Erdők temploma és múzeuma, Ópusztaszer

Kultúra, Csete György

Itt én maradéktalanul boldog vagyok. Ez a magyar nemzet egyik legrégibb kegyhelye és emlékhelye. A honfoglalás óta ezt a helyet mindenki számon tartotta, persze senki sem tudta, hogy miért. Egyáltalán, hogy öt hónapig egyfolytában itt tartózkodtam, amíg ezek az épületek épültek, az maga volt a boldogság, a maradéktalan boldogság, és ennél többet nem is kívánhatok magamnak.
Elsőként, szimbolikus tettként, az erdők temploma, a zöld templom készült el jó illatú vörösfenyőből. Oltára - úrasztala kívül és belül egy-egy ártéri fűzfa tetemes méretű rönkje. (...)
A templom tengelyétől jobbra és balra öt-öt kupola karéja, alattuk az erdő, a fa és az ember történetét, egymásrautaltságát, élővilágát és a témakörben sok minden mást bemutató kiállítás, az erdők múzeuma egy- és kétszintes elrendezésben, fedett, zárt hidakkal összekötve. A felülvilágító kupolák tetején a szélben csilingelő levélkék, távolabb a tisza ártéri nyárfái és fűzei. (...)
A hajlított szerkezetű hajlék - építészeti ősforma, amely a természet egyik törvényét, az eróziót, másrészt a pentatóniát is kifejezésre juttatja. Piramisforma és zenei forma egyszerre. Az organikus építészeti tér alapképlete. A legrégibb ismert ábrázolása 6000 éves, Mezopotámiából való pecséthengeren. A lovas népek szinte teljes tárgykészlete onnan ered: a kerék, a szekér, a lovaglás, az íj, a hajlék.

Csete György