Református templom, Budakeszi
Új templom épült Budakeszin, a helyi reformátusság régi vágyát öltve testbe, másrészt jelét adva Magyarország második legnépesebb felekezete jelenlétének. A faluképet ezentúl két templom határozza meg: a régi, klasszikus és méltóságteljes katolikus- és a szerényebb modern református templom. Tűszerű zsindelyes tornya azonban ennek is messziről látszódik és hívogat.
Valószínű, hogy mindenkit elsőként a ház formája ragad meg: miért pont ilyen? Ki kell ábrándítanom azokat, akik mélyen megideologizált bonyolult szimbólumrendszeren alapuló magyarázatra számítanak. Ez a templom részben a régóta bennem dédelgetett előképek és vágyak hatására lett ilyen, részben viszont sok-sok egyéb tényező és építési szándék összhatásaként nyerte el alakját. Az épület formája egyébként a belső tér kivetülésének tudatosan komponált eredménye, a templom tervezésekor a belső volt számomra elsőrendű. A belső tartalmat és igényeket tükröző formálást tartom hitelesnek és őszintének, ha úgy tetszik - organikusnak. Emellett bizonyára fölmerülnek asszociációs lehetőségek, lehet a templom teteje egy vitorla és alatta az íves fal által határolt tér a hajó, lehet, hogy a belső egy halat idéz, ki tudja. Nem akarhatom saját gondolataimat másokra erőltetni, az a fontos, hogy az épület mindenkiben megindítson valamit, saját asszociációkra sarkalljon s a látott élményanyag jó emlékként rakódjék le a befogadóban.
A református templom nekem fényt, tisztaságot, szabadságot jelent. Budakeszi református temploma ezért a nagy fehér falból, az erre támaszkodó faszerkezetből és az ezek közt beáramló fényből épül föl. A bejövő fényt farácsok szűrik és töltik meg melegséggel. A falak fehér színe hagyomány, de ma sem tudunk ennél szebbet. A főút felőli falak ívelt vonalvezetése a belsőben kedvező akusztikai hatást eredményez, emellett a falat merevvé teszi, kívül pedig jó rálátást enged a templom mögötti emlékműre, illetve a templom előtti útkereszteződésre. A másik fontos építőanyag a fa: ősi anyag, mely ma is kiválóan alkalmazható, emellett melegséget áraszt, sőt, még illata is van. A fa tudatos használatával kívántam e templomot a református hagyományokhoz (Felső-Tiszavidék, fa haranglábak) kapcsolni és megszólítani határainkon túli magyarjainkat, kiknek emléktemploma is egyben ez az épület. Itt a fa, mint anyag a múlthoz (is) köt, felhasználásának részletmegoldásai viszont a mai kort, jelenünk technikáját jelzik.
Befejezésül essék szó azokról, akik nélkül az építész gondolatai csak tervrajzok, modellek maradnának. Elsőként az építtető gyülekezetet, annak is lelkipásztorát, Merétey Sándort kell megemlítenem, továbbá a templom építése körül bábáskodó presbitereket. Az ő nyitott szellemiségüket, nagyvonalú és az utókornak szóló döntéseiket, törhetetlen következetességüket példaértékűnek tartom. Az építő, Kámán Ferenc és csapata derék, becsületes és ügyes mesterekből állt, akik átérezték a nem mindennapi feladat súlyát és felelősségét. A berendezéseket készítő helyi asztalosok is tudásuk legjavát nyújtották. Örömteli volt számomra Keresztes Dóra művészetét közelebbről is megismerni, érzékeny alkotásai finoman gazdagítják a belsőt. Közvetlen társaim, Kiss Ervin statikus és Balogh Lajos elektromos tervező is a nemes feladatnak kijáró gondossággal végezték munkájukat. Jó volt velük dolgozni.
Csináltunk egy templomot.
