú építmény a barokk építészet remekműve a mai napig. Az előcsarnokban látható faliképek a négy évszakról, valamint a kocsi aláhajtó csehsüveg boltozatos mennyezetén lévő rokokó festmény valószínűleg Heller Jakab gyöngyösi festő remekművei.
Szeleczky II. Mártonnak 1798-ban bekövetkezett halála után birtokát Szeleczky III. Márton örökölte, s lósport iránti hódolatául építetett lovardát a kastély déli oldalán. Szeleczky III. Márton 1818-ban bekövetkezett halálát követően, özvegye, Gosztonyi Apollónia lett a kastély tulajdonosa.
Gosztonyi Apollónia 1847-es végrendeletében a testvéreit: Gosztonyi Antalt és Alajost tette örököséül. A Gosztonyiak majd egy évszázadon át éltek Boconádon. A családfő 3 fia közül Kálmánnak Ötödrészt, Andornak Alatkát, Sándor fiának a boconádi birtokát adományozta. Gosztonyi Sándor ősei munkáját folytatta földjein. Felesége, akit a köznép "Méltónak" tisztelt, svájci származása ellenére jól beszélte a magyart, sokat volt cselédjei között. Egyszerű életet éltek. Három gyermeküket fogadott nevelők tanították. A családból Kálmán nem nősült meg. Andornak és Sándornak is 2 fiú és 1 leány gyermeke született. Gosztonyi Sándor és családja a II. világháború vége közeledtével elhagyta Boconádot, és az országot is.
A Gosztonyi família tagjai később a világ különböző tájain találtak otthonra. Időnként hazalátogatnak Boconádra, Piroska nénihez egy jó kakaspörköltre s emlékezni. Néhány éve hozták haza, s a római katolikus templom kriptájában helyezték örök nyugovóra Gosztonyi Apollónia földi maradványát. A kastély értékeit a II. világháború alatt széthordták. Később gépállomás lett, a termelőszövetkezet használta, állapota tovább romlott. A '70-es években az északi szárnyából óvodát alakítottak ki. A '80-as években állami pénzekből felújították a kastély tetőzetét, déli szárnyából iskolai tantermeket építettek ki. A főépület restaurálására viszont forráshiány miatt már nem került sor, pedig az abban lévő helyiségek ma is oktatási célokat szolgálnak. Jelenleg külföldi kiajánlás alatt áll. Elképzelés szerint közművelődési szolgálatba állításával a kastély fontos láncszeme lehet a tarnai-térség kulturális vonulatának.
2017-ben öt pályázaton is nyert Boconád. Kis István polgármester tájékoztatása szerint a fejlesztésekkel igyekeznek helyben tartani a fiataljaikat és vonzóbbá tenni a települést. Az orvosi rendelőt például ötvenegymillió forintból korszerűsítik, fitneszparkot alakítanak ki, továbbá a település nevelési intézménye, a kastély és a piac is megújul.
Építészetileg Nagy kertben szabadonálló, "U" alaprajzú, részben alápincézett, földszintes téglaépület, egy emeletes középrizalittal. Az utcafronttal párhuzamosan elhelyezkedő, manzárdtetős főépületének homlokzata 4-3-4 tengelyes. Balról jobbra előbb két, félköríves záródású ablak látható, rojtdíszes kőkerettel, könyöklőpárkánnyal. Alattuk kis pinceablakok. Ezektől jobbra két, szegmensíves, kőkeretes ablak következik, rojtdíszes szemöldökkel, szintén kőkeretben. A rizalittól jobbra eső homlokzatszakasz nyílásai az előzőekben leírtak tükörképei, tehát a rizalit felől két szegmensíves, a homlokzat szélén pedig két félköríves záródású ablak figyelhető meg, az előzőekkel megegyező kereteléssel. A szélein lekerekített középrizalit földszinti részén eredetileg három, félköríves záródású ablak volt, közülük a középsőt mára egyenes záródású ajtóvá alakították. Az emeleti három ablak félköríves záródású. A homlokzatot törtíves főpárkány és attika zárja, rajta - mára szinte teljesen elpusztult - szobrok és vázák maradványai. A földszinti ablakokon kosaras rácsok láthatók, a balról számított 1., 4. és 5. kivételével, ezek mára már hiányoznak. A főépületen egy körülbelűl egy méter magas kőlábazat fut körbe, falai jelenleg vakolatlanok. A főépület oldalhomlokzatain 1-1 ablak nyílik, ezektől kissé hátrébb csatlakoznak az "L" alakú, kontyolt nyeregtetővel fedett, mélyen hátranyúló mellékszárnyak a főépület tömbjéhez. Mindkét mellékszárny főhomlokzata három tengelyes, de a bal oldali mellékszárny harmadik tengelye nem ablak, hanem az udvarba vezető kosáríves kapu, háromszögű timpanonnal. A mellékszárnyak külső oldalhomlokzatainak nyílásrendszere mára - az iskolai és óvodai funkció okán - jelentősen átalakított. Az említett kosáríves főkapun belépve, csehsüvegboltozatos kapualjon keresztűl jutunk az udvarba. A főépület középrizalitjának földszinti részét egy - mindhárom oldalán kosáríves nyílásokkal ellátott - kocsialáhajtó foglalja el. Felette az emeleten 1-1 ablaknyílás. A főépület földszintes szakaszán, valamint az oldalszárnyak udvari homlokzatán félköríves, árkádos, mellvédes tornác fut körbe, de a jobb oldali mellékszárny (iskola) nyílászárói mára teljesen átalakítottak, a tornácmellvédek kibontva, helyükön modern alumínium-üveg nyílászárók.
